1. MÍTOSZ: a mostani feszültség amiatt robbant ki, mert a kelet-jeruzsálemi Sejk-Dzsarra lakónegyedben palesztin családokat igazságtalanul kilakoltattak.

A valóság:

Az érintett területeket szefárd és askenázi szidók vásárolták meg még a 19. század végén, ők építettek rajta ingatlanokat. A jordániai megszálláskor elvették tőlük és palesztinokat költöztettek be a negyedbe. A hatnapos háború után visszaszolgáltatták a tulajdonjogot a zsidó tulajdonosoknak, a palesztinok pedig bérlőként éltek ott tovább. Négy család azonban évek óta nem fizet bérleti díjat, ők az ezzel kapcsolatos bírósági pereket is elvesztették, így nem meglepő, hogy egy jogállamban ennek kilakoltatás a vége.

Vagyis nem igaz, hogy Izrael így folytatná a „megszállást”, az eset is csak ürügyként szolgált a palesztin terrorszervezet számára, hogy tovább folytassa kegyetlen hadjáratát az izraeli civilekkel szemben.

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hetek (@hetek.hu) által megosztott bejegyzés

A több évtizede elhúzódó ingatlanvitáról és az izraeli-palesztin jogi káoszról a Hetek aktuális számában bővebben is írtunk.

2. MÍTOSZ: békés muszlim imádkozókra rontott rá az izraeli rendőrség a Templomhegyen.

A valóság:

A Templomhegyen szolgáló rendőrök éppenséggel az oda fellátogató turistákat ellenőrzik, hogy még véletlenül se sértsék meg, vagy provokálják az ott imádkozó muszlimokat. Egyébként Izrael nem állomásoztat folyamatosan egyenruhásokat a Templomhegyen, a ramadán utolsó napján is azért jelentek meg ott a rendőrök, mert az arabok kövekkel kezdték dobálni a Nyugati Falnál imádkozó zsidókat. Mindez szándékos provokációnak tűnik, hiszen az intézkedő rendőröket már odakészített kövekkel kezdték dobálni.

3. MÍTOSZ: Izrael ártatlan gázai civileket gyilkol a légicsapásaival.

A valóság:

Izrael azt követően indított légicsapásokat, hogy a gázai övezetből százával lőtt rakétákat a Hamasz izraeli városokra. Az ilyen katonai válaszokat aligha lehet elvitatni bármelyik szuverén országtól, amely saját állampolgárait – köztük arabokat is – igyekszik megvédeni. Nagyon sok esetben a halálesetekért maguk a palesztin terroristák a felelősek. Rakétáik ugyanis nem száz százalékos biztonsággal működnek, így egy-egy „üzemi baleset” saját civiljeik életében is kárt tesz. Annál is inkább, mert rakétaállásaikat előszeretettel telepítik lakott területre, sőt, kórház vagy iskola mellé, élő pajzsként használva a lakosságot. Az izraeli hadsereg rendszerint előre figyelmezteti a környéken élőket a légicsapásokról, ám ez nem mindig jár eredménnyel, mivel a Hamasz sajátos „halálkampánnyal” azt erősíti a palesztinokban, hogy vállaljanak mártíráldozatot – az áldozatok családtagjait pedig anyagilag „kompenzálják”.

4. MÍTOSZ: Mindkét fél egyaránt felelős a helyzet eszkalálódásáért.

A valóság:

Egy ingatlanvitából kiindulva napok alatt lángba borult Izrael jelentős része a palesztin provokációk, rakétatámadások, sőt lincselések, pogromok következtében. Izrael ebben a helyzetben a megtámadott fél, a palesztinok pedig a támadók, még akkor is, ha az áldozat-elkövető szerepet a nemzetközi politika és média rendszerint igyekszik felcserélni az ügyben. Úgy tűnik, a Biden-adminisztráció bizonytalan Közel-keleti politikája bátorítást ad a palesztin szélsőségeseknek az ilyen támadásokhoz.

5. MÍTOSZ: Donald Trump „időzített bombája” robbant fel most a Közel-Keleten.

A valóság:

Donald Trump üzenete az volt, hogy van egy kemény, határozott, de a békét támogató politika, amelynek világos játékszabályai vannak. Aki ezeket megsérti, az szankciókkal néz szembe. Ennek a politikának nem csak egy viszonylagos nyugalom lett az eredménye, hanem az is, hogy Trump elnöksége utolsó hónapjaiban békeszerződéseket hozott tető alá Izrael és közel-keleti arab államok között. A Biden-adminisztráció szakított ezzel a megközelítéssel, ami Irán esetében a leginkább szembe tűnő: a perzsa állam rendszeresen megszegi az atomegyezményt, minden következmény nélkül. Nyilván ezt érzékelik a palesztinok is, akik kihasználják a helyzetet, hogy folytassák a háborújukat Izrael ellen.

6. MÍTOSZ: a Hamasz nem terrorszervezet, hanem egy iszlamista csoport, amely elkeseredett szabadságharcot vív.

A valóság:

A Hamasz chartájában Izrael nem szerepel, címerükben az ország zöldbe borul, és nem hisznek a kétállami megoldásban. Ha egy szervezet egy másik állam megsemmisítését tűzi ki az alapokmányában célként, az egyértelműen terrorszervezet. Ráadásul a Hamasz számos olyan eszközt használ, ami egyértelműen a terroristák eszköztárába tartozik: civil területek támadása, civilek elrablása, meggyilkolása, gázolás, késelés, rendőrökre támadás.

7. MÍTOSZ a Hamasz szívességet tesz Netanjahunak, akinek politikailag jól jön a feszültség.

A valóság:

Kétségtelen, hogy nem tudott megalakulni a Benett-Lapid kormány, mert az ebben résztvevő arab pártok nem Izrael mellett álltak ki a konfliktusban. Ugyanakkor Netanjahunak nem jön jól az eszkaláció, hiszen nem csak a lakosság, hanem politikai ellenfelei részéről is támadják, hogy nem tesz eleget az ország védelméért, és túlságosan visszafogottak a katonai reakciók.

8. MÍTOSZ: a zsidó jobboldaliak szélsőségesek, erőszakosak és örülnek a palesztinok szenvedésének.

A valóság:

Izraelben – mint minden országban – vannak szélsőjobboldali, rasszista emberek, akik provokálnak palesztin lakosokat. Ugyanakkor ők nem, hogy nem a főáramot képviselik az izraeli belpolitikában, de politikai pártjuk sincs a Kneszetben. Azok a jobboldaliak, akiknek van képviseletük, nem képviselnek szélsőséges álláspontot az arabokkal kapcsolatban. Ráadásul az izraeli hatóságok kifejezetten érzékenyek az arabok elleni erőszakra: Lodban letartóztattak egy izraeli lakost, aki önvédelemből meglőtt egy rá támadó arab férfit.

9. MÍTOSZ: az izraeli telepesek törvénytelenül építkeznek palesztin területeken.

A valóság:

A nagy palesztin vezér Jasszer Arafat által is aláírt oslói megállapodás rendelkezik arról, hogy mely területek tartoznak a Palesztin Hatóság kizárólagos fennhatósága alá, melyek bírnak közös közigazgatássál és melyek tartoznak Izrael teljes szuverenitása alá. A telepesvádak legtöbbször azonban nem ebből a felosztásból indulnak ki, hanem abból a fikcióból, hogy a palesztin fennhatóság területe azonos az 1967 előtti Jordánia által megszállt területtel. Az oslói megállapodás például Kelet-Jeruzsálemmel kapcsolatban sem ismerte el azt az követelést, hogy ez a városrész palesztin önkormányzás alá kerüljön vagy a palesztin államnak fővárosa legyen.

10. MÍTOSZ: Izrael apartheid állam, amely kiszorítja a palesztinokat a saját földjükről.

A valóság:

Az alaphelyzet az volt, hogy amikor a brit fennhatóság során, 100 évvel ezelőtt kiadták a Balfour-nyilatkozatot, akkor a Jordántól nyugatra fekvő területet teljesen zsidó nemzeti otthonnak tekintették, a Jordántól keletre fekvő területet pedig arab államnak képzelték el (a palesztin kifejezést a népre nem használták). Azóta pedig nagyhatalmi geopolitikai játszmák miatt ez a kétállami megoldás nem valósult meg. Izrael minden területe felett jogszerűen gyakorolja a fennhatóságot, biztosítva a palesztin autonómiát az érintett régiókban. Nem megszállóként, hanem szuverén államként van jelen azon a földön, amelyen már több ezer éve élnek a polgárai.

Az izraeli konfliktus legfrissebb fejleményeit a folyamatosan frissülő hírfolyamunkban olvashatja.