Mint ismeretes, Sulyok még az Alkotmánybíróság elnökeként arról beszélt, hogy az édesapja a Rákosi-rendszerben halálos ítéletet kapott, ami miatt évekig bujkálnia kellett, és családját még a ’80-as években is megfigyelés alatt tartották. Karsai László történész szerint viszont a levéltári források tükrében ez a történet nem állja meg a helyét, és ha bujkált is édesapja, akkor valószínűnek tűnik, hogy a hazai szélsőjobboldalhoz fűződő kapcsolatai miatt tette ezt.
Karsai lényegében a nácikkal való kollaborációval vádolta meg Sulyok Lászlót, aki 1944-ben egy megyei lapban szélsőjobboldali színzetű cikket publikált, jóllehet később a bíróságon három tanú állította, hogy azt nem is ő írta.
A Mandinernek adott interjújában a köztársasági elnökké választott Sulyok közölte, hogy
„Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom.
"Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.”
Hozzátette, hogy „Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném. A parlament engem, és nem a rendszerváltás előtt elhunyt édesapámat választotta meg köztársasági elnöknek.”
Sulyok arra a kérdésre, hogy az említett szélsőjobbos cikkhez köze lehetett-e édesapjának, azt mondta, hogy „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, ezért elképzelhetetlennek tartja, hogy azt tényleg az apja írta volna.
(Mandiner / Hetek)