Az abortusszal kapcsolatos viták rendkívül mélyek és kiterjedtek, lényegében száz cikk sem lenne elegendő arra, hogy ennek a kérdésnek az összes aspektusát feltárjuk, viszont van egy érdekes bibliai vonatkozás, amelyről viszonylag kevés szó esik, pedig bibliatanítók időről időre felhívják erre a figyelmet.
E szerint pedig bizonyos ősi nemzetek esetében voltak olyan istenségek, amelyeknek feláldozták a gyermekeket, mégpedig abból a célból, hogy ezáltal nyerjék el ezeknek a lényeknek a támogatását. Például a jelenlegi Izrael területén egykoron élő kananeus törzseknél volt szokás, hogy Baálnak, vagy egy másik nemzet nyelve szerint Moloknak áldozták fel a gyermekeket. Mindez úgy történt, hogy a fémszobrot, amelynek ember teste volt és bika feje – annak üreges belsején keresztül egészen addig hevítették egyfajta kályhaként, ameddig a kinyújtott keze már izzani kezdett. Ebbe helyezték áldozatként a síró csecsemőket, akik rövid időn belül ott szörnyet haltak. Azért, hogy ne hallják a sikolyát – mindenféle hangszerekkel csaptak zajt. Ezt a kegyetlen és barbár rituálét több történelmi forrás is megerősíti, a Bibliában is sok helyen szerepel.
Isten kifejezetten arra szólítja fel a honfoglaló zsidóságot, hogy amikor elfoglalja a kananeusok földjét, akkor ne tanulja el azokat az úgynevezett utálatosságokat, amelyeket ők cselekednek – tehát, hogy a fiaikat és lányaikat úgymond átviszik a tűzön. Erről Mózesnek az ötödik könyvében lehet olvasni, a 18. fejezetben. De ugyancsak hasonló felszólítást tartalmaz Mózes harmadik könyve is: „a te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét.” Vagy szintén ebben a könyvben a 20. fejezetben: „kiontom a haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az ő népe közül, mivelhogy adott az ő magzatából a Moloknak”.
Habár Istennek a törvénye rendkívül világos és határozott volt a gyermekáldozatokkal szemben, sajnos a Bibliából kiderült, hogy Izraeli fiai ezt volt, hogy megszegték. Erről a Jeremiás próféta könyvében olvashatunk: hogy oltárokat építettek a Baálnak és feláldozták a fiaikat és lányaikat a Moloknak – mindez Isten szemében irtózatos bűn volt, ami rettenetes ítéletet vont maga után. A 7. fejezetben Jeremiás arról ír, hogy a bűnök következménye miatt olyan napok jönnek, illetve jöttek Izraelre, amikor az áldozatok helyszíneként működő Ben-Hinnom völgyet öldöklés völgyének nevezik, és olyan sok lesz a halott, hogy el sem lehet a holttesteket temetni – a madarak, és a vadak eszik azokat. Ez később a történelem során be is teljesedett a nemzeten.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért vetemedett bárki is arra, hogy ilyen szörnyűséget hajtson végre. A horrorisztikus áldozatot bemutató emberek valamiért azt hitték, (lehet, hogy ezt tapasztalták is), hogy a szoborként ábrázolt szellemi lények az áldozat bemutatása után számukra jólétet biztosítanak.
Habár ma már ilyen barbár eleven áldozatok látszólag nem történnek, legalábbis nem tudunk róluk – sajnos még mindig elképesztő méretekben ölnek meg anyaméhben gyermekeket. Habár a jogi szabályozás és a társadalmi közfelfogás már teljesen elfogadottá tette a legtöbb országban azt, hogy bizonyos eszközökkel a terhesség korai szakaszában az édesanyák a gyermekeiket elhajthassák – azok a keresztények, akik az emberi élet kezdetét a fogantatástól számolják, ahogyan a Biblia is sok helyen erről ír, számukra elfogadhatatlan az abortusz. Bibliatanítók úgy vélik, hogy nagyon is párhuzamba állíthatóak, a modern korban végrehajtott abortuszok az ókori áldozatokkal, hiszen – ezek jelentős része nem rendkívül súlyos életkörülmények miatt valósul meg, hanem sokszor kényelemből, a kellemetlenség, túl nagy áldozathozatal elkerülése érdekében. És jelen korban is az emberek mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen ezzel a halálesettel szembesülniük, sokan kritizálták a szívhangtörvénynek nevezett szabályozást is, valamint a kötelező ultrahang-megtekintés kérdését is. Kegyetlenségnek tartják az anyákkal kapcsolatban ezt a szembesítést, hogy ezzel is könnyebbé tegyék ezt a döntést.
Ha már bibliai vonatkozás: a Góliátot legyőző híres Dávid király is úgy fogalmaz a 139. Zsoltárban, hogy Isten takargatta őt az édesanyjának a méhében, ő alkotta meg a tagjait, ő formálta a testét. Vagy pont Jeremiás próféta, aki megítélte Izraelben a gyermekáldozatokat – látva azt a sok rettenetes és borzalmas ítéletet, ami a népre vár, a gyász és szomorúság kimondatja vele, hogy miért nem ölte meg őt az anyja a méhében. Tehát a próféta is emberölésnek tekintette az abortuszt, ami – ahogyan a 20. fejezetben fogalmaz: a koporsója lett volna neki magzatként.
Az abortusz témája egyébként érdekes módon a mostani kegyelmi botrány kapcsán is felmerült, mégpedig az új köztársasági elnök esetleges személyével kapcsolatban, ugyanis az LMP az országgyűlésnek Hack Péter jogászprofesszort ajánlotta, aki viszont a Hit Gyülekezete lelkészeként a már fentebb is részletezett erkölcsi értékítélettel vélekedik az abortuszról. Ezzel kapcsolatban kérdezte a Partizán műsorvezetője, Gulyás Márton a párt társelnökét, Ungár Pétert, hogy vajon ez az álláspont hogyan képezhetné a nemzet egységét Hack Péter személyében. A társelnök emlékeztetett arra, hogy annak idején Sólyom László hívő katolikusként is hasonlóan abortuszellenes állásponton volt, de köztársasági elnökként az alkotmányosság őrzése a feladata, és nem pedig a törvényalkotás, így ilyen társadalmi kérdésekben nincs is eljárása ebben a pozíciójában.