Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
A progresszív kereszténység alapvetően agnosztikus világnézetet kombinál keresztényszerű tradíciókkal. Felismeréséhez a legjobb eszköz maga a Biblia. Öt fő ismérvet lehet kiemelni, melyről egész biztosan beazonosítható, mely gyülekezet bibliahű, és mely progresszív.
A Biblia alapján mind bűnösök vagyunk, és a bűneink örökkévaló következményeket vonnak maguk után. A Szentírás szerint mindannyiunknak fel kell ismerni, és meg kell vallani ezt, és elfogadni, hogy Isten Fia óriási áldozatot, a saját életét adta azért, hogy mi élhessünk, és ne kelljen meghalnunk.
A progresszív gyülekezetekben azt tapasztalni, hogy egyáltalán nem szeretik a bűn szót használni,
még azokra a cselekedetekre sem, amit a Biblia egyértelműen annak ítél. Joggal ismerték fel, hogy a bűn fogalmát a múltban arra használták, hogy a kénköves pokol tüzével riogassák az embereket.
Azonban ahelyett, hogy javítottak volna a túlkapásokon, a fürdővízzel a gyermeket is sikerült kiönteni: a progresszív egyházak semmi rosszról nem szólnak, hanem az emberiség jóságára összpontosítanak.
A progresszív gyülekezetekben és keresztény irodalomban rendszeresen felismerhető, hogy a kérdéseket jelentősebbnek tartják, mint magukat a válaszokat.
Noha nem állítják azonnal nyíltan, hogy nem létezik abszolút igazság, miért kellene a keresztényeknek megelégedniük azzal, hogy egyszerűen csak kérdéseket teszünk fel? A kérdések célja miért nem a válaszkeresés? Ők azok, akik előszeretettel használják az ellentmondásos mondatot:
„a te igazságod a tiéd, az én igazságom az enyém, és bármelyik igazság rendben van”.
A progresszívek elutasítják, hogy a kereszténységet bármiféle kizárólagos dobozba vagy merev dogmába helyezzék. A Biblia szerint azonban igenis létezik abszolút igazság, és a Szentírás az iránytű. Amint elkezdünk elhajolni attól, ami a Bibliában van, elkezdjük elfogadni a nem igazságokat.
Az igazság elé sosem kellene birtokos névmást helyezni.
Több progresszív vezető is leszögezte a közelmúltban, nem akarja gyermekeit arra tanítani, hogy Jézus meghalt a bűneikért, vagy azért, hogy megmentse őket Isten ítéletétől. Sőt, az engeszteléssel kapcsolatban több progresszív keresztény Jézus megszentelő vérét is elutasítja, kozmikus gyermekbántalmazésnak titulálva az arról való tanítást.
Úgy vélik az ilyen témák túlságosan zavarosak vagy nehezek a gyermekek számára,
és inkább Krisztus karakterével kell megismertetni őket, és azzal, hogy mindenki felelős a tetteiért.
Némelyek azt is hozzáteszik, Jézus azért halt meg, mert politikai és vallási veszélyt jelentett a hatalomban levők számára. A Biblia azonban azt tanítja, hogy Jézus azért halt meg, hogy megmentsen minket a bűneinkből, és kibékítsen az Atyával.
Ki is lenne Krisztus halála, engesztelő áldozata és feltámadása nélkül? Egy csodálatra, de nem imádatra méltó ember csupán.
A progresszív keresztények által szinte leggyakrabban más értelemben használt szó a szeretet. Ahelyett, hogy a Biblia (1 Korintus 13.) alapján határoznák meg, erőtlen komfort-fogalommá higítják. Az ő olvasatukban
ha valakit kényelmetlen helyzetbe hozunk, az nem szeretetteljes.
Nyilván minden keresztény törekszik arra, hogy senkinek ne okozzon szükségtelen kellemetlenséget, azonban a kereszténység eredendően is kényelmetlen helyzetbe hozza az embert, mikor rámutat bűneire, mégis, enélkül a Biblia alapján lehetetlen a megmenekülés.
A Biblia alapján a keresztények nem használhatják a másik komfortszintjét annak barométereként, hogy mennyire szeretetteljesek.
Más félreértelmezve használt szavaik közé tartozik a "biblikus", az "evangélium", és az "igazság" is.
Sok progresszív keresztény mond olyanokat, hogy: „Bár a Bibliában található bölcsesség, azt emberek írták.
Ezek az emberek azt írták le, amit hittek Istenről, és nem feltétlenül volt mindenben igazuk.”
Ez a perspektíva azonban szabadságot hagy a számukra, hogy ne értsenek egyet a Biblia tartalmával, megtartva azt, ami tetszik nekik, a többit pedig lelkiismeret-furdalás nélkül kidobják. A Szentírás tanúsága szerint maga Jézus Krisztus is elítéli ezt a fajta megközelítést, világossá téve, hogy jaj annak, aki elvesz, vagy hozzátesz ahhoz, illetve az apostoli levelekben is leszögezik: Isten Szelleme által inspirált szövegről, üzenetről van szó.
(Mamabearapologetics/Hetek)