„A mindent tudó edzők kora lejárt, hiszen olyan sok részeleme van a sportolói munkának, hogy azt egyedül már lehetetlen átlátni”

– hangsúlyozta a podcastben Lénárt Ágota, aki szerint nem csak a sportolók, hanem az őket felkészítő és támogató háttérstábok is megküzdenek egymással egy-egy olimpián. Mint elmondta, előfordul, hogy a pszichológiai tudást a támogatáson kívül az ellenfél etikátlan befolyásolására is használják egyes csapatok.

„Pekingben például éppen a vívódöntőknél változtatták meg a fényviszonyokat. A lövészeknél pedig olyan is megtörtént, hogy az edzésen a megengedett spektrumon belül a legalacsonyabbra volt állítva a dobógép, majd másnap a versenyen a leggyorsabbra” – említette példaként.

A sportpszichológusok igyekeznek minden helyzetre felkészíteni a sportolókat, akiknek a külvilágot minél jobban érdemes kizárniuk („vattába kell csomagolni őket”). A szakember elmondta: az olimpia „túlnyomásos” környezetében az elfojtott érzelmek is kitörhetnek a sportolókból. Akár ez is állhat például Simone Biles esete mögött: az amerikai szupertehetség több tornászszámtól is visszalépett, mert nem érezte magát biztonságban ugrás közben. Lénárt Ágota hozzátette: az ilyen jelenség a műugróknál is előfordul, amit a versenyzők úgy szoktak megfogalmazni, hogy eltévednek a levegőben.