Martin Luther King Jr. az Ebony magazinban indított „Életvezetési tanácsok” című sajátos melléklet lényege az volt, hogy az olvasók bármilyen témában küldhettek be kérdéseket, kezdve a pénzügyi adósságaiktól a házasság előtti szexuális életen át a bűncselekmények megítéléséig, majd ezekre King igyekezett kellő komolysággal rendre válaszolni.

Egy 1958. januári számban egy fiatal olvasó a következő kérdést küldte be a laphoz:

„Az én problémám egy kicsit más, mint a többi emberé. Fiúként úgy érzek más fiúk iránt, mint ahogyan a lányok iránt kellene. Nem akarom, hogy ezt a szüleim is megtudják. Mit tehetnék? Hova fordulhatnék segítségért?”

A jelenlegi közvélemény elképzelésében élő King valószínűleg azt válaszolta volna a kérdésre, hogy semmi gond nincsen az ilyen érzésekkel, ez teljesen természetes veleszületett irányultság, fogadja el önmagát olyannak, amilyen. Az igazi King azonban ezelőtt 62 évvel a következőt válaszolta a fiúnak:

„A problémád egyáltalán nem szokatlan. Habár, nagyon nagy figyelmet igényel. A fiúk iránti érzésed valószínűleg nem egy veleszületett hajlam, hanem sokkal inkább egy kulturális behatás. Ennek a viselkedésnek az okait legtöbbször vagy tudatosan elnyomják, vagy öntudatlanul elfojtják. Éppen ezért szükséges ezt a problémát úgy kezelni, hogy visszamegy az ember azokhoz a tapasztalatokhoz és körülményekhez, amik ehhez az irányultsághoz vezettek. Ennek érdekében azt javaslom, hogy látogass el egy jó pszichiáterhez, aki segíthet neked abban, hogy a tudatod felszínére hozza ezeket az élményeket és körülményeket, amik idáig vezettek. Már most jó úton haladsz a megoldás felé azzal, hogy őszintén szembenéztél ezzel, problémaként fogod fel, és meg is szeretnéd azt oldani.”

Martin Luther King ezzel tulajdonképpen kifejezte azt a hitét, mely szerint a homoszexuálisok és leszbikusok nem születnek ezzel a nemi orientációval, hanem az amerikai kultúra, illetve a személyes élményeik és környezetük hat ilyen irányba rájuk.

Teljes joggal merül fel a kérdés napjainkban, hogy azok a hiperprogresszív vandálok, akik még Winston Churchill és Thomas Jefferson szobrait is készek mindenütt ledönteni, vajon mikor jutnak el a „homofób” Martin Luther King szobráig?

(National Review)