Az idei Brain Bar fesztivál keretein belül találkozhattunk a világ egyik leghíresebb hi-tech divattervezőjével, a holland származású, de Egyesült Államokban élő és tevékenykedő Anouk Wipprechttel. A robotikát és a divatot ötvöző ruhadarabok kifejlesztése és megalkotása mögött elviekben az egészségtudatosság áll. Hatással lehet a társas kapcsolatokra, és adott esetben még életmentők is lehetnek ezek a különleges eszközök. Az alábbiakban bemutatunk néhány ötletet és megvalósítást is a kedves olvasóra bízva, hogy elmélkedjen mennyiben elsődleges cél az emberi egészség megőrzésére irányuló törekvés.
A technológia ma lehetővé teszi az olyan robotikán alapuló kiegészítők megalkotását, amelyek apró számítógépekként viselkednek, adatokat gyűjtenek a ruha viselőjéről – mivel azzal szoros kapcsolatban állnak – majd visszajelzéseket adnak azok alapján a külvilág számára.
A divat mindig kifejező, a kiválasztott és viselt ruhadarabok közölnek valamit a tulajdonosáról. Megmutatja az ember adott hangulatát, felhívja magára a figyelmet, vagy éppen ellenkezőleg, elrejti magát a nyilvánosság elől.
A közösségi médiával való összekapcsolódásunk révén már így is jóval többet mutatunk meg önmagunkból, mint amennyi feltétlen szükséges, de ezekkel a tech-ruhákkal még tudatosabb módon tehetjük nyilvánvalóvá mások számára lényegünk legmélyét. Joggal merülhet fel a kérdés, szükségszerű-e azokat az érzéseinket transzparenssé tenni, amelyek feltételezhetően okkal vannak elrejtve a külső szem elől? Milyen előnyei vannak – ha vannak – a ruha viselője számára?
A holland tech-divattervező robot ruhái között vannak olyanok, amelyek például a túl közel merészkedő egyéneket kívánják távol tartani, ilyen például a Pókruha. Ez a ruhadarab a macska reflexeit és a pók viselkedését ötvözi, és robotikus csápok segítségével a viselő távol tarthatja magától az olyan személyeket, akik a perszonális távolságot átlépve az intim zónába kívánnak törni. Vagy ugyanezt a célt szolgálja a Proximity dress is, amely az alsó – szoknya – részt terjeszti ki, ha valaki túlzott közelségbe kerül. Kultúránkként eltérő lehet a személyes zóna, mégis alapvetően mindenkinek szüksége van minimum egy karnyújtásnyi távolságra a másik féltől ahhoz, hogy megőrizze a saját intim terét. Az ebbe történő behatolást az alany akarva akaratlanul is folyamatosan korrigálni akarja, hogy helyreállítsa a tisztes távolságot.
A holland alkotó ennek védelmére hozta létre a fent említett robotikus ruhákat. Ezzel együtt ellentmondásosnak tűnhet, hogy Anouk olyan viseleteket is tervezett, amelyek pedig a nem feltétlen egyértelmű érzelmeket teszik minden szem számára láthatóvá.
Egyik legújabb tervezése, pedig egy olyan ruha, amely viselője legpozitívabb érzéseit mutatja meg (kis fekete karok láthatóak a ruha elülső részén, amelyek a különböző érzelmeket úgy reagálják le, hogy megmozdulnak, kinyílnak a ruhán).
Anouk jellemzően egyre több olyan viseletet tervez, amelyek az érzelmeket transzparenssé teszik, és kevesebb olyan öltözet születik, amely az intimitást célozza meg. Ez nem csoda, ha egyre nagyobb igény érkezik a tervező felé arra, hogy érzelmeket mutasson meg a ruhákon keresztül (szerelem, bánat, öröm, magány – pl.: a fekete kis karokkal rendelkező legújabb alkotás).
Az úgymond hétköznapi öltözetek mellett számos más terület is igényt formál a robotika és a divat fúziójára, ilyen például a Nasa, ahol szinte minden percben újabb és újabb javításokat és fejlesztéseket kívánnak meg a szakemberektől. A holland dizájner abban látja segítő munkáját, hogy olyan űrruhákat tervez, amelyek monitorozni tudják az űrhajósok állapotát, azaz maga a ruha ad visszajelzéseket az asztronauta mentális, lelki, egészségügyi helyzetéről. Ez nyilvánvalóan hasznos és valódi támogatást jelent a Nasa számára, míg a szívdobbanást és szerelmet nyilvánossá tevő viseletek lássuk be, inkább taszíthatják az jó érzésű embert.
A Nasa mellet az autóipar - Audi és Rolls Royce - is kap fejlesztési javaslatokat Anouk csapatától.
Az ülésbe vagy a testre helyezett érzékelők segítenek abban, hogy jelzést adjanak a vezető állapotáról. Ha teszem azt a kormány mögött ülő vezető nincsen jól, vagy álmos, akkor defókuszálttá válik, kevésbé tud összpontosítani a jármű vezetésére, veszélybe kerülhet az élete. Az új technológia lehetővé teszi preventív módon a vezető és utasok védelmét azzal, hogy folyamatosan megfigyeli és információkat közöl az agy működéséről.
A fentieken túl rendkívüli hasznossági mutatóval rendelkező robotikai eszköz egy fejpánt, amely az ADHD-s gyermekek számára nyújt segítséget. Az Agent Unicorn nevű 3D-nyomtatott fejpánt a p300-as hullámot figyeli az agyban, a figyelem szintjét mutatja meg. Vörös színnel világít, ha nagy koncentráltságra van szükség, mondjuk munka végzéséhez, zöld színnel jelez, ha az ember kizökkenthető, figyelme elterelhető.
Az ADHD-s gyerekek figyelmének megváltozását a viselője fejére rögzített pánton található kamera monitorozza. A gyerekek könnyen megértik hogyan működik az agyuk, és azt is, hogy miként tudják azt megnyugtatni.
Gyógyszeres kezelések helyett a BCI (Brain Computer Interface: „agy-számítógép interfész”) eszközök alkalmazását javasolja a holland tervező. Előbbi csak az adott helyzetet kezeli, de a test hosszútávon megbosszulja ezt. Az eszközzel azonban kaphatunk időben információt például arról, hogy kezdünk kimerülni és pihenésre van szükségünk. Az interfész segít abban is, hogy az ember megismerje saját határait.
Érdemes egy gondolat erejéig kitérni egy másik technológiai újításra, mely szintén az ember egyik legrejtettebb területére kíván beférkőzni. Musk csapata 2016 óta dolgozik egy olyan technológiai megoldáson, mely lehetővé teszi, hogy chipet ültethessenek az emberi agyba. Rendkívüli bonyolultság és összetettség jellemzi az emberi agyat, melyről szerzett ismeretünk elég csekély, csupán 5-10%. A chipről komoly futurisztikus ígéretek és látások képződtek, melyek azt vetítik előre, hogy majd információkat leszünk képesek feltölteni az agyunkba.
Hátborzongató, arról nem is beszélve, hogy ennek kivitelezhetőségé együtt jár azzal, hogy lyukak lesznek az ember fején a fejbőr felszíni szenzorai miatt.
ertőzésveszélyt jelenthet, a nyitott koponya rendkívül sebezhető. Egyébként a tervekre Musk engedélyt is kapott miután állatokon már végeztek kísérleteket. Anouk tervei megvalósultak eddig, és látszólag tartalmaznak közhasznú újításokat is, míg Musknak csak a fejében van a nagy terv, lehet ott is marad.
A Neuralinkektől visszakanyarodva a hordható robotikus interfészekhez, Anouk új öltözékeinek egyik legnagyobb ellensége a víz, így a minden napi viselhetőséghez szükségszerű lesz majd a tisztíthatóság kérdésének abszolválása. Érdekes abba is belegondolni, hogy a Földön egy esetleges globális méretű vízhiány kialakulásával zseniális megoldásként kínálkozik az olyan viselet, amelynek tisztíthatósága nem a víz függvénye. Adja is magát, hogy a klasszikus értelemben vett mosógépek kihaljanak, más megoldásra lesz szükség, amikor ott állunk, hogy a szükségleteinknek megfelelő vizet magunkhoz vegyük, vagy inkább a mosógépet indítsuk be. Egyelőre a piacon megtalálható mosógépek nem adnak megoldás erre a kérdésre, így egy új igény merül fel a mosógépgyártó cégek felé, hogy olyan rendszereket tervezzenek és valósítsanak meg, melyek képesek lesznek majd a jövő ruháit tisztán tartani (víz nélkül).
Az is egy érdekes kérdés, mi van, ha a ruha meghibásodik, akkor szükségszerűvé válik a szervizelés, így az újkeletű robotszabóság létjogosultsága valós probléma lesz a jövőnk minden napjaiban?
Nagyvárosi, kisvárosi, agglomerációs, vagy akár faluk szintjén is széleskörű hálózat kiépítésére lesz szükség. Bár jelenleg nehéz elképzelni, hogy a néhány 50 fős kis falvakban ilyen ruhákat hordjanak, értelemszerűen a nagyvársok, fővárosok lesznek fellegvárai az interfész alapú viseleteknek, egyúttal a robotszabóságoknak is.
Meddig hordjuk a textil alapú, mosást igénylő ruhákat? Talán az sem véletlen, hogy számos ruhagyártó divatcég hirdeti, azt a nézetet, hogy egyszer hordd a ruhát és aztán vegyél újat! (fast fashion). Sok celeb, modell ekként cselekszik, egyszer vesz fel egy ruhadarabot, majd veszi a következőt –irányt mutat egy trendre, aminek végcélja a klasszikus ruhák kihalása, és átállás egy újfajta viseletre, mely várhatóan a robotika által kialakított tech-fashion lesz.