Ez egy véleménycikk.

Az Európai Uniós választási kampány után a Momentum újra a magyar jelöltek ellenében, saját pártcsaládja mellett, és tulajdonképpen a magyar jelöltek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a magyar pártok ellen kampányolt a romániai helyhatósági választások kampányában. Annak a gondolatnak a jegyében, hogy a magyarság érdekeinek hiteles képviselői nem a magyarok, hanem az USR neoliberális, neoprogresszív párt, és mintegy azt sugallva, hogy a magyarok nem képesek saját érdekeik képviseletére, megteszi helyettük ezt az USR.

Csak az csodálkozik azon, hogy ez az alapvetően antiliberális, antiprogresszív gondolat, hogy lehet egy neoliberális, neoprogresszív párt sajátja, aki nem tudja, hogy mit is jelent ma a neoliberális és neoprogresszív gondolat. Az emberek sorsáról való döntést ma ezek az irányzatok nemzetközi erőközpontokból akarják intézni központi programokkal, amelyek kiemelik az embereket normális, hétköznapi létkereteik közül a felvilágosult világpolgárok létének a minőségére.

Ha meg is volt ebben a gratulációban a magyarázkodás gesztusa, Cseh Katalin nem hagyott egy pillanatnyi kétséget sem afelől, hogy azért nem ez a fő célja, hanem az, hogy a történésekben az ő, eszkatológiai értelemben feltartóztathatatlanul bekövetkezendő pártprogramjuk beteljesedését lássa.

Vagyis a magyar polgármesterek felé intézett gratuláció pusztán ürügy volt neki arra, hogy pártjának az etnikai sokszínűségről vallott programját fejtse ki. Látszik azonban, hogy őt igazán a bukaresti főpolgármester-választás érdekli, és az, hogy Temesvár német – értsd németországi német, nem erdélyi szász vagy sváb – polgármestert választott.

Ez az etnikai sokszínűség programja első pillantásra úgy tűnik, hogy összhangban is van Soós Zoltán nyilatkozatával is, aki annak a jelentőségét, hogy magyar polgármestere van Marosvásárhelynek nem abban látja, hogy a magyarok visszafoglalták a románoktól a várost, hanem abban, hogy magyar és román polgárok vették vissza azt egy szűk kör befolyásából Marosvásárhely lakóinak.

Hogy ez mennyire így van, mutatja az, hogy Soós a szavazatok 50 százaléka fölötti eredménnyel nyert, ami nem lehetett másként, mint román emberek támogatásával.

Ez pont azt jelenti, hogy Romániában nyílt egy új esély arra, hogy az emberek egy újfajta polgári politikai felfogásban, túllépve a román politikai élet egy szegmense által gerjesztett etnikai szembenállásokon, a románság és a magyarság együttélésének új formáit keresse. 

Látszólag ez megegyezik a Momentum neoprogresszív felfogásával is, azonban vannak a két felfogás között nem elhanyagolható különbségek. Például az, hogy míg itt – és Szatmárnémetiben, ahol már négy éve is, és most már Szászrégenben is, ahol a román többségű város magyar polgármestert választott – a helyi polgárok összefogása hozta létre ezt az együttműködést, nem valami központi programot végrehajtó pártpolitika.

A Momentum azt csinálja, mint több párttársa, illetve baloldali elődjei: ha már programjukat nem sikerül végrehajtani, akkor megvalósuló jó kezdeményezéseket neveznek meg, mint saját politikájuk pozitív példáit.

Ez a politikai látványpékség és megélhetési politizálás tipikus esete.

Az erdélyi polgárok nem azért fognak össze egy megvalósítható politikáért egy élhető közösség felfogásában, mert elérte őket az új idők szele a Momentumon és progresszív párttársán keresztül, hanem azért, mert legközvetlenebb létérdekük, hogy egymás számára ne veszélyforrások legyenek a különböző etnikumok, és ne ellenséget lássanak egymásban, hanem a különbözőségek hatóerőként tudjanak működni.

És még azt sem mondhatnánk, hogy itt valami új találmányról van szó.

Száz éve már a transzilvanisták megfogalmazták azokat a gondolatokat, hogy Erdély a különböző népek együttélésnek színtere. Kifejődött egy saját minőség, az erdélyiség, amely a türelemről, megértésről, egymás értékeinek tiszteletéről szól, úgy hogy mindenki a közös értékeken belül megőrizheti és gondozhatja saját identitását. Ez viszont nem más, mint Erdély, és az erdélyi történelmi tapasztalat üzenete.

Soós Zoltán megválasztásával, Kereskényi Gábor újraválasztásával és Márk Endre Dezső /Szászrégen/ megválasztásával erre kaptak esélyt a helyi közösségek.

Ez most helyben a magyarok győzelme, de ez a románoké is, mert számukra is biztosíték saját értékeik életben tartása, mert a két nép nem az egymással szembeni ellenségeskedésben őrlődik fel, és nem is lehet kijátszani őket egymás ellen.

És ha a helyi közösségekben ezek az együttélési minták a politikai szinten is létjogosultságot nyernek, az a két nemzet közeledését is elhozhatja. Azért, hogy a közép-európai népek együttélését ne nemzetközi elitek által gerjesztett etnikai konfliktusok gátolják, hanem ezektől megszabadulva Közép- és Kelet-Európa be tudja tölteni történeti hivatását.

Arról is szól ez a helyzet, hogy az erdélyi embereknek nincs szükségük arra, hogy magas lóról okítsák őket a helyi társadalomba való integrálódásra, mint nagy és nemes politikai programra, amiről őket felvilágosítják, mert nem bevándorlók ők, hanem több mint ezer éve ők maguk a társadalom, magyarok és románok, és e legjobban felfogott érdekeik szerint cselekszenek is.

Cseh Katalin ezen gratulációja sajnos olyan volt, mint aki nem tudja, hogy éppen melyik reptéren szállt le, de ez már sajnos, világpolgárokkal sokszor megesik.

Megosztaná véleményét másokkal is? A Facebook-oldalunkon megteheti: