Fizessen elő még az áremelés előtt a Hetekre és spóroljon velünk! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.

A nyugati szövetségesek meglehetősen sajátos módját találták ki a hadikölcsön-finanszírozásnak: a törlesztést az Orosz Központi Bank szankciók által befagyasztott, nagyjából 250 milliárd dollárt (közel 230 milliárd eurót) érő vagyonából fedeznék. Ukrajna pedig saját belátása szerint használhatná fel az eurómilliárdokat.

Az eredeti elképzelések szerint az EU és az Egyesült Államok is 20 milliárd dollárral járult volna hozzá a hitelcsomaghoz, míg Kanada, Japán és az Egyesült Királyság állta volna a maradék 10 milliárdot. Azonban a Washington oldaláról tapasztalható tétovázás következtében az EU drasztikus lépésre szánta el magát: múlt hét szerdán a 20 milliárd dollárnak megfelelő 18 milliárd eurós részét 35 milliárdra növelte.  A brüsszeli döntés értelmében ezt a közös költségvetésből finanszíroznák.

Könnyen lehet azonban, hogy még ez a kétségbeesett lépés sem lesz elég a céljaik megvalósításához. Washington nem véletlenül nem sieti el, hogy dollármilliárdokat öntsön a közös projektbe. Az ügylet biztosítékának szánt orosz vagyonból ugyanis mindössze 5 milliárd dollárnyi található az Egyesült Államokban, így amennyiben ennél többel kívánna hozzájárulni, az EU-ra kellene számítania abban, hogy kölcsönét később viszontlátja majd. Az amerikai döntéshozóknak ebből fakadóan nyilvánvalóan nincs ínyére, hogy az Unióban félévente egyhangúlag meg kell újítani a szankciók fenntartását. Hiszen amennyiben valamely tagállam nem szavazná meg a szankciókat, azzal az összes vagyontárgyat fel kellene szabadítani (a befagyasztás alól), a G7 pedig bottal üthetné gigantikus háborús kölcsöne könnyű fedezetének nyomát, és kénytelen lenne a saját (adófizetői) zsebébe nyúlni, hogy a kaland finanszírozása biztosítva legyen.

Az Egyesült Államok ezért kezdeményezte, hogy az EU változtassa meg az erre vonatkozó szabályokat, és határozatlan időre fagyassza be a területén található orosz vagyont.

Az Unió engedve a washingtoni nyomásnak, tárgyalásokat indított, hogy az eddigi féléves időkeretet növeljék meg 36 hónapra (3 évre).

A magyar szál

Itt jön a képbe Magyarország. Hazánk ugyanis az Unió egyedüli tagállamaként nem támogatja a módosítást, ami pedig az egész projekt létét fenyegeti, mivel így Washinton nem, vagy csak kisebb összeggel lenne hajlandó beszállni. Emellett a G7 többi állama, így Japán is az amerikai hozzájárulástól tenné függővé, hogy részt venne-e a projektben.

„Véleményünk szerint az orosz szankciók meghosszabbításának ügyében az amerikai választások után kell döntést hoznunk. Ez a magyar álláspont.”

– nyilatkozta Varga Mihály pénzügyminiszter múlt hét kedden egy miniszteri találkozón Luxembourgban. A tárcavezető szerint Donald Trump és Kamala Harris két gyökeresen eltérő megközelítést alkalmaznak az orosz-ukrán háborút illetően (míg előbbi a mihamarabbi békekötést szorgalmazza, utóbbi egyértelműen a háború folytatása mellett tette le voksát), ezért az Uniónak érdemes megvárnia az amerikai nép döntését, mielőtt újabb lépéseket tesz.

A Politico ma reggel megjelent elemzése  szerint Magyarország motivációja a szankciós szabályozás módosításának elodázásával az, hogy amennyiben esetleg Donald Trump nyer november 5-én, az új elnök ne legyen kénytelen még évekig dollármilliárdokkal finanszírozni a háborút, amit elmondása szerint már hivatalba lépése első napján le szeretne zárni. A lap szerint Orbán Viktornak nem számít, hogy így az EU-nak több pénzt kell fizetnie, sokkal fontosabb számára, hogy erősítse a jó kapcsolatát Trumppal.

Habár a jó értesülésekkel rendelkező lap bizonyára nem téved abban, hogy a döntésben szerepet játszik a két vezető személyes baráti viszonya, azonban a magyar lépés beleilleszkedik abba a szélesebb kormányzati politikába is, amit Orbán Viktor a háború kitörésének pillanatától fogva képviselt, jelesül, hogy mihamarabbi tűzszünetre és tárgyalásos békére van szükség. Egyáltalán nem kellene, hogy meglepetést okozzon a nyugati vezetők számára, hogy egy kis közép-európai ország, amely a háború gazdasági hatásait kezdettől fogva súlyosan megérezte, és a diplomáciai megoldást szorgalmazta, most nem siet, hogy többszáz milliárd eurós hadikölcsönnel hozzájáruljon háború lezárásának elodázásához, valamint ahhoz, hogy az Egyesült Államok – adott esetben leendő elnökének akarata ellenére – pénzügyi szempontból a konfliktus folytatására és eszkalálására legyen kényszerítve.

Nyilvánvalóan a helyzet azért vált ki erős indulatokat az EU vezetőiből (egy tisztviselő név nélkül úgy nyilatkozott: a magyarokat „nem érdekli, hogy az Uniónak többet kell fizetnie, ők csak Trumpot akarják segíteni”), mert ahogy a Politico is felhívja rá a figyelmet, az Egyesült Államok kimaradásával – pénzügyi szempontból legalábbis – megtörne az Ukrajna mögötti transzatlanti egység.

A Biden-kormány most próbál megoldást találni, hogy nehogy üres kézzel érkezzenek az október végén esedékes G7-csúcstalálkozóra (az egyik javaslat szerint csak a kezükben lévő orosz vagyonnak megfelelő 5 milliárd dollárral járulnának hozzá a projekthez). Az amerikai Pénzügyminisztérium Janet Yellen vezetésével nagyon szeretne még az év vége előtt jelentős pénzügyi támogatást adni Ukrajnának, azonban egyelőre kérdéses, hogy a nagy szavakon kívül mire futja majd ebből. Hiába, még egy szuperhatalomnak is vannak érdekei! Teljes mértékben érthető, hogy a Biden-kormány, ha egy mód van rá, jobb szeretné nem saját pénzből megvédeni a demokratikus és szabad nyugati világot a rá leselkedő orosz veszedelemtől...