A 15 éves lány fiúvá szeretné magát alakíttatni, amely sztenderd eljárásnak mondható a Perthi Gyermekkórházban. Mikor a szülők nem voltak hajlandók beleegyezni lányuk ezen döntésébe, öngyilkossággal fenyegetőzött, és a gyermeket a tagállam egyik hatósága vette gondozásba.
Ezt követően jogi eljárás indult a szülőkkel szemben.
A gyermekügyekben eljáró bíróság megállapította, hogy mind az apa, mind az anya „bántalmazóan és gondatlanul” járt el a lánnyal szemben.
A szülők fellebbezéssel éltek a döntéssel szemben, a fellebbvitel viszont csak annyiban jelenthet segítséget a két szülő számára, hogy annak sikeressége esetén tolódik az eljárás megkezdésének időpontja. Hiszen miután a tinédzser lány betölti 18. életévét, szülei véleményétől függetlenül is megkezdheti majd a nemátalakító eljárást.
A szülők azonban elvi alapon döntöttek a fellebbezés mellett: úgy vélik, igazságtalanul jártak el velük szemben.
A nyugat-ausztráliai kormányzat kiállt a bírói döntés mellett.
Nyugat-Ausztrália főbírója, Peter Quinlan előtt kerül majd meghallgatásra a szülői fellebbezés. Quinlan főbíró az úgynevezett „progresszív” nézeteiről vált híressé, melyeknek rendszeresen hangot ad hosszas, tárgyaláson kívüli beszédeiben. A múlt hónapban például azzal kapcsolatban tartott beszédet, amit ő így jellemzett: „a szexuális zaklatás és a nemi megkülönböztetés átható, alattomos áramlatai kultúránkban és munkahelyeinken”.
A fellebbezés eredményétől függetlenül fontos megérteni, hogyan kerültek bele a szülők ebbe a nehéz helyzetbe. Negyven évvel korábban elképzelhetetlen lett volna ilyen szituáció, mára azonban a nyugati társadalmakban egészen általánossá vált az ilyesmi, hiszen a transzszexuális jogok ideológiája egyre nagyobb teret nyer, a kormányok pedig ellenvetés nélkül szolgálják ki ezen ideológiát.
A nyugat-ausztrál szülők mostani helyzetének feltérképezéséhez érdemes kiemelni néhány kulcsfontosságú tényezőt, illetve folyamatot.
Először is a család mint az államtól független „intézmény” megszűnt létezni, s ez a folyamat visszavezethető egészen a 20. század elejéig.
Christopher Lasch történész a Haven in a Heartless World (Menedék egy szívtelen világban) című könyvében részletezi a polgári család hanyatlásának történetét. Ebben részletesen bemutatja, mi volt a család eredeti szerepe és rendeltetése.
A szerző kifejti, hogy a 19. századi családokban a szülők kizárólagosan feleltek gyermekeik gondozásáért, oktatásáért és neveléséért. A korabeli jogszabályok csaknem korlátlan felhatalmazást biztosítottak a számukra ezen kötelességeik teljesítéséhez.
A hagyományos család hanyatlásával az állam, illetve a szociális munkások, egészségügyi szakemberek és tanácsadók egyre növekvő állománya szinte teljesen átvette azokat a funkciókat, melyeket korábban a szülők töltöttek be. Ezzel pedig – mint írja Lasch –
a szülői hatalom lényegében kiüresedett.
Éppen ennek a folyamatnak a végén találják most magukat a nyugat-ausztrál szülők, akik mostanra meg lettek fosztva családon belüli jogosítványaik legjavától. Helyettük az állam gondoskodik gyermekeik jólétéről.
A bíróságok, egyetemek, és egyházak után a családokat is olyan helyzetbe hozták Nyugat-Ausztráliában, hogy már kénytelenek megfelelni a globális elit politikai ideológiáinak.
Christopher Lasch (1932-1994) amerikai történész, moralista és társadalomkritikus, a Rochesteri Egyetem történelemprofesszora. Munkássága során arra törekedett, hogy a történelmi kitekintéseken keresztül ráébressze az amerikai társadalmat arra, hogy a fontosabb állami és magánintézmények egyre inkább korlátozzák a családok és közösségek függetlenségét.
Ennek lesújtó példája a két ausztrál szülő esete a nemváltást támogató állammal.
(RT/Hetek)