MEGALKUVÁS NÉLKÜL! A világ rohamléptékben változik, a hírek cunamija könnyen betemethet. Egy valami azonban nem változik: az ügy, amelyet a Hetek az olvasóival közösen képvisel. A hit, a család és a nemzet szeretete. Az előfizetésével most ön is támogathatja ezt a fontos munkát: részletek a hetek.hu/elofizetes oldalon.

Cohen azért ment a kibucba, hogy a társával, Alex Troufanovval és családjával töltse a Simchat Torát, azaz a Tóra örömünnepét. Troufanov kettős izraeli-orosz állampolgársággal rendelkezik, és még mindig túszként tartják fogva Gázában, és a palesztin Iszlám Dzsihád terrorcsoport több videót is közzétett róla fogságban.

„Atlagos hétvége volt” - mondta Cohen.

„Azon a hétvégén Szása nem akart idejönni. Érzett valamit, és azt mondta: 'Sapir, nem akarok menni, nem tudom, miért'. De meggyőztem őt, és eljöttünk ide.

Szombaton reggel 6-kor ébredtem a rakéták miatt. Záporoztak a rakéták.” A házban, ahol ők ketten laktak, nem volt óvóhely, és nem volt idő elszaladni Troufanov szüleihez, akiknek volt.

Egy óra múlva kaptunk egy üzenetet az édesanyjától, ebből tudták meg, hogy terroristák vannak Beeri kibucban. 

„Az ágy alá bújtunk, de aztán hallottam az 'Allahu Akbar'-t, hallottam, hogy terroristák százai jönnek be, hallottam, hogy dolgok robbannak fel, hallottam a terroristák ordítását, az általuk megölt emberek sikolyait, és hallottam, hogy egyre közelebb és közelebb jönnek hozzánk. Lőttek mindenfelé, mindenkire” - mondta Cohen.

A terroristák betörtek a házba, mindent összetörtek, és foglyul ejtették őket. Ez volt az utolsó pillanat, amikor Cohen és Troufanov látták egymást, és a nő nem tudta, mi történt vele, amíg vissza nem tért Izraelbe.

Cohen felidézte, hogy már október 7-e előtt néhány hónappal szorongani kezdett annak ellenére, hogy jó állása volt, és boldog volt Troufanovval, de érezte, hogy valami rossz fog történni.

„Úgy éreztem, hogy egy nagyon rossz dolog előtt állok, [és] hogy csak Isten segíthet rajtam”

- mondta.

Az Instagramon görgetve Cohen egy hirdetésre bukkant a 27. zsoltár egyik fejezetéről, amely a háborúval kapcsolatos.

„Azt írták oda, hogy ha 30 napig olvasod, egészséges leszel, csodák fognak történni veled” - mondta.

„Úgy éreztem, hogy életemben először imádkozni akarok. Ezt a zsoltárt mondtam 30 napig. Az utolsó nap október 7-én volt”.

Gázában Cohen több más tússzal is találkozott. „Emlékszem, hogy láttam a többi túszt, hogy az egyikük csak lefeküdt és lehunyta a szemét, nem akart ennek a valóságnak a része lenni” – mondta Cohen. „Láttam egy fiatal lányt, aki reszketett, és láttam olyan embereket, akiknek a családja a kibucban volt azon a napon, és nem tudták, mi történt a gyerekeikkel, a szüleikkel”.

„Amikor megláttam őket, eszembe jutott [az] utolsó kívánságom – amikor az ágy alatt voltam – és azt mondtam: 

Tarts meg engem Istenem, mert úgy érzem, hogy egész életemben nem tettem semmi értelmeset” – tette hozzá Cohen.

„Szeretnék egy utolsó esélyt, hogy valami értelmeset tegyek az életemben”. 

“Nagyon rossz volt ott lenni a fogságban; mégis azt gondoltam, hogy lehet ez az a hely, ahol valami értelmeset tehetek. Csak segíteni akartam a túszoknak, és éreztem, hogy döntést kell hoznom: folytatni akarom az életemet.”

Amikor úgy döntött, hogy vállalja ezt a felelősséget, Cohen nagyobb erőt érzett, és nem gondolt többé a fogságon kívüli dolgokra, csak a pillanatra gondolt, és arra, hogyan tud segíteni.

Cohen elmondta, hogy az Istenbe vetett hit segítette át a túszként eltöltött időszakán. 

„Nem azt mondja, hogy mindent megkapok, amit akarok, és azt sem, hogy mindig boldog leszek” – mondta. „De egy dolgot ígért nekem – hogy minden okkal történik. Minden alkalommal csak erre gondoltam.

Ha az alagutakban kell lennem, akkor ott leszek, és megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.”

(Jpost/Hetek)