A Naszrallah megölésére irányuló akció során több mint 80, egyenként átlagosan egy tonna robbanóanyagot tartalmazó bombát dobtak le arra a bejrúti lakóépület alatt található bunkerre, amely a terrorszervezet központi főhadiszállásaként funkcionált. A Hezbollah legfelsőbb vezetőit a támadás éppen akkor érte, amkor a föld alól irányították az izraeli állampolgárok elleni terrorista tevékenységüket.
A föld mélyén lévő bunker megsemmisítéséhez speciális fegyvert választottak, amely egy meghatározott pontig képes volt behatolni a földbe. A küldetés alapos megtervezése miatt a közeli épületek szinte sértetlenül maradtak, ezzel is igazolva Netanjahu folyton ismétlődő kijelentését, miszerint Izrael nem a libanoni néppel, hanem a libanoni terrorszervezettel áll háborúban. A hadművelet engedélyezése a likvidálás előtt csupán néhány órával korábban történt meg, a légierő azonban már jóval korábban készen állt egy ilyen akció végrehajtására.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a kiiktatást követő nyilatkozatában Hasszan Naszralláht az ,,iráni gonoszág fő motorjának” nevezte, aki nem csak egy Irán vezetése alatt álló báb volt, hanem „sokszor ő maga irányította Iránt”.
A 2006-os második libanoni háború során Naszrallah attól tartva, hogy Izrael megkísérli kiiktatni, szintén föld alatti bunkerébe vonult vissza, ahonnan akkor a Hezbollah televízióján keresztül sikeresen közvetítette üzeneteit a libanoni lakosságnak és folytatta Izrael elleni pszichológiai hadviselését. Ekkor az izraeli légierő Naszrallah házát ugyan megsemmisítette, de ő és családja nem tartózkodott az épületben. 12 évvel később Bejrút ugyanazon, szigorú Hezbollah ellenőrzés alatt álló síita negyedében a terrorszervezet földalatti főhadiszállásán Izraelnek sikerült kiiktatnia Hasszan Naszrallahot és további magas rangú Hezbollah vezetőket.
Netanjahu nyilatkozatában elmondta, hogy a kormánya által kitűzött célok – az izraeli állampolgárok biztonságos visszatérése észak-izraeli otthonaikba, valamint a régió erőviszonyainak hosszútávú megváltoztatása- elérése érdekében a libanoni terrorszervezet elleni támadások önmagukban nem mutatkoztak elegendőnek, ezért döntöttek Naszrallah likvidálása mellett. A 2006-os második libanoni háborúban Izrael célja a Hezbollah erejének meggyengítésé, valamint annak Dél-Libanonból történő kiszorítása volt. Netanjahu levonta a következtetést a korábbi libanoni háborúból, amely során Naszrallah a Hezbollah vezetésével együtt a föld alá vonult és onnan is irányítani tudta az Izrael elleni rakétatámadásokat. Annak ellenére, hogy akkor komoly veszteségek érték infrastruktúráját, képes volt vezetni a szervezet tevékenységét. Netanjahu nyilatkozatában ennek az időszaknak a tanulságaira is döntő okként hivatkozott, amikor azt mondta, hogy
„amig Naszrallah életben van, könnyen helyre tudja állitani a Hezbollahot egy, a terrorszervezetet ért támadás után is.”
A tömeggyilkos Hezbollah vezér halálának hírét nem csak Izraelben, de Szíriában és a világ más pontjain is baklavát osztogatva ünnepelték. A Hezbollah 32 éve regnáló vezetőjének halálhíre nem csoda, hogy sokakból örömöt váltott ki, hiszen számos izraeli katona és izraeli, valamit más nemzetiségű civil haláláért volt felelős. „Mindenki, aki iráni vagy annak vezetése alatt álló terrorszervezetek elnyomása alatt nyög Libanonban, Szíriában, Iránban és más helyeken, azok reménnyel teltek meg” Hasszan Naszrallah kiiktatását követően. – jelentette ki Benjamin Netanjahu.
Hasszan Naszrallah egy dél-libanoni faluból származó 9 gyermekes síita család első gyermekeként született meg egy kelet bejrúti menekülttáborban. A libanoni Hezbollah későbbi vezetője 1976-ban, mindössze 16 évesen kezdte meg pályafutását, amikor az iszlám tanulmányokkal kapcsolatos kiemelkedő teljesítményét látva a síiták szent városába, Nedzsefbe küldték tanulmányai folytatása érdekében. Itt találkozott Abbász al-Múszavival, a Hezbollah későbbi főtitkárával, akivel szoros barátság alakult ki köztük. Libanonba visszatérve a Múszavi által alapított baalbeki vallási szemináriumban iszlámot kezdett tanitani, ahol karizmatikus személyisége és harcias üzenetei révén egyre több tanítvány tiszteletét vívta ki.
1982-ben több száz iráni Forradalmi Gárda harcos érkezzen Libanonba. Naszrallah ekkor csatlakozott az iráni erőkhöz, ahol mindössze 22 évesen a Bekaa régió parancsnokává nevezték ki. Naszrallah iráni segítséggel 25 évesen megallapította a libanoni Hezbollah terroszervezetet, a Libanonban lévő izraeli jelenlét elleni harcot jelölve meg fő céljuknak.
Múszavi 1992-es Izrael általi likvidálását követően 32 évre Hasszan Naszrallah vette át a terrorszervezet vezetését.
Irányítása alatt a szervezet világszerte bosszúhadjáratot indított zsidó és izraeli célpontok ellen, melynek csúcspontjai az 1992-es Buenos Aires-i izraeli nagykövetség elleni merénylet és az 1995-ös Zsidó Közösségi Központ elleni támadás voltak. Előbbiben huszonkilenc ember életét vesztette és több százan megsebesültek. Az áldozatok között izraeli diplomaták és családtagjaik voltak, valamint a nagykövetséggel kapcsolatban nem álló, ártatlan járókelők is, akik a szomszédos katolikus templomba igyekeztek. Utóbbiban további 85 ember halt meg.
Ezt követően az Izraeli Védelmi Erők 2000-es libanoni kivonulását az arab világ Naszrallah határozott és eltökélt állásfoglalásának tulajdonitotta, melynek révén sikerült véget vetnie az izraeli megszállásnak és bizonyitotta, hogy egyenragú ellenfele Izraelnek. A kivonulás ünneplése során mondott beszédében kijelentette, hogy
„Izraelnek van a legerősebb légiereje a régióban és nukleáris fegyvere, de valójában gyengébb, mint a pókháló.”
Naszrallah „pókháló-elmélete” szerint az izraeliek emberéletek elvesztésére való érzékenysége, valamint a társadalom élvhajhász életmódja sebezhetővé teszi őket egy elhúzódó konfliktussal és súlyos véráldozatokkal szemben.
A kivonulást követően Naszrallah a Hezbollah erőit Dél-Libanonban helyezte, megerősítette a határ mentén elhelyezett állásokat és földalatti alagutakat alakított ki, valamint iráni és szíriai segítséggel olyan rakétaarzenált állított fel, amely komoly fenyegetést jelent Észak-Izrael számára.
Naszrallah libanoni hírnevének erősödéséhez egy 2004-es izraeli fogolycsere is nagy mértékben hozzájárult, amikor több ezer libanoni és palesztin foglyot engedtek szabadon Elchanan Tenenbaum izraeli állampolgárért és a Har Dov közelében elrabolt három izraeli katona holttestéért cserébe. A megállapodást Naszrallah győzelmeként értékelték, mivel alacsony áron sok foglyot tudott kiszabadítani.
Ez a siker inspirációt adott ahhoz, hogy mind a libanoni, mind a palesztin területeken izraeli katonákat ejtsenek túszul, mint alku alapját képző tárgyakat.
Az ötlet egészen a 2006-os második libanoni háború kitöréséhez vezett, amikor júliusban a Hezbollah egyik egysége izraeli katonákat támadott meg az izraeli-libanoni határon. A támadás során a Hezbollah harcosai két izraeli katonát ejtettek foglyul (akiket gyorsan Libanon területére szállítottak), valamint három izraeli katonát megöltek. Naszrallah újabb nagyszabású fogolycsere reménye azonban nem valósult meg. A katonák elrablása után az izraeli kormány elrendelte a Hezbollah elleni katonai hadművelet megindítását Libanonban.
A Hezbollah vezető nevéhez kötődik a Radwan Erők megalapitása is, amely Imad Fayez Mughniyeh (al-Hajj Radwan), a libanoni Iszlám Dzsihád megalapítójának nevét viseli. A különleges alakulatot azzal a céllal hozta létre, hogy behatoljanak Izrael területére, különösen Galileába és Észak-Izraelbe.
Netanjahu szerint Naszrallah kiiktatása nem csupán az észak izraeli lakosok otthonaikba való visszatérését segít elő, hanem a majd egy éve túszként fogvatartott izraeli állampolgárok kiszabadulását is, hiszen a Hamász vezetője, Jahja „Szinvar látja, hogy Naszrallah már nem tud a segítségére sietni.” Az izraeli miniszterelnök Irán vezetőjének azt üzenete, hogy aki őket megüti, annak visszaütnek. „Nincsen olyan hely Iránban vagy a Közel-Keleten, ahova Izrael kinyújtott karja ne érne el.” - tette hozzá Netanjahu.
