Akárcsak a Palesztina mítoszáról szóló cikkünkben, úgy a következőben is visszamenőleges időrendben tekintjük át azokat az eseményeket, hatalmakat, uralkodókat és szentélyépítőket, akik Jeruzsálemnek és szent helyeinek birtoklói és a város sorsának alakítói voltak.
1. A modern izraeli időszak (1967-napjainkig)
Jeruzsálem az 1967-es Hatnapos háborúban lett az izraeli zászló alatt újraegyesítve. A keleti oldalon lévő szenthelyek évszázadok óta először érhetőek el a zsidók számára. A Templom-hegyre nézve az „izraeli periódus” elnevezés kissé félrevezető, mert rögtön az 1967-es háborút követően Izrael visszaadta a hegy fölötti fennhatóságot a jordániai iszlám vakfnak.
2. Megosztott izraeli-jordániai időszak (1948-1967)
Jordánia az izraeli függetlenségi háborúban megszállta Kelet-Jeruzsálemet és szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdett. Az Óváros zsidó negyedét porig rombolták, az ott élő zsidókat megölték vagy kiűzték.
3. A Brit Mandátum időszaka (1917-1948)
A nyugati beavatkozás alapvetően nemzetközi víziót álmodott meg Jeruzsálemre nézve, ami sem arabok, sem zsidók számára nem volt elfogadható.
4. Ottomán időszak (1517-1917)
Az oszmánok uralma alatt Jeruzsálem jelentősége fokozatosan feledésbe merül, a Templom-hegyen néhány kisebb építkezés és renoválás mellett is hanyatlás tapasztalható, amihez nagyban hozzájárult az 1834-es földrengés, mely jelentős károkat okozott a szent helyekben.
5. Mameluk időszak (1260-1517)
A türk eredetű katona-szolga dinasztia óriási birodalmat épített ki, és Jeruzsálemet is elfoglalta. Híresen pompázatos építkezéseiknek nyomai máig megtalálhatók a városban és a Templom-hegyen. Bár Jeruzsálem politikai jelentősége az iszlám világban már csökkenőben volt, vallási értelemben a Templom-hegyi (Haram) szentélyek erős iszlám szimbólumok ekkor is. Szúfi aszkéták és iszlám jogtudósok időszaka ez.
6. Ajjúbida időszak (1187-1260)
Az ajjúbidák hódítják vissza Jeruzsálemet az iszlám számára. Korukat a Jeruzsálemmel kapcsolatos fada’il-irodalom jellemezte, ami a város iszlámban betöltött „érdemeiről” szólt, s ezzel megalapozták a máig tartó al-Kudsz kultuszt. A Templom-hegyen számos kisebb szentély, dóm és kapu épül.
7. Keresztes időszak (1099-1187)
A szent város felszabadításáért küzdő keresztesek elfoglalták az iszlám szentélyeket. A Templom-hegyen a Szikladómot átnevezték Templum Dominire, az al-Aksza mecsetet pedig Templum Solomonisra.
8. Szeldzsuk időszak (1071-1098)
A türk szeldzsuk hadurak rövid időre megszakították a fatimidák uralmát Jeruzsálemben. A szakértők értékelése eltérő, úgy tűnik mindenesetre, hogy turbulens időszakot élt a város, amely alatt láthatólag még az abbászida kalifátus is befolyással bírt a régióra.
9. Fatimida időszak (970-1071, 1098-1099)
Bár a síita dinasztia korai uralkodói nem foglalkoztak különösebben Jeruzsálemmel, az őrült Hakim bi-Amr Allah uralkodásával sok minden megváltozott és ez felvezetése lett a keresztes háborúknak.
10. Abbászida időszak (750-969)
A bagdadi kalifátus kisebb jelentőséget tulajdonít Jeruzsálemnek, s még szenthely státusza is elhalványul Fusztát, Nadzsaf és Damaszkusz mellett. Az iszlám hagyomány kialakulásával Mohamed éjszakai utazásának narratívája kerül előtérbe a Templom-hegy szentélyei kapcsán, ahol addig a zsidó narratíva is jelentősen befolyásolta az iszlám vallásgyakorlatot.
11. Umajjád időszak (661-750)
Az első muszlim birodalmi dinasztia építi föl Jeruzsálem legfontosabb iszlám szentélyeit és alapozzák meg Jeruzsálem szentségét az iszlámban. Ugyanakkor fontos tudni, hogy több forrás arra utal: a mecsetek és szentélyek eredendően komoly zsidó hatás alatt működtek.
12. A Rásidún kalifátus időszaka (638-661)
A Mohamed utáni első kalifátus hamar világhódító körútra indult. A második kalifa, Omár 638-ban vette be vérontás nélkül Jeruzsálemet, aminek kulcsait bizonyos források szerint Szofróniusz pátriarka adta át neki. A megadás feltétele egy paktum volt, amelyben a „könyv népei” (keresztények és zsidók) számára jogokat biztosít a kalifa. Bár a történészek sokat vitatkoznak az omári paktum hitelességéről, ennek későbbi verziói mindenképp megalapozták a nem muszlim hívők dhimmi státuszba süllyesztését.
Omár kifejezetten Dávid és Salamon szentélyét kereste, és minden jel arra utal, hogy az iszlám hagyományok (Mohamed mennyei utazása stb.) később született; ekkor még a judaizmus szentségéért tisztelték a helyet a muszlimok is.
13. Bizánci időszak (324-638)
A keresztény császárság figyelme a Templom-hegyről más szentélyekre terelődik, elsősorban Jézus életének egyéb színhelyeire. A hegy piszok és szemét helyévé degradálódik.
14. Római időszak (70-324)
A rómaiak Jeruzsálem elpusztítása után fokozatosan maguk alá gyűrték a zsidó ellenállókat és egy pogány várost alakítottak ki.
15. A Heródes-dinasztia időszaka (i.e. 37-i.sz. 70)
A Heródesek római kliensállamként vezettek több bibliai területen kialakított provinciát. Nagy Heródes bővítette ki és újította föl a második Templomot, kialakítva ezzel a máig ismeretes Templom-hegyi platformot. Ez időszakban született, szolgált, halt meg és támadt föl Názáreti Jézus, majd indult útjára a keresztény egyház Jeruzsálemből. A pünkösdi eseményekre nagy valószínűség szerint a Templom-hegyen vagy közvetlen közelében került sor. Az apostoli egyház központja Jeruzsálem; és számos missziós út innen indul el a pogányok megtérítésére.
16. Hasmoneus időszak (i.e. 141-37)
A hellenista befolyással szemben fellázadó Hasmoneus-dinasztia visszafoglalta Jeruzsálemet a szeleukidáktól. Uralmuk alatt kezdődik a Római Birodalom befolyása a Szentföldön, amikor i.e. 63-ban Pompeius hadvezér elfoglalta Jeruzsálemet, és Júdeát a birodalom vazallusállamává tette.
17. Hellenisztikus időszak (i.e. 332-141)
Nagy Sándor és utódainak királyságai alatt Júdea a hellenizáció befolyása alá kerül. Bár Nagy Sándor tisztességet tett Jeruzsálem szent városának, amikor 332-ben meghódította a régiót, a következő évszázadok nehéz időszakot hoztak a zsidóságnak. IV. Antiokhosz Epiphánész szeleukida király megszállása kiemelendő, amely során a Templom-hegyen pogány kultuszt vezetett be és tömeggyilkosságot hajt végre i.e. 167-ben. A Makkabeus-lázadás vet véget rémuralmának.
18. Perzsa időszak (i.e. 550-332)
II. Kürosz (Círusz) Babilon elfoglalása után hazaengedi a fogságba jutott zsidókat. A Bibliában Dániel, Ezékiel, Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyve foglalkozik részletesen a perzsa időszakkal, amely során felépül a második Templom (i.e. 516-ban) és elindul a város helyreállítása (Artaxerxész 445-ben engedélyezte a falak újjáépítését).
19. A zsidó monarchia időszaka (i.e. kb. 1000-586)
Saul, Dávid és Salamon idején egységes a monarchia. Dávid tette meg Jeruzsálemet az ország fővárosává, amelynek egyik hegyén, a Mórija-hegyén vásárolta meg a jebuzeus Ornán szérűjét 600 arany siklusért. (Dávid már fiatalon érezhette Jeruzsálem szellemi jelentőségét, hiszen Góliát levágott fejét föl nem fedett okokból épp Jeruzsálembe vitte.) Fia, Salamon pontosan ezen a telken építette föl az első Templomot, ami i.e. 586-ig állt a hegyen.
Az egységes monarchia Salamon fia, Roboám idején kettéoszlott. Jeruzsálem maradt a déli Júdea fővárosa, míg északon Izrael királysága különböző központokkal (elsősorban Szamária) működött párhuzamosan. Júdeát az Újbabiloni Birodalom részéről Nabukodonozor szállta meg, többlépcsős deportációt hajtott végre, végül i.e. 586-ban lerombolta a Templomot és Jeruzsálemet.
20. A honfoglalás és a törzsszövetség időszaka (i.e. kb. 1450-1000)
Az Ígéret Földjét (legalábbis egy részét) Józsué alatt 1450 körül foglalták el; Jeruzsálem nem kerül teljesen izraelita kézbe. A Cionként is ismeretes hegy (a Mórija azaz a Templom-hegy szomszédja), ami később Dávid városa (maga Jeruzsálem) lett, a kánaánita jebuzeus törzs uralma alatt maradt, és a neve Jébusz volt.
21. Jeruzsálem „őstörténete”
A város eredetéről kevés hiteles forrás áll rendelkezésünkre. A Biblia azonban több részletet is felfed Jeruzsálem legrégebbi időszakából. Ábrahám e helyütt találkozik Melkizédekkel, Sálem papkirályával, és itt áldozta föl majdnem Isten kérésére fiát, Izsákot. E hegyen jelentette ki számára Isten, hogy ő „Jahve Jíre”, vagyis, hogy az Úr hegyén a gondviselés. Számos forrás szerint itt és nem a mai Béthelben látta Jákob, Ábrahám unokája azt a bizonyos álmot, amelyben angyalok közlekedtek az égből fel-alá, és amelyben Isten messzemenő kijelentéseket fogalmaz meg Jákob leszármazottjaira nézve.
A Jásár könyve szerint Sém, Noé fia Héber nevű fiával együtt szolgált a Mórija hegyén Jahvénak, és még Ábrahámnak is kortársai voltak. Egyesek szerint ezért a titokzatos Melkizédek, Sálem királya akár maga Sém is lehetett. A zsidó hagyomány szerint a szikla, ami a későbbi Szentek Szentjében a frigyládát tartotta, a Teremtés alapköve, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés után, majd Ábel és Káin, illetve Noé az özönvíz után mutatott be áldozatot.
Konklúzió
Láthatjuk tehát Jeruzsálem szent városa mennyi korszakot, uralkodót, templomépítőt és pusztítót megélt már. De birtoklóinak a sorából látványosan hiányzik az úgynevezett Palesztin állam, amire oly sokan hivatkoznak, mintha valami történelmi tény lenne. Jeruzsálem ugyanis sohasem volt Palesztina fővárosa, mert ilyen állam sohasem létezett.