Kanye Westet a zenekedvelő embereknek nem igazán kell bemutatni, 22 Grammy díját egyedül korábbi mentora és jóbarátja, Jay Z múlja felül a legtöbb „zenei Oscart” bezsebelt hip hop előadók örökranglistáján. Debütáló albumát leszámítva minden szóló lemeze a Billboard eladási listájának élén állt és népszerűsége a kritikusok körében is sokáig töretlen volt, mivel hangzásban általában megelőzte korát (808s & Heartbreak c. 2008-as lemeze például alapjaiban meghatározta a műfaj trendjeinek későbbi alakulását).
Ez egy véleménycikk.
Bár a botrányoktól korábban sem volt mentes a karrierje – elég csak Taylor Swifttel szembeni 2009-es incidensére gondolni – a 2010-es évek közepétől kezdve egyre gyakrabban lehetett hallani mentális problémáiról, albumainak megjelenései pedig rendre csúsztak, vagy elmaradtak. Kim Kardashiannel kötött 2014-es házassága is nagy port kavart, azonban kapcsolatuk meglepően tartósnak bizonyult és összesen 4 gyermekük született.
Kanye 2019-ben váratlanul zenés istentisztelet jellegű események szervezésébe kezdett „Sunday Service” címmel.
Jesus is king c. albumának megjelenése, valamint számos interjúja alapján is úgy tűnt, hogy élete 180 fokos fordulatot vett és Jézus Krisztusnak köszönhetően végre egyenesbe került. Hamarosan azonban ismét zavart állapotban írt tweetjeivel, a 2020-as amerikai elnökválasztáson nem teljesen értelmezhető indulásával és Kim Kardashiannel való válásával lett tele a sajtó.
Már 2020-ban bejelentette, hogy legújabb albuma néhai édesanyja, Donda West tiszteletére a Donda címet fogja viselni, a lemez munkálatai viszont csak 2021-es válását követően gyorsultak fel igazán.
A hanganyag óriási hype-ot kapott, Kanye West július 22-én és augusztus 5-én az Atlantai Mercedes-Benz Stadiont, augusztus 26-án pedig a Chicagói Soldier Fieldet bérelte ki album listening eventek helyszínéül (előbbibe be is költözött hangmérnökével, Mike Deannel közösen a lemez munkálatok befejezése céljából).
Leglátványosabbra a Chicagói esemény sikerült, ahol többek között gyermekkori házának életnagyságú rekonstruálásával, önmaga felgyújtásával, a már tőle elvált Kim Kardashian menyasszonyi ruhában való megjelenésével, valamint a jogi eljárás alatt álló Marilyn Manson és az utóbbi időben homofób kijelentéseiről elhíresült DaBaby meghívásával sikerült sokak figyelmét magára irányítania.
Az eredetileg augusztus 6-ra beharangozott lemez végül többszörös csúszást követően, augusztus 29-én jelent meg.
Az összesen 108 perc 49 másodpercnyi hanganyag többek között olyan közreműködőket vonultat fel, mint a korábban már említett Jay Z, az idei Super Bowl félidei koncertjét szolgáltató The Weeknd, a modern hip hop koronázatlan királyának számító Travis Scott, vagy éppen a magát korábban sátánistának valló Marilyn Manson. Szövegileg Kanye-t jól hallhatóan 3 téma inspirálta igazán az album készítése során:
Kim Kardashiannel történő válása, édesanyja közel 15 éve történő elvesztése és Istennel való személyes, szoros kapcsolata.
Előbbi két trauma feldolgozását utóbbi segítségével igyekszik sikeresen véghez vinni, és ezt rendre ötletes szófordulatokkal, keresztény értelemben a Jesus is king-hez hasonló szókimondó szövegekkel teszi.
Mindennek tükrében sok evangéliumi hívő tette fel a nagy kérdést már az album beharangozása során is, hogy miért szerepel ennyi, vállaltan más világnézetet valló előadó a lemezen. Néhány kellemes kivételtől eltekintve (pl. Jay Z zseniális szövege a Jail c. dalban, vagy The Weeknd hátborzongatóan jó refrénje a Hurricane-ben)
meg sem próbálnak egy hullámhosszra kerülni Kanye szókimondó keresztény értékrendjével, az album pedig a gondos utómunkálatok és a virtuális olló gyakori használata nélkül tele lenne káromkodással.
Mindez érthetően kettősséget okoz Kanye hívő és egyházfüggetlen közönsége körében egyaránt. Míg előbbi teljesen összezavarodott, bizonyos esetekben felháborodott olyan előadók láttán és hallatán, mint Marilyn Manson, utóbbi fárasztónak tartja Mr. West 1,5 órán keresztüli bizonyságtételét és traumáinak hosszas feldolgozását.
Szigorúan szakmai szemmel nézve az album zeneileg egyértelműen nem egy elsietett, hangzásban minőségi munka. Az aktuális trendeknek teljes mértékben megfelel, azonban nem hoz semmi forradalmi újítást, vagy különlegeset, ami West munkásságát a múltban sokszor jellemezte.
Valahol ennek is köszönhető, hogy a megjelenést megelőző óriási várakozással mérlegre téve a végeredményt, sok kritikus és rajongó is középszerűnek titulálta a Donda-t.
A 27 dalt tartalmazó lemezen találhatóak rendkívül erős húzó trackek (Off the grid, Hurricane), kiválóan megkomponált, keresztény üzenetet hordozó alkotások (Come to life, Heaven and hell, Jesus Lord), nem teljesen tudatos felépítésűnek tűnő, elnyújtott, ezáltal a kívánt hatást nem elérő track-ek (God Breathed, Jail) és feleslegesnek tűnő remake-ek/remix-ek (Tell The Vision, az album végén levő remixblokk) egyaránt.
Összegészében tényleg nem teljesen áll össze az ember fejében a több, mint másfél órás hanganyag meghallgatása után, hogy pontosan mi is volt az előadó célja ezzel.
A minőséghez nem fér kétség, keresztényként üdítő hallani ezen a színvonalon Jézus üzenetét, ugyanakkor a közreműködők – bár a tőlük elvárható minőséget és szövegvilágot hozzák – nem igazán vannak összhangban a dalokkal, amiken szerepelnek, így sokkal inkább a zenei körökben való befolyást demonstráló egyveleg hatását kelti a lemez, mintsem koherens egészét.
Ugyanakkor, ha egy személyes véleményt megenged a Kedves Olvasó, irreálisnak tartom azt az ítélet áradatot, ami evangéliumi körökből zúdult Kanye-ra, mert akár színből, akár szívből, korrekt üzeneteket fogalmaz meg az albumon és akkora közönséget ér el, amivel hasonló tartalmat közvetítve maximum Justin Bieber versenyezhet.
Hallgatottságát és a körülötte levő médiafigyelmet tekintve tehát Kanye West ezúttal sem múlta alul magát. Az album a streaming listák élén debütált és napokig minden zenei fórumon a Donda volt a fő téma. Tartósságát tekintve nem biztos, hogy annyira maradandó lesz, mint a korábbi lemezei, de
az biztos, hogy Kanye népszerűsége minden botránya és megtérése ellenére is töretlen.
A szerző, Tibes, rapper, előadóművész