Pedig nem más ez, mint a Római Birodalom etnikai tisztogatásának hagyatéka, ahogy azt alább kifejtjük. A Palesztina elnevezés az elmúlt közel kétezer évben földrajzi meghatározásként szolgált a Földközi-tenger keleti medencéjénél lévő földsávra nézve. E név sosem volt egyetlen államnak, országnak, birodalomnak, kalifátusnak sem a neve.
A térség (sokak szerint az egész világ) legszentebb városa,
Jeruzsálem sosem volt egy „palesztin állam” része, főleg nem fővárosa!
Jeruzsálemet egyetlen muszlim dinasztia, kalifátus és birodalom sem tette fővárosává a történelem során. Ennek ellenére a város esszenciáját jelentő Templomhegy, bár a judaizmus legszentebb helye, a főáramú szunnita iszlám harmadik legszentebb helyévé is vált (bár említésre méltó, hogy Jeruzsálemnek az iszlámban betöltött státusza körül mind a történelemben, mint napjainkban vannak viták).
Az iszlám követői mára a teljes Templomhegyet együttesen al-Aksza mecsetnek nevezik (annak összes épületével, kútjával, kapuival és falaival, így a Siratófallal egyetemben!), ami a hegy kényes status quójának tudatos és önkényes megváltoztatása. Pontosan ezért beszélnek az „al-Aksza megszentségtelenítéséről”, amikor nem muszlim a hegyre lép (vagy akárcsak a Siratófalhoz járul).
A szóban forgó területet biroklóinak kronologikus vizsgálata visszamenőlegesen kimutatja, hogy
Palesztina mint olyan sohasem létezett;
soha nem volt annak a csoportnak a szuverenitása alatt, akiket ma palesztinoknak neveznek. Minden ezzel ellentétes állítás összeegyeztethetetlen a történelemmel…
A Szentföld birtoklói
(1) Jelenleg a „történelmi Palesztinán” Jordánia, Izrael és a palesztinok osztozkodnak. Jordánia a történelmi régió közel 80 százalékán jött létre, Izrael és a palesztinok a megmaradt valamivel több mint 20 százalékon „osztozkodnak”.
(2) Izrael 1948-as megalakulása előtt e földterület a Brit Mandátum alá tartozott; ők osztották föl azt a fentiek szerint. A Mandátum 1917 (szigorúan értelmezve 1920) és 1948 között állt fenn Izrael mostani területén.
(3) A Mandátum előtt egészen 1517-ig visszamenően az Ottomán Birodalom kezében volt a föld. Jeruzsálem jelentősége ez idő alatt jelentősen csökkent az iszlám világban.
(4) Az Ottomán Birodalom előtt 1260 és 1517 között a türk mameluk dinasztia uralta a térséget és Jeruzsálemet.
(5) A mamelukok előtt a keresztesek és a Szaladin alapította ajjúbida dinasztia (valamint olykor még a mongol haderő is) versengett e földért 1099 és 1260 között. Maga Jeruzsálem 1099 és 1187 között volt a keresztes királyság központja, ám Szaladin 1187-től Jeruzsálemet visszafoglalta az iszlám számára. Jeruzsálem az ajjúbidák idején reneszánszát élte az iszlám szellemtörténetben.
(6) Az ajjúbida és a keresztes időszakot megelőzően az egyiptomi központú, síita fatimida dinasztiáé volt e terület (egy rövid, negyedévszázados időszakot leszámítva, amikor szeljuk török hadurak uralták többek között Jeruzsálemet is). Uralmuk alatt számos földrengés sújtotta a Szentföldet, Jeruzsálemet és a muszlim szentélyeket.
(7) A fatimidák előtt a bagdadi központú szunnita abbászida kalifátushoz tartozott e föld, és Jeruzsálem jelentősége a birodalmi centrum távolsága miatt már ekkor elkezdett a korábbi kultuszhoz képest apadni.
(8) Az abbászidák előtt a damaszkuszi székhelyű umajjád kalifátus uralta a térséget, amely alatt épült a Szikladóm és az al-Aksza mecset Jeruzsálemben; ez az iszlám megerősödésének időszaka a régióban.
(9) Az umajjádok előtt a Rásidún iszlám kalifátus foglalta el e területet az iszlám számára, Omár kalifa i.sz. 638-as hódítása révén. A források arra engednek következtetni, hogy ez idő tájt az iszlám még elsősorban a Salamoni Templomot vette mintául, a Haramhoz kötődő saját iszlám hagyomány később alakult ki.
(10) Az iszlám hódítása előtt i.sz. 324-638 között a Bizánci Birodalom része volt a Szentföld, amely uralmat csak a perzsa szasszanidák 614-628 közötti hódítása szakít meg.
(11) A bizánci időszakot a késői római periódus előzte meg, amelyet a zsidó Bar Kochba-felkelés Hadrianus császár általi leverése vezetett föl.
Hadrianus i.sz. 135-ben nevezte át a korábban Judea provinciaként számon tartott régiót Syria Palaestinára, a zsidóság néhai nemezise, a filiszteusok után.
A császár Jeruzsálemet saját maga és a Római Capitolium tiszteletére Aelia Capitolinára „keresztelte”.
(12) A hadrianusi fordulat előtt Júdea a korai római periódus alatt kliensállamként működött, mint Judea provincia (i.e. 37 és i.sz. 135 között). A későbbi Palesztinához tartozó Szamária, Tízváros és egyéb régiók különálló provinciát alkottak. A bibliai területeken kialakított provinciák többségét a római hatalommal kiegyező Heródes-dinasztia vezette. Ez a római hatalom részben a felelős Jézus Krisztus kivégzéséért az i.sz. 30-as években.
(13) A római térnyerés előtt Izrael földje a Hellén Birodalom részeként volt Nagy Sándor, majd az ő bizonyos utódállamainak birtokában. Ezek közül legjelentősebbnek a zsidó függetlenedési törekvések ellen küzdő IV. Antiokhosz Epiphánész és az általa fémjelzett elnyomó szeleukida uralom bizonyult. A hellén befolyás i.e. 332 és 37 között állt fenn.
(14) A görögök előtt a Perzsa Birodalom fennhatósága alatt állt a terület, és kezdődött meg a babiloni fogságba hurcolt zsidók hazatérése, valamint Jeruzsálem és a Templom restaurációja. A perzsa periódust i.e. 539-332 közé datálják.
(15) A perzsák előtt az Újbabiloni Birodalom 586-ban számolta föl véglegesen a déli Júdea királyságának autonómiáját, bár az állam szuverenitása már korábban is többször veszélybe került. Deportációkra ugyan korábban is sor került, innentől számoljuk Júdea babiloni fogságát.
(16) Izrael északi királyságát az Újasszír Birodalom számolta föl legkésőbb i.sz. 722-ben. Ettől számítjuk Izrael asszír fogságát.
(17) E két fogságravitel előtt beszélünk izraelita periódusról. Ennek későbbi és egyben hosszabb szakasza, amikor a kettévált izraeli és júdeai királyság egymás mellett létezett; a kettéválás Roboám király idején következett be az i.e. 10-9. században. A korai szakasz pedig az egységes monarchia Saul, Dávid és Salamon uralkodása alatt, amit hagyományosan nagyjából i.sz. 1040-920 közé datálnak.
(18) Az izraelita monarchia megalapítása előtt a tizenkét izraeli törzs szövetségének időszaka volt. A Biblia visszamenőleges sorrendben a Bírák, a Honfoglalás, az egyiptomi fogság és a Pátriarkák korszakaként tárja elénk azt az időszakot, amit a tudomány alapvetően a kananeiták, illetve az Egyiptomi Újbirodalom égisze alatt értelmez. Ábrahám korát i.sz. 2000 környékére datálják.
Ábrahám kapta Istentől azt az ígéretet, hogy ezt a földet ő és leszármazottjai kapják az ígéret gyermekén, azaz Izsákon keresztül.
Konklúzió
Jól látható, hogy a történelem majdnem összes hatalma megfordult a Szentföldön, ami jól jelzi, hogy Izrael földje az emberi szellemtörténet epicentruma. Egy valami azonban ordítóan hiányzik:
egy Palesztin Állam – ilyen sohasem létezett.
A muszlim Palesztina, mint ország eszméje tehát egy iszlamisták által kreált revizionista álomkép, melynek legfőbb célja, hogy a cionizmus által felelevenített zsidó államiságot a föld színéről eltörölje.
Ebbéli népirtó és állameltörlő igyekezetük azonban kudarcra van ítélve, mert a próféciák értelmében Isten maga áll a helyreállítás folyamata mögött. Nem csupán teljes összegyűjtése várható Izrael és Júdea törzseinek (Ézs. 27:12-13), de a helyreállás az Ígéret Földjén, vagyis Izrael atyáinak földjén fog megvalósulni: „Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. (…). És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké.” (Ez. 37:21-22.25). A Messiás királyságának eljövetele tehát Izrael helyreállítását is jelenti, és Jézus Krisztus földi országlásának idején az Ígéret Földje az ígéret fiainak adatik vissza. Ezért Izrael állam határainak, Jeruzsálem státuszának és a Templomhegy ügyének végső rendezését magától Jézus Krisztustól, a Messiástól várjuk.
(Képek forrása: Shutterstock)