Amikor akadt néhány percük, mindenki leült pihenni, és ekkor Málkiel kihasználta a naplemente előtti nyugodt(nak hitt) pillanatokat, hogy elmondja a délutáni mincha imát – írja az Arutz7 nyomán a Zsidó.com. Málkiel az ősi szokásnak megfelelően Jeruzsálem felé fordult, a többi bajtársa küzben ennek az iránynak háttal foglaltak helyet. Az állóima közben viszont egyszer csak egy terroristát pillantott meg a férfi, aki gránátvetővel a vállán kúszott elő egy addig fel nem fedezett terroralagútból.
„Felálltam, imádkozni kezdtem Jeruzsálem felé fordulva… 10-15 méternyire tőlem hirtelen megláttam egy darab fémet, ahogy kifelé emelkedik a homokból. Először nem értettem, mi mozog, úgy véltem, talán valami állat lehet. Egy másodperccel később egy embert láttam meg, aki gránátvetővel a kezében mászott elő a föld alól” – idézte fel.
Málkiel azonban nem késlekedett: életmentés céljából még az ámidá imát is meg szabad szakítani, s így azonnal a társaiért kiáltott, miközben ő már tüzet is nyitott. A társai csatlakoztak is hozzá, és sikerült ártalmatlanná tenniük a terroristát – írja az oldal.
„Rájöttem, hogy terroristával állok szemben, aki a társaim felé haladt… Ahogy kiáltottam, felém és a barátaim felé fordult a gránátvető, de sikerült megölni, mielőtt tüzelni kezdett.”
Az eset után mindenki Málkielt ünnepelte, aki mindnyájukat megmentette, és mindannyian megfogadták, hogy másnap együtt mondják el a mincha imát. Hála az Örökkévalónak, megmenekültek.