A Hetek ünnepi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 80 értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Dacia Sandero személyautó. Minden az akció keretében előfizető olvasónk hetekes maszkot kap ajándékba. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon. 

Ez egy véleménycikk.

Jelenleg a Trump-stáb a hangzatos mondatokon és ígéreteken túl nem sok perdöntő bizonyítékot mutatott be. Pedig a december 14.-ei határidő vészesen közelít, amikor már a törvény szerint is lezárul az elnök megválasztása. A hazai Trump-híveknek is el kell fogadniuk azt, hogy ha nem sikerül a bíróságokon bizonyítani a Trump által a Twitteren közzétett kapitális betűkkel leírt állításait, akkor a meccset ezzel az állással fogják lefújni. Onnan már nincs értelme a híres japán katonához hasonlóan egyszemélyes dzsungelharcot folytatni, hanem bele kell törődni abba, hogy folytatódik az Obama-korszak, csak más köntösben.

S ha Trumpnak ennek ellenére igaza is volt, az amerikai választási rendszeren most picit felülemelkedve, Biden győzelmét maximum törvénytelennek minősíthetjük, igazságtalannak semmiképpen sem. Az amerikaiak érzékelhető többsége nem Trumpot akarja az ovális irodában látni. Nyilván egy meccset szigorú szabályok szerint játszanak, ahogyan az amerikai elnökválasztás is elektori rendszerben történik, nem pedig népszavazás alapján (popular vote), – mégis a demokrácia alapjait tekintve inkább az volt egy különleges állapot, hogy Donald Trumpnak sikerült legyőznie az elektori rendszer sajátosságait kihasználva 2016-ban Hillary Clintont. Most ez úgy tűnik, nem sikerült.

A 2020-as Trump-kampány messze nem volt olyan erős, mint a négy évvel ezelőtti.

Bár a kormány sikereit, eredményeit felesleges elvitatni, maga a kampány számos együtthatót nem kezelt kellő komolysággal. Kétségkívül borzasztóan megosztóak voltak Trump koronavírussal kapcsolatos megnyilatkozásai, amikor influenzához hasonlítgatta a járványt, kétes gyógyszereket reklámozott, s szinte sosem volt tisztában a valós számadatokkal a fertőzötteket és elhunytakat illetően. Mondhatjuk, hogy a világon egy másik ország sem tudott sokkalta jobban teljesíteni járványügyben, de a választás évében az ilyen retorika megbosszulja magát.

Nem Biden győzött

Komoly probléma volt a levélszavazatok elleni kampány is. Világos volt, hogy a demokraták át fogják nyomni ezt a nekik kedvező ügyet, becsatornázva a választásba a Netflix-, és CNN-propagandán érlelődő kanapéforradalmárok tömegét, miközben Trump kifejezetten az ellen kampányolt, hogy hívei levélben szavazzanak, ezzel elbizonytalanítva rengeteg Trump-párti idős, vagy épp beteg, kimozdulni nem kívánó szavazót.

Számos amúgy Trump-párti influencer kelt ki amiatt is, hogy a Trump-kampány a szimpatizánsait nem tájékoztatja kellőképpen a szavazás módjairól, lehetőségeiről, helyszíneiről. Egy átlag republikánus szavazó majdnem kétszer-háromszor annyi buzdító sms-t kapott demokrata (!) aktivistáktól, mint a sajátjaitól. Ellenben én, mint hírlevél feliratkozójuk, a Trump-család összes tagjától megkaptam az online postaládámba a napi 3-4 levelemet, hogy adjak már 5 dollárt, mert az elnök számít rám. Nyilván az amerikai kampány különlegessége ez a financiális népszavazás, mozgósítás, de még milliós követésű megmondóembereket is felbosszantotta például az egyik levelük, ami már az érzelmi manipuláció csúcsát döngető vehemenciával kéri számon címzettjeit, hogy miért nem adtak még 3 dollárt a Trumpnak segítségül. Túltolták, na.

Visszatérve a választási eredményekre. Ezek reális arányszámok lehetnek. Olyan esetben, amikor ennyire megdől a szavazatok számának rekordja, rengeteg a kérdőjel. Nem lehet azt kommunikálni, hogy Trump zseni, mert 11 millió extra támogatót szerzett, de a demokrata jelölt nem szerezhetett 14 millióval többet elődjénél. Hogyan is tehette volna, hiszen a pincéjéből sem bújt elő egész végig? - hangoztatják sokan. 

Felejtsük el Bident, nem róla szólt ez a döntés. Trumpról népszavaztak az amerikaiak. Hiába győzött Biden, a jövő sem róla fog szólni, hanem a demokrata pártelitről – az Obama-vonalról, a Wall Street-i nagytőkésekről, akiket elkezdtek már kifizetni pozíciókkal, vagy a techuniverzum rendíthetetlen urairól, akik szintén kaptak helyet az asztalnál.

Ezt a választást nem novemberben csalták el. Hanem előtte folyamatosan 4 évig.

Elcsalta a Twitter, a Google és a Facebook, amikor globális cenzorként elkezdte tiltani a konzervatív tartalmakat, manipulálni a tényeket, félrevezetni a felhasználókat. Elcsalta a média, ami odáig jutott, hogy nemcsak hogy elfogult, – amivel nem lenne gond, – de már a valóságot is kész eltorzítani, megmásítani a cél érdekében, ahogy láttuk ezt Biden bakizásai, vagy a Hunter Biden sztori kapcsán. Elcsalta a mainstream politika is, főként a demokrata oldal, amely most ugyan gyógyulást és egységet hirdet, de annyi hazug politikai manipulációt (orosz beavatkozás hazugsága, impeachment-eljárás, stb.) talán még egyetlen elnökre sem zúdítottak, mint Trump. Ez volt a demokrácia megcsúfolása, nem a 140 évesen szavazó Magdi anyus, egy letakart ablak, vagy az aláírást hamisító demokrata aktivista.

Választási csalás-export

A hazai médiát is minősíti ez az eset. Aki Trumpnak szurkolt, az hozta különösebb mérlegelés nélkül az összes csalással kapcsolatos hangzatos állítást. Aki meg Trump bukásáért szorított, az meg inkább az ügyvédje halántékjáról lecsorgó izzadságcsíkról ír, csak hogy ne kelljen bármit is írnia a másik oldal vádjairól, s a gyanús esetekről.

Ha a médián múlik, akkor ezt a választást akár el is csalhatták volna. Simán.

Az általuk remélt és várt eredmény született, ezért nem foglalkozik már senki a többivel. Hiába több millió választópolgár felháborodása, azok az emberek a mainstream számára nem léteznek. Tegyük fel, hogy minden egyes állítás amit Trump stábja mond, az igaz, de a média összeesküvés vádjával egy pillanat alatt lesöpri az asztalról. Mit üzen ez azoknak a dörzsölt megátalkodott politikai-gazdasági szereplőknek, akik a háborúkból szerzik a vagyonukat, a demokráciaexportból gazdagodnak meg, s a gazdasággal játszadoznak saját hasznukra? Nem összeesküvésre kell gondolni, hanem a politika felső dörzsölt háttérembereire oldaltól függetlenül.

Azt üzeni nekik, hogy legközelebb bátran akár el is csalhatják a választást.

S megtehetik ezt más ország befolyásos emberei is. Ha a nemzetközi politika és média nem veszi komolyan a felmerült aggályokat, akkor minden más országban le lehet másolni azt, ami Amerikában - vagy megtörtént, vagy nem. S ez jóval nagyobb gond, mint az, hogy a következő 4 évben Joe Bidennek hívják majd az Egyesült Államok elnökét.

Arról pedig, hogy mi a helyzet azokkal az üzenetekkel, sőt próféciákkal, amelyek a választás előtt Trump győzelmét ígérték, ajánlom figyelmükbe Ruff Tibor teológus írását a Hetek pénteken megjelenő legfrissebb számából. Kihagyhatatlan, én már olvastam.