Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is adunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek: a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.

Ebben Beethoven hajszálainak elemzése segített, amelyekben extrém magas ólom-, arzén- és higanyszintet mértek a tudósok, amelyek magyarázatot adnak több tünetre is, amelyek a férfi életét jócskán megnehezítették. A kutatók Beethoven két hitelesített hajfürtjét vizsgálták meg. Az egyikben az ólom mennyisége 380 mikrogramm / gramm volt, míg a másikban 258 mikrogramm. Csak összehasonlításképpen: a normális ólomtartalom egy gramm hajban hozzávetőlegesen 4 mikrogramm. Ami pedig a többi anyagot illeti, a normálisnál 13-szor több arzén és négyszer több higany volt a hajszálakban.

A kutatók szerint különösen a magas ólomszint lehetett az, ami jelentősen hozzájárult Beethoven gyomor, illetve bélrendszeri problémáihoz és ahhoz, hogy megsüketült.

„Ezek a hajban (mért) értékek a legmagasabbak, amiket valaha is láttam”

- nyilatkozta a tanulmány társszerzője, Paul Jannetto, a Mayo Klinika patológusa. „A világ minden tájáról kapunk már mintákat, de ezek az értékek nagyságrenddel magasabbak.”

És hogy miért volt a zeneszerző szervezetében ennyi ólom? A kutatóknak több elmélete is van erre. Az egyik szerint Beethoven olyannyira imádott bort inni, hogy még a halálos ágyán is kanálszámra kortyolgatta, és abban az időben az olcsó borokhoz gyakran adtak ólomacetátot. Emellett pedig a borkészítési folyamat során is adtak ólmot a végtermékhez: a bort ólomból forrasztott üstökben érlelték, a dugókat pedig ólomsóba áztatták, mielőtt a palackokba helyezték volna. És erre még rátett egy lapáttal, hogy valószínűleg Beethoven is ólomból készült pohárból ivott.

De az ólom a különböző kenőcsök és gyógyszerek gyakori adalékanyaga is volt, amelyeket Beethoven különböző betegségeinek enyhítésére és gyógyítására használtak. És Beethoven sok halat is evett, melyek nagy része valószínűleg az erősen szennyezett Dunából származott. "Úgy véljük, hogy ez egy összetett kirakós játék fontos darabja, és lehetővé teszi a történészek, orvosok és tudósok számára, hogy jobban megértsék a nagy zeneszerző kórtörténetét" - írják a kutatók.

A tanulmány hitelességének egyik fontos alapfeltevése, hogy a mintegy 200 éves hajszálak ólomszintjéből többé-kevésbé pontosan lehet a vér ólomszintjére következtetni.  „Megvizsgáltuk az ólomolvasztással foglalkozó munkások haját, és azt találtuk, hogy túl sok a szennyeződés, amit nem lehet eltávolítani a mosással, így nem lehet következtetni a vér ólomkoncentrációjára” - mondta Ivan Kempson, a Dél-Ausztráliai Egyetem biofizikusa, aki azonban nem vett részt a kutatásban. „Számos olyan személyes tulajdonság is van, amely nagyban befolyásolhatja az ólomfelvételt - például a haj színe, amely befolyásolja, hogy mennyi ólom kerül a hajba akár vérből, akár külső szennyeződésből.”

A kutatók elismerték ezt a lehetséges rizikófaktort, és azt írták, hogy bár a hajban lévő alacsony ólomszint nem biztos, hogy pontosan mutatja a vérben lévő szintet, de „a haj magasabb ólomkoncentrációja, mint amilyet ebben a tanulmányban láttunk, bizonyítottan összefügg a vese- és májbetegségekkel”.

(Smithsonianmag / Hetek)