Mint az a törvényjavaslatban olvasható:

„A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.”

Ami a főispáni pozíció magyar közjogi múltját illeti, az a 16. századra nyúlik vissza, amikor már ezt a kifejezést kezdték használni a középkorban használt ispán megnevezés helyett.

A vármegyei igazgatás vezetését, valamint egyéb, központi állami hatáskörök gyakorlását, a XIX. század második felétől pedig a törvényhatósági jogú városok vezetését ellátó főispánokat az uralkodó nevezte ki, és ebből adódóan a központi hatalom képviseletében és érdekében jártak el.

Bő fél évszázaddal később viszont a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel magával hozta a régi rendet idéző állami intézmények és tisztségek, így a főispáni pozíció eltörlését.

Most ezt kívánja visszaállítani az ötödik Orbán-kormány.

A hagyományhordozás ügyében egyébként számos európai példát is említ javaslat – jelezve ezzel, hogy nem egy egyedülálló kezdeményezésről szó.

„Az angolszász országokban több helyen a mai napig is használják a helyi önkormányzatok választott vezetőire az Alderman (a londoni City, DélAfrika, Kanada egyes kisebb települései) kifejezést, ami városatyát jelent és egy szép, régies, a hivatás szakralitását megragadó szinonimája a bürokratikusabb hangzású és érzelmű polgármester szónak” – olvasható a dokumentumban.

De mint írják,

„Hasonló példa, hogy Hollandiában a területi közigazgatásban végrehajtó pozíciót betöltőket nem tanácsosnak, hanem Wethoudernek, magyarra fordítva jogtartónak (jogbírónak) hívják.”