A kelet-magyarországi lány a kilencvenes évek végén született, apja jól menő vállalkozó volt. „A szüleim nyolcéves koromban váltak el, de apám utána még évekig visszajött. Sokat balhéztak, volt, hogy megverte anyámat, szóval azért voltak csúnya dolgok” – mesélte a 444.hu-nak. 

Elmondta, hogy gyermekkorában – másokhoz hasonlóan - egyaránt játszott fiús és lányos jétékokkal, nem foglalkozott nemi kérdésekkel. Tinédzserkorában kezdte el zavarni a testi változása, azonban, ahogy fogalmazott: „a férfi identitás akkor még abszolút nem volt meg, csak a női test miatti kényelmetlenség gyülemlett fel”. 

A tinédzserkori pornónézés hozott nagy változást az életében. „15 éves koromban rászoktam a Yaoi Mangákra, amik szexuális tartalmú, nők által írt fiú-fiú képregények. Nagyon sokan „betranszultak” emiatt. Azt gondoltam, hogy férfiként akarok szexelni, nem nőként. Teljesen a függője lettem.

Nem szabad, hogy egy gyerek akármit felügyelet nélkül megnézhessen a neten. 17-18 évesen pornót néztem. A hülye tranzícióba úgy kezdtem bele, hogy a női testről és a saját testemről is alig tudtam valamit”

– folytatta. 

16-17 éves korában merült fel benne a nemátalakítás lehetősége, majd 18 évesen közölte az anyjával, hogy inkább meghal, minthogy nőként éljen tovább, és nem kapja meg a hormonkezelést. „A családom azt akarta, hogy életben maradjak, és mivel elhitették velük, hogy ez az egyetlen módja, támogattak az önpusztításban”.

Ezt követően ment el pszichiáterhez és egy klinikai szakpszichológushoz, akikkel összesen 1-1 alkalommal találkozott, és meg sem próbálták lebeszélni a hormonkezelésről, ellenben összesen körülbelül 100 ezer forintot kifizetettetek vele.

„Ez tényleg arra ment ki, hogy adjál ötvenezret, és kapsz egy szakvéleményt”

– tette hozzá. 

Az elvileg kötelező nőgyógyászati vizsgálatot el sem végezték nála, felírták a hormongyógyszert, aminek a hatására elkezdett egyre férfiasabbá válni. Három évig kezelte magát hormongyógyszerrel, amikor elkezdett kritikusan gondolkodni a transzmozgalommal. „Nem gondolkodtam így, hogy én egy női testbe zárt férfi vagyok, meg hogy egy férfi lélek van bennem. Tisztában voltam vele, hogy nő vagyok, ilyennek alakított ki a természet, csak férfitestet szeretnék, és mivel rendelkezésre áll ilyen kezelés, élek a lehetőséggel” – magyarázta.

Azzal kapcsolatban, hogy miért csökkent a diszfóriája elmondta: „23 éves voltam már akkor. Jellemzően huszonéves korára egy csomó csaj, aki tinikorában elkezdett transzként azonosulni, rádöbben a valóságra. Ilyenkor növünk fel”. Elkezdte elfogadni a női testét, és felmerült benne a kérdés, hogy akkor miért is folytassa a kezelést.

„Végül be kellett ismernem magamnak hogy nem megoldás elmenekülni a női lét elől”.

Elmondta, hogy azóta is dühös a transz mozgalomra. „Életellenes ez az egész gondolkodás. Ez a testmódosításról szól. Nehezen fogom fel, hogyan tudták átvenni az uralmat a tudományos élet fölött, az egészségügyi szervezetek fölött, és meggyőzni az embereket, hogy ahhoz, hogy valaki működőképes legyen, be kell tenni két szilikont a mellkasába vagy meg kell csonkítani az egészséges nemi szervét” – fogalmazott. 

Azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek azt tanácsolja: „Ne ülj otthon, ne lógj a neten meg a közösségi médián, hasznosan töltsd el az idődet”. 

(Hetek / 444)