„Miért az idősebbek döntik el a jövőnk?”
– teszi fel a kérdést Kádár Barnabás, aki 2018-ban a Momentum képviselőjelöltje, 2019-ben pedig a párt EP-listájának 5. helyezettje volt. A „jövőkutató” politikusnak a lengyel elnökválasztás számára kellemetlen végeredménye után sikerült megfejtenie a megfejthetetlent: Andrzej Duda azért tudott nyerni, mert a „populisták megnyerték az idősebb, szegényebb, vidéki és alacsonyabb iskolázottságú szavazókat”. Kádár a Facebookon megosztott bejegyzésében példaként hozza fel Donald Trump amerikai elnök megválasztását, és a Brexit szavazást is a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokon túl.
Kádár fel is teszi a kérdést: miért van minden embernek ugyanúgy egy szavazata? Bár hangsúlyozza, hogy ő nem szeretné senki választójogát elvenni, mégis azt tartaná célravezetőnek, ha az idősek a fiatalok érdekében egyáltalán ne menjenek el szavazni, hiszen úgysem „ők szenvedik meg majd a következményeit”.
Mindössze pár évtizeddel azután, hogy számos honfitársunk bizonyos helyzetekben szó szerint a vérét adta azért, hogy Magyarországon szabad és demokratikus társadalomban mindenki egyenlő jogokkal rendelkezve szabadon választhassa meg az őt képviselőket, a Momentumos kimutatva a foga fehérjét mégis visszakanyarodna ahhoz a régi világhoz, amelyben az embereket különböző szempontok alapján értékesebbnek és értéktelenebbeknek tekintettek. Még csak az érettségiig sem kell eljutnia egy diáknak ahhoz (ha már az „alacsonyabb képzettség” szóba került), hogy a történelemórákon tanuljon azokról az időkről, amikor egy magyar zsidó nem tanulhatott szabadon bármelyik egyetemen, nem mehetett be bármelyik parkba sétálni, nem üzemeltethette boltját, nem szavazhatott, hogy a későbbiekről ne is beszéljünk… Csak azért, mert zsidónak született, s az adott kor vezetése úgy ítélte meg, hogy a társadalomban kevésbé értékes, mint a nem zsidó honfitársai. De ugyanúgy tehetnénk említést a kommunizmus által kirekesztettekről, vagy akár manapság felszínre került rabszolgaság időszakáról, de a nők szavazati jogának kiharcolása is ide vág.
Különösen bicskanyitogató, hogy Kádár arról ír, hogy „történetileg érthető, hogy több évszázad elnyomása után fontos volt, hogy az addig elnyomottak is megkapják az őket megillető jogaikat”. De hiszen 30 évvel ezelőtt a mostani nyugdíjas korosztály egy meghatározó része is még fiatal volt! Átélték, kiharcolták, hogy Magyarországon ismét demokrácia legyen, megteremtve a szabadság mindazon alapjait, ami miatt most Kádár mindenféle korlátozás nélkül elmondhatja a hajmeresztő és végtelenül bugyuta gondolatait.
Mi alapján kérdőjelezzük meg bárkinek a szavazati jogát, a demokratikus rendszerben való jogi egyenlőségét? Ha diktatórikusnak és fasisztoidnak tekintjük azt, ha bárkit a neme, etnikuma, szexuális orientációja miatt diszkrimináció ér, akkor ugyanúgy vonatkozik ez a koruk, lakóhelyük, anyagi helyzetük és képzettségük miatt kirekesztettekre is.
Kádár ugyan hangoztatja mind a posztban, mind a kommentekben, hogy ő senkinek a választójogát nem szeretné elvenni, viszont azt már társadalmi kampánnyal érné el, hogy bizonyos társadalmi rétegek márpedig ezzel a jogukkal ne éljenek.
Merthogy mégis hogyan veszi a bátorságot bármelyik idős honfitársunk (60 felett!), hogy el meri mondani a véleményét a választásokon a fiatalok mellett? Kádár Barnabás gondolatmenete szerint azért igazságtalan, hogy az idősek dönthetnek el választásokat, mert arról a jövőről döntenek, amit a fiatalok élnek majd meg. Ez a problémafelvetés azonban ezer sebből vérzik.
Nem igaz, hogy a fiataloknak nincs több joguk a jövőjükről dönteni. Dehogy nincs! Ha az átlagot nézzük, akkor minden ember ugyanannyi választáson fejezheti ki az akaratát. A mostani fiatalok jóval több alakalommal járulhatnak majd az urnákhoz, mint a mostani hatvan felettiek. Ilyen az élet rendje, éppen ezért rendkívül igazságtalan lenne elvárni tőlük, hogy a hátralevő időszakban ne éljenek ezzel a lehetőséggel csupán azért, mert a jövőnek, amiről döntenek, már „csak” 15, 20, 30 évét élik meg, nem pedig 60-70-et. A jövő mindenkié, ki többet, ki kevesebbet fog megélni belőle.
Az már csak hab a tortán, hogy bár mindegyik választás fontos és a jövőről szól, de mégis négyévente van lehetőségünk újra és újra megszólalni, változtatni, ha esetleg szerintünk rossz irányba mennek a dolgok.
Az pedig már hazánk szomorú történelméből adódik, hogy ez a még idősebb generációt pedig éppen a Kádár által nosztalgiázott ideológia korábbi képviselői fosztották meg attól, hogy fiatalként élhessek ezzel a jogukkal. Előbb a kommunisták, most meg a momentumosok kényszerítenék rá ezt a generációt arra, hogy némán nézze végig, hogy milyen irányban halad a világ?
Arról nem is szólva, hogy az az idős korosztály, ami adott esetben többségében a Brexit, Trump, vagy éppen Andrzej Duda mellett döntött, kétségtelenül többet tapasztalt és látott a világból, a politikából, a közéletből, mint az érettségi padot éppen elhagyók. A kor előrehaladtával – bármily meglepő is legyen ez Kádárnak – az ember nem egyre butább és együgyűbb lesz az ember, hanem egyre tapasztaltabb.
Azt a generációt veti meg és skatulyázza be Kádár és a vele egyetértők, akik a mostani fiatalokat megtanították az életre.
Ők tanítottak meg beszélni, járni, biciklizni, a teljesen érthetetlen másodfokú egyenletre, végigkísérték kamaszkori önkeresésünket és elmagyarázták, hogyan működik a világ. Bizonyára fogják is a fejüket, hogy mivé lett néhány fiatal, akik az öntudatra ébredésüket követően hirtelen elkezdték melldöngetve feltalálni a spanyolviaszt.
Persze Kádár sem fiatal már annyira. A maga 29 évével bizony őt is ekézi a még fiatalabb generáció, mint milleneumi „boomer-növendék”. Már ő is kevésbé "szenvedi majd a következményeket", mint a mostani tizenévesek. Mihez kezd majd akkor, amikor 60-hoz közeledve őbelőle lesz a társadalom peremére kitaszított értéktelen szavazópolgár?
A fentebbi kérdések megválaszolatlanságával Kádár felvetése nem más, mint a fél világot romlásba taszító kommunista ideológia lilára festett modernizált változata, amelyben kiszorítanak, megkülönböztetnek és elnyomnak bárkit, aki az éppen aktuálisan világmegmentő vízió útjába áll. Legyen az zsidó, kulák, idős, vidéki, szegény, iskolázatlan, vagy akár - keresztény, konzervatív.