Tarlós István a Hetek kérdésére arról is beszélt, hogy miként élte meg azt, hogy 30 évnyi főáramú politizálás után a 2019-es önkormányzati vereséget követően visszább kellett lépnie. „Amikor rászakad az emberre az öregedés biztos tudata, és ezzel egyidejűleg elveszít el egy fontos státuszt, azt nem könnyű feldolgozni” – fogalmazott. Hozzátette, hogy
már nem fogja magát a mindennapi életében úgy érezni, mint előtte harminc évig, és „azt az ürességet nem lehet mással betölteni”.
Az előválasztással kapcsolatban úgy vélekedett, hogy „akarva-akaratlanul sok embert becsaptak”, hiszen Magyarországon nem választanak miniszterelnököt. „A miniszterelnököt a leendő parlamenti többség választja, és ebben az előválasztás eredményének semmiféle jogi kötőereje nincsen. Vagyis egy esetleges ellenzéki győzelem esetén a többség akár Gyurcsány Ferencet is megválaszthatja miniszterelnöknek” – magyarázta.
Tarlós Márki-Zay Péterrel kapcsolatban leszögezte, hogy ő egy percig se merné azt állítani, hogy ne lenne jobboldali, konzervatív, vagy keresztény, mert ezzel csak ő lehet tisztában. Azt azonban nem tartja igazán életszerűnek, hogy egy balliberális parlamenti többség egy meggyőződéses jobboldali, konzervatív keresztényt válasszon miniszterelnöknek.
„Ha meg mégis megtörténik, akkor az a miniszterelnök csak báb lehet, mert ha ő valóban jobboldali, konzervatív és keresztény értékeket akar érvényesíteni, arra pont nem lesz képes”
– fogalmazott.
A volt budapesti főpolgármester az ellenzéki elszámoltatási és bebörtönzési ígéretekkel kapcsolatban pedig azt jegyezte meg, hogy „ilyen tényleg a legvadabb ’50-es években fordult elő”. „Nem tudom, hogy mennyire vehetők komolyak azok az emberek, akik ilyeneket mondanak, ha pedig komolyan gondolják, akkor Isten őrizz, hogy a hatalom közelébe kerüljenek” – vélekedett.
Az 1956-os évforduló kapcsán Tarlós István a Heteknek felidézte a gyermekkori emlékeit is. „A fotelon ugráltam örömömben, mikor Gerő Ernőt leváltatták. A Nagy Imre-kormány szinte naponta változó tagjait egy kis vonalas füzetbe írogattam, és mindig frissítettem a névsort” – emlékezett vissza. Azt is elmesélte, hogy a szomszédjukban lakott egy „nagyon rendes kommunista”, akiért viszont rendszeresen jött egy szürke Pobeda.
„Gyakran sírva fakadtam, mert azt hittem, hogy az apámért, vagy a nagyapámért jöttek valami okból”
– emlékezett gyermekkorára Tarlós.