Ez egy véleménycikk.

Ezek többsége fiatal korához kapcsolódik – rendre felmerül például, hogy mit csinált 1944-ben, vagy az, hogy miként nyert felvételt a London School of Economics-ra, ha 17 évesen érettségi nélkül hagyta el hazáját. De „politikai filantrópiája” – amint befolyásszerzését nevezi – is gyakran kétségeket ébreszt, például nemzetközi alapítványhálózatának Izrael-politikájával és ottani támogatottjaival kapcsolatban.

Soros György nem népben, nemzetben, Istenben és hazában gondolkodik, hanem ezeken kívül helyezi el önmagát és azt a globális „nyílt társadalmat”, amit meg akar valósítani.

Ez határozza meg a zsidósághoz, mint valláshoz és politikai közösséghez való hozzáállását is, nemkülönben azt az ellenséges érzületet, amelyet a zsidó állammal szemben táplál.

„KALANDOS” ÉVEK

Soros György édesapja, Schwartz Tivadar fia hat éves korában, 1936-ban magyarosította családnevüket Sorosra. A palindrom kifejezés azt jelenti eszperantó nyelven – melynek a vallási tekintetben agnosztikus apa hazai apostola volt – azt jelenti, hogy „szárnyalni fog”. Felesége (aki egyben másodunokatestvére is volt), Szűcs Erzsébet kikeresztelkedett izraelita családból származott. Fiuk a ’90-es évek közepén így emlékezett vissza a British TV-nek adott interjúban: „Anyám eléggé antiszemita volt, szégyellte, hogy zsidó. Abban a kultúrában, amiben felnőttem, zsidónak lenni stigmatizáltságot jelentett, hátrányt, és ezért mindig ott volt a késztetés, hogy ebből ki kell lépni.” Annak ellenére, hogy szülei teljes mértékben asszimilált életet éltek, az 1940-es évek első felében a tizenéves Soros Györgyöt a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium értesítői izraelitaként tartották nyilván. Egy 1990-ben a Kossuth Rádióban sugárzott interjúban igencsak meghökkentő módon azt mondta, hogy

„diákkoromban nagyon is személyesen érintett a zsidókérdés. Nagyon mohón olvastam az antiszemita irodalmat.

A Magyar Futár című hetilapot például, ami a Zsidókutató Intézet kiadványaiból merített, és a Völkischer Beobachtungból [helyesen: Völkischer Beobachter, az NSDAP napilapja] fordított.” Az otthoni légkört pedig úgy jellemezte ugyanekkor, hogy „egyfajta zsidó antiszemitizmus – ez bennem és a családunkban is megvolt. Az asszimiláció következménye volt, s ebből csak lassan nőttem ki.”

Magyarország német megszállása után a hazai zsidóság életét a korábbiaknál is embertelenebbül korlátozták: tagjait előbb zsidócsillag hordására kötelezték, majd megkezdődött a gettók kialakítása, aztán a deportálás. Soros édesapja egész családja számára tudott hamis, keresztény személyek nevére szóló dokumentumokat szerezni, így fia imént idézett visszaemlékezése szerint „nem mentünk se zsidó házba [csillagos házba, vagyis a zsidónak minősített személyek számára kijelölt kényszerlakhelyre], se gettóba”. A Holokausztot a XIII. kerületi Hollán Ernő utca 10. szám alatt vészelték át, mindössze három házra onnét, ahol a jelenlegi amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken nevelőanyja (vagyis édesapja, a volt budapesti amerikai nagykövet, Donald M. Blinken második felesége), az Ermer-család Vera leánya is. A rádiós interjú további részében feltett kérdésre, hogy hol rejtőzködtek, Soros az alábbi választ adta: „Főleg Pesten, de a nyarat a Balaton mellett töltöttem. Érdekes módon úgy kezdtem el a »karrieremet«, hogy egy földművelésügyi minisztériumi osztályvezető vett magához, és együtt mentünk le vidékre egy zsidó birtokot átvenni. Én mint fiatal fiú, a rokonaként voltam vele.”

Ezt az 1990-ben elhangzott visszaemlékezést az egykori szülői ház előtt 2014-ben elhelyezett botlatókő avatásakor tovább színesítette, mégpedig az állítólagos FM-osztályvezető vezetéknevével (Baumbach), valamint azzal, hogy „egyik kalandunk az volt, hogy leküldték zsidó […] kastélyok átvételével és egyik alkalommal elvitt engem mint keresztfiát”. 1944 nyaráról van tehát szól, ami azt jelentené, hogy a haláltáborokba deportált magyar zsidóság vagyonának államosításához, azaz elrablásához asszisztált volna – mindezt hamis papírokkal, családjától távol, alig 14 évesen! Meglehetősen hihetetlen történet. A gettósítást követő zsidóüldözést (azaz a deportálásokat és a nyilasok rémuralmát) az imént idézett, rövid budapesti avatóbeszédének tanúsága szerint végül vidéken vészelte át, amikor csatlakozott édesanyjához, aki Balatonalmádiban bujkált, mégpedig Brandeisz Elva tánctanárnak köszönhetően, aki ezért a Jad Vasem által osztott Világ Igaza díjat is kapott. Soros György szülei 1956-ban hagyták el Magyarországot és csakúgy, mint fiúk, New Yorkban telepedtek le. Soros Tivadar 1968-as halála után özvegye katolizált.

A fájdalmasan tragikus történelmi tények és a fentiekben idézettek tükrében hangzik döbbenetesen rádióinterjújának azon sora, mely úgy szólt, hogy

„1944 – amikor tizennégy éves voltam – életemnek talán legboldogabb éve volt. Személyes fejlődésemhez tulajdonképpen a zsidóüldözés és a háború nagy lökést adott.”

1994-ben az is megütközést keltett, amikor a British TV-ben ezt megerősítve „kalandosnak” nevezte 1944-es „élményeit”. Ehhez képest 1945-öt kevésbé érdekesnek, 1946–47-et pedig kifejezetten érdektelennek nevezte egy ízben, és ezzel magyarázta, hogy 1947 nyarán csatlakozott édesapjához, aki a berni Eszperantó Világkongresszusra utazott ki, ő azonban vele ellentétben nem tért haza, hanem áthajózott Londonba.

KILÉPÉS A TÖRZSBŐL

Soros György viszonya saját zsidóságához, a világ zsidóságához és az izraelita valláshoz nehezen követhető s csupán annyi bizonyos, hogy minimum ellentmondásos. 1990-ben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület meghívására a Fészek Klubban járt; az est megszervezését ő maga kérte, hogy ott kifejezetten „mint zsidó jelentkezzen”. A beszélgetést a Nap TV rögzítette, ebből készült a már többször idézett, Kossuth rádióban sugárzott anyag, amelynek leiratában viszont az olvasható, hogy számára a zsidóság semmivel sem jelent többet, minthogy „kisebbség, másképp gondolkodó […] kritikus a perspektívája – ez a zsidóság lényege”.

1993 végén Connie Bruckkal bejárta közép- és kelet-európai alapítványait, és az amerikai riporterrel beszélgetve, olyasmiket mondott, hogy az univerzális iránti érdeklődése, ami a „nyílt társadalom” ideájában is megfogalmazódik, „tipikusan a partikularitásból való kilépés terméke”. Mindezt szoros összefüggésbe hozta a zsidósággal, majd a következőket mondta: „Nem gondolom, hogy az antiszemitizmus megszüntethető, ha törzsként viselkedünk. Az egyetlen út ehhez az, ha felhagyunk a törzsi szemlélettel.”

Soros ezt megismételte 2003-ban a Jewish Founders Network New York-i konferenciáján, nyíltan kijelentve: „Ha felhagyunk a viselkedésünkkel, az antiszemitizmus is meg fog szűnni.”

A kijelentést Abraham Foxman, az Anti-Defamation League igazgatója egyenesen „abszolút obszcénnak” nevezte. Ez az áldozathibáztató szemlélet ugyanis azt a bornírt véleményt tükrözi, hogy a zsidóüldözés akkor fog abbamaradni, ha a zsidóság feladja speciálisan zsidó mivoltát. Mint ismert: Marx véleménye ugyanez volt (A zsidókérdéshez. 1843), de Szálasi Ferenc fából-vaskarika „aszemitizmusa” is ezt a nézetet tükrözte.

A törzsiség feladása nem csak a judaizmus és az izraelita vallás elhagyását jelenti, hanem a zsidó állam létének igazolhatatlanságát is. Soros ezzel kapcsolatban márpedig egészen világos kijelentéseket tett: 1990-ben megjelent Opening the Soviet System című könyve memoárbetétjében azt írta, hogy „zsidóságom nem nyilvánult meg törzsi lojalitásban, ami arra vezetett volna, hogy Izraelt támogassam”, a rádióban ugyanebben az évben pedig a következők hangzottak el: „Nem érzem közel magam Izrael gondolatához. Nem vagyok cionista. Ha Izraelben élnék, bizonyosan az ellenzékhez tartoznék.” Az őt kísérő amerikai újságírónak 1993 végén egyszerűen kijelentette: „Nem tagadom a zsidók jogát a nemzeti léthez, de nem akarok a része lenni.”

FELNYITNI IZRAELT

Soros György 1984-ben hozta létre első alapítványát, Budapesten, amelyet az elkövetkező években még három követett (Moszkva, Peking, Varsó). Az 1989/90-es közép- és kelet-európai rendszerváltoztatások után gombamód szaporodtak a térségben a Soros-alapítványok, 1993-ban már 22 működött. Nem csoda, ha alapítvány-látogató körútján azt mondta Connie Brucknak: „Írja csak nyugodtan azt, hogy ami egykor szovjet birodalom volt, az Soros-birodalom lett.” Helyi alapítványai munkáját 1994-től kezdve a budapesti Open Society Institute irányította, de a magyar fővárosba költözött a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) is. Az év során megalakult MSZP–SZDSZ-kormányban a kisebbik koalíciós partnerhez tartozó közoktatási miniszterek, illetve a köztársasági elnök és a budapesti főpolgármester lekötelezettieinek számítottak.

Ennek ellenére 1994 nyarán az amerikai Szenátus nemzetközi szervezetekkel és emberi jogokkal foglalkozó albizottsága előtt némi csalódással jelentette ki, hogy az elmúlt évek tapasztalata szerint a központi zárt társadalom, vagyis a kommunizmus felbomlása nem eredményezte automatikusan az egységes „nyílt társadalom” kialakulását, ugyanis kellő külső támogatás híján sok kis helyi, zárt társadalom jött létre. Ahogyan 1990-es könyve címében is fogalmazott: a „szovjet rendszer felnyitása” csak az első lépés volt a globális nyitott társadalom kialakulása felé, sőt lehetséges, hogy a munka neheze csak ezután következik! Az ideológiai-gazdasági zártság fellazítása után a Soros-művelet következő lépése a népi-nemzeti zártság eltörlése lett, hogy az egyik nemzetköziség helyét átvehesse egy másik.

Izrael, vagyis a „zsidó otthon” Soros György szemében szintén ilyen, nemzeti zárt társadalom.

„Mindenféle nacionalizmus ellen vagyok” – mondta Benny Landa izraeli befektetőnek, miután a ’90-es évek elején találkoztak és megállapodtak abban, hogy Soros befektet a nyíltan cionista vállalkozó addigra világhíres, Indigo nevű cégébe; ami azért ment eseményszámba, mert beruházásai addig messziree elkerülték az országot. Végül 1994-ben – életében először – el is látogatott Izraelbe, nagyrészt az állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálásának reményében. Landa vacsorát szervezett a tiszteletére, ahol Soros nagy csalódást keltő beszédében – mely alatt többen távoztak a teremből – kifejezetten elítélte az „izraeli nacionalizmust”. Nemsokára Tommy Lapid és Ephraim Kishon ült össze vele, ahol mindhárman magyarul beszélgettek, ám a visszaemlékezések szerint nekik sem sikerült meggyőzniük a cionizmus értelméről.

Soros 2007-ben cikket írt a New York Review of Books-ba, Izraelről, Amerikáról és az AIPAC-ről címmel, amelyben az amerikai külpolitikával és a betűszóval rövidített American Israel Public Affairs Committee-vel kapcsolatban – nem is kis híján – megismételte az Egyesült Államokban működő „cionista lobbi” jólismert tézisét. Miután helytelenítette a 2006-os gázai választást megnyerő Hamász el nem ismerését, valamint kijelentette, hogy „az AIPAC kiterjedt befolyása némi hitelességgel ruházza fel a mindenható cionistákról szóló összeesküvést”, kevéssé volt hihető az a sokat idézett mondata, mely szerint „nem vagyok cionista, sem gyakorló zsidó, de nagyon együttérzek a zsidósággal és mély aggodalommal figyelem Izrael túlélését.” Annál is inkább így van ez, mert rögtön a következő évben mintegy 245 ezer dollárt adományozott a J Street nevű liberális lobbiszervezetnek, hogy az AIPAC riválisa legyen, sőt a Jerusalem Post sze­rint 2001 óta 10 millió dollárt kapott tőle a palesztinokat támogató Arab Regio­nális Iroda, de rendszeres dotációjában részesült az izraeli B’Tselem emberjogi csoport és

a „megszállásellenes” Breaking the Silence nevű nemkormányzati szervezet (NGO) is, amelyek rendszeresen relativizálják az izraeli civil lakosság elleni terrortámadásokat.

Soros György a Nyílt Társadalom Alapítványokon (Open Society Foundations, OSF) keresztül évtizedek óta finanszíroz Izrael-kritikus, sőt Izrael-ellenes szervezeteket – legalábbis ez derül ki az NGO Monitor 2013-as tényfeltáró tanulmányából, egy 2015-ben kiszivárgott  belső dokumentumból, mely szerint támogatottjai „sikere­ket értek el abban, hogy Izrael rasszista és antidemokratikus politiká­jára ráirányították a nemzetközi köz­vélemény figyelmét”, továbbá azokból a 2016-ban nyilvánosságra került levelekből, melyek szerint az OSF célja „tiltakozni Izrael rasszista és antidemokratikus politikája ellen”. A dokumentumok és kimutatások szerint a globális Soros-alapítvány forrásaiból kapott többek között a Human Rights Watch és az Amnesty International izraeli irodája, az Adalah (Arab Jogok Izraeli Jogi Központja), amely „Izrael zsidó jellegének” felszámolására törekszik, két palesztin „emberjogi” szervezet, az al-Haq, amely Izrael elleni nemzetközi jogi eljárások kezdeményezéséről híres és a gázai al-Mezan, amelyet „izraeli háborús bűnök” felderítésére hoztak létre, aztán a Mossawa, amely „strukturális rasszizmussal” vádolja Izraelt és támogatja a nemzetközi Izrael-ellenes bojkottmozgalmat (Boycott, Divestment and Sanctions, BDS), de az Avaaz nevű globális aktivistaközpont is, amely élenjár az Izrael-ellenes kampányokban.

Jól látható tehát, hogy Soros Izraelt három fronton is támadja: 1) kifejezetten Izrael-ellenes muszlim-palesztin NGO-kat finanszíroz, 2) az Egyesült Államokban ellenlobbit működtet és 3) Izraelen belül is fenntart kritikus baloldali szervezeteket. Mindennél beszédesebb volt, amikor 2015-ben a CEU meghívta előadást tartani Budapestre az egyetemen működő CEU Students for Justice in Palestine diákszervezet kérésére Joseph Massadot, a Columbia Egyetem palesztin professzorát, az Electronic Intifada magazin rendszeres szerzőjét, aki a „cionista gyarmatosító vállalkozás végét”, vagyis

Izrael eltörlését hirdeti, amelyet csak „kolonialista, rasszista apartheidállamnak” szokott nevezni.

Nem csoda, ha az Izrael nemzeti – sőt egyáltalában vett állami – létét védelmezők kritikusak Soros Györggyel szemben, aki önmagát egyébként sem izraelitának, sem zsidónak, sem cionistának nem tartja, de nem is izraeli állampolgár. David Friedman, akit Trump nevezett ki az Egyesült Államok izraeli nagykövetének, a 2016-os amerikai elnökválasztás idején például kijelentette, hogy Soros „a zsidó nép és Izrael állam legnagyobb ellenségeinek egyike”. 2017 nyári budapesti látogatása előtt Benjámín Netánjáhú – ekkoriban izraeli miniszterelnök és külügyminiszter – szóvivőjén keresztül úgy fogalmazott, hogy Soros „folyamatosan aláaknázza Izrael demokratikusan megválasztott kormányát” azzal, hogy olyan szervezeteket pénzel, amelyek „a zsidó államot vádolják és megtagadják tőle az önvédelemhez való jogot”. Az év végén pedig a kormányfő Likud pártjának nemzetközi igazgatója, Eli Hazan nyilatkozta azt, hogy „Soros veszélyes ember, aki tisztességtelen dolgokat művel”. 2018 tavaszán Joszef Amrani, Izrael budapesti nagykövete, aki pedig korábban – saját kormánya ellenkezését is kiválva – tiltakozott a hazai Soros-kampány ellen, szintén azt mondta hazai lapinterjúkban, hogy Soros „Izraelben is finanszíroz szervezeteket, amelyek befolyásra törekszenek”, és az ezzel kapcsolatos izraeli törvény csupán ezt a tevékenységét igyekszik átláthatóvá tenni, hiszen „Izraelnek hasonló problémái vannak az ilyen típusú civil szervezetek legitimációjával” mint Magyarországnak. 2019 őszén a XXI. Század Intézet meghívására Budapestre érkezett a volt kormányfő fia,

Jair Netánjáhú, aki jóval erősebben fogalmazott, mondván: „Soros György nap mint nap belülről rombolja Izraelt, szervezetei éjjel-nappal, korlátlan költségvetéssel dolgoznak azon, hogy megfosszák az országot zsidó identitásától”.

a hamis próféta

Soros Györgynek útban van Izrael, mivel – mint bármelyik más nemzetállam – vallási-etnikai-kulturális kötöttséget képvisel, és ezen alapuló államként, saját határai között működik. Soros ugyanis mindent, ami rögzített, fel szeretne oldani, mégpedig egy globális nyitott társadalomban. Hogy ez lehangoló konyhafilozófiája, nemzetközi tőzsdespekulációi vagy destabilizálásra irányuló „politikai filantrópiája” következménye-e, a végeredmény szempontjából mindegy.

Ha Soros terve a zsidósággal kapcsolatban célt érne, lezárulna Isten választott népének 5782 éves története. Ez azonban nemcsak Izrael, a vele kapcsolatos geopolitikai összefüggések és a zsidó nép állama számára volna végzetes, hanem üdvtörténeti szempontból is kérdéseket vet föl. Soros 1990-ben, a már idézett könyvében ezt írta önmagáról:

„Megvallom, gyerekkorom óta meglehetősen erős messianisztikus vágyakat dédelgettem […] Amikor azonban felnőttem, szerettem volna megvalósítani vágyaimat”,

szintén említett, rádióban elhangzott szavai szerint „zseninek tartottam magam, messiásnak”. Ha itt többről van szó egy istenkomplexussal bíró nemzetközi spekulánsnál, akkor a világ leggazdagabb „filozófusa” biblikus dimenzióban jelenik meg. Jézus a templomból kijőve egyszer azt mondta tanítványainak, hogy „sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek” (Mt 24,11), a Jelenések könyvében azonban azt olvassuk, hogy „megfogaték a fenevad, és ővele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette őelőtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének” (Jel 19,20)