Ez egy véleménycikk.

Ez az új világ természete, de régi igazságokra épít.

Mi, emberek elsősorban érzelmi lények vagyunk. Kutatások szerint gyakran az érzelmek szerint döntük. Ezután hozzuk meg a tényekkel, adatokkal, logikával igazolva a világnézeti, neveltetésbeli, ízlésbeli jellemünkből fakadó értékítéletünket. A másik fontos szempont, hogy mi rajongunk a történetekért, fajunk sztorizgat, meséli és hallgatja a kalandokat. Ezért hát szépek az elméletek, de nem véletlen, hogy a Szentírás is történeteken keresztül fejti ki korszakról korszakra átívelő igazságait, vagy például a kvantummechanikát sem matematikai egyenletekkel, hanem egy Schrödinger macskája elnevezésű példán keresztül próbáljuk megérteni.

E két megállapítás egyben ki is jelöli azt a végkövetkeztetést, amelyet a cím tartalmaz.

Bárki is provokált, bármi állt is a most kitört, fegyverekkel írt konfliktus hátterében – bár később fontos lesz ezt kielemezni – most mit sem számít, mert a sztori egyszerű: a világ második legerősebb hatalma, megcáfolva mindent, amit előzőleg állított, inváziót indított egy nála sokkal kisebb szomszédja ellen.

Ezt a történetet nagyon nehéz, lehetetlen pozitív színben feltüntetni. Van egy agresszor, van egy jóval elesettebb védekező fél, ilyet sokat láttunk már a történelem kezdete óta. De ami még fontosabb: a popkultúrában, a klasszikus művészetben ennek ábrázolását jól ismerjük. Ki ne állna a gyengébb mellé? Ki az, aki a római légióknak drukkolna a kicsiny, hősies Masszada védőivel szemben? Ki kedvelte a birodalmiakat, amint elpusztítják Luke Skywalker nagybácsiját és nagynénijét?

Ha ma valaki a Twitterre néz (melynek felbecsülhetetlen ereje van), akkor egyértelműen azt látja: az oroszok támadását szinte egységes felháborodás kíséri. Akár görög, arab, izraeli, német, amerikai vagy kelet-európai bejegyzést olvas az ember, az esetek 99%-ában elítélőleg ír mindenki. Jönnek a feliratok, az ukrán zászló színeibe öltöztetett épületek, emberek, a szolidaritás elsöprő hulláma, amelyhez már Magyarország is csatlakozott.

Ennek messzemenő következménye lesz.

A vietnámi háború egyik leckéje pont az volt az amerikaiak számára, hogy hosszú, véres, napalmmal és faluirtással megtámogatott harcok végén talán győzhetnek, de a médiában verséget szenvedtek. Kijev tehát eleshet, de a háború két napja alatt már hősök (Zelenszkij, a híd felrobbantója, a szigetet védő 13 ember – látjuk a 300-zal való hasonlóságot?) születtek, akik digitális formában terjesztik az ősi üzenetet, az ellenállás torokszorító katarzisát. Az ellenoldal is heves propagandába kezdett, kétségbevonva a lányától búcsúzkodó fiatal ukrán apa szívszaggató képét, az autót eltaposó orosz tank narratíváját. Putyin elnök egy remekbeszabott, tanítandó beszéddel próbálta igazolni a hadműveletek jogosságát. És itt legyünk őszinték:

melyiknek hiszünk? Honnan tudjuk, hogy melyik félnek van igaza ilyen távolból?

A sztorimesélés szabályai szerint egyértelmű: inkább a gyengébb mellé állunk. A legkisebb fiúból lesz a király, Dávid kapja Izrael trónját, és a farmerfiú hoz egyensúlyt az Erőbe.

Az 1997-es Amikor a farok csóválja című szatirikus filmben egy egész háborút találnak ki, forgatnak le az amerikai politikai agytrösztök, hogy eltereljék a figyelmet az elnök nőügyéről a választás finisébe érve. Mégis, az FBI rájön erre. Amikor ezzel szembesítik a Robert de Niro által játszott cinikus figurát, ő csak annyit mond: már hogyne lenne igazi az albánokkal szembeni háború? Láttam a tévében!

Most a közösségi médiát nézzük, és annak hiszünk.

Már elindultak a petíciók, hogy Oroszországot mindenhonnan elszigeteljék, és ennek még messze nincs vége. A képek, az üzenetek lettek a legerősebb hadosztályok, és a Nyugaton amúgy sem népszerű elnököt és ügyét –  kifinomult kíméletlenséggel, hatékonyabban döngölik a földbe, mint az a bizonyos tank az ukrán sofőrt.

Amíg az ukrán nép jól, filmekkel bőségesen dokumentálhatóan szenved, és nem követ el valamilyen égbekiáltó, emberiség elleni bűntényt, addig szinte mindenki a happy endet várja, és a kék-sárga színűeknek drukkol.

Ezt a történetet vesztette el Oroszország, és ezzel azt a háborút is, amely az utolsó fegyver elcsitulása után is folytatódni fog.