Puzsér Róbert az írása elején leszögezi: semmi kivetnivalót sem lát abban, hogy a nőknek az abortusz előtt meg kelljen hallgatniuk a magzatuk szívhangját. A kormánypártisággal nemigen vádolható kritikus szerint az elhatározás komolyságának egy ilyen próbán egyáltalán nem árt átmennie, annak az embriónak pedig, akinek a szívhangja eltántorítja az anyját az abortusztól, kifejezetten érdemes megszületnie. 

A publicista leszögezi: a szívhang meghallgatása mindössze hallhatóvá teszi azt az életet, amelynek a kioltását az adott nő a nőgyógyásztól kéri. Felteszi a kérdést:

„Miért kellene a magzatokat traumamentesen, azok életéről tudomást nem véve elkaparni? Miért kellene az egészségügynek – amely nevéből következően az állampolgárok egészségét szolgáló ágazat volna, még ha ez Magyarországon nem is nagyon teljesül – egészséges magzatok halálát megkönnyítenie?”

Puzsér szerint elfogadhatatlan barbárság, hogy ma az abortusz a fogamzásgátlás „utolsó védvonala, és meggyőződése, hogy

el fog jönni a történelemben az a fényesebb nap, amikor erre a gyakorlatra úgy tekint majd az emberiség, ahogy manapság a nem kellő származású ártatlanok elpusztítására.

„Egy olyan kormányzati döntést, amely ennek a tömeges magzathalált termelő intézményrendszernek a nagyüzemi működését akár csak érzelmileg megnehezíti, amely egészséges magzatok életét esetleg megmentheti, én nem tudok elítélni. 

Amíg az abortusz nem jár a jelenleginél súlyosabb pszichés megrázkódtatással, amíg nők és férfiak fejében a fogamzásgátlásnak egy radikális módjaként él, addig a párok nem fognak felnőni a szexualitással járó felelősségükhöz, addig nem tényleges felnőttek, hanem továbbra is túlérett pubertáskorúak közösülnek egymással” – fogalmaz a kritikus, a teljes írást pedig itt tudja elolvasni. 

(Hetek / Index)