Ez egy véleménycikk.
Ha van nagy tanulsága az ellenzéki előválasztásnak, akkor az az, hogy nem vették teljesen komolyan az ellenzéki pártok és szavazók sem annak lényegét. Kivéve persze Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció. Ők nagyon is komolyan vették.
Ugye az ellenzéki összefogás legfőbb lényege az, hogy teljesen mindegy mennyire utálják egymást az abban résztvevő felek, a közös ellenség (ez volna Orbán Viktor) legyűrése érdekében elkötelezik magukat abban, hogy
a legesélyesebb jelöltet fogják támogatni áprilisban az országgyűlési választáson, bárki is legyen az.
Hogy ki a legesélyesebb jelölt, azt pedig az előválasztás keretében kívánták kideríteni úgy, hogy teljesen az ellenzéki szavazókra bízzák ezt a döntést. Illetve nem teljesen, hiszen még az előválasztást megelőzően elkezdtek a pártok különféle háttéralkuk keretében egymás jelöltjeinek a javára visszalépegetni, hogy megfelelően sakkozva a legtöbb jelöltjüket tudják majd kiállítani összellenzéki jelöltként áprilisban. Ezt sok ellenzéki szavazó sérelmezte is, hiszen az előválasztás abban a pillanatban megszűnt a "demokrácia diadala" lenni, hogy szivarfüstös hátsó szobákban döntötték el, hogy egy a debreceni 2. választókörzetben a jobbikos szavazóknak lesz-e saját jelöltjük, vagy be kell-e érniük egy momentumossal.
Az igazi csattanó viszont az előválasztás utolsó napjaiban érkezett, amikor a legtöbb ellenzéki párt és egyben a szavazóik számára világossá vált, hogy olyan szinten sikerült aktivizálnia magát a Demokratikus Koalíció szavazótáborának, hogy nem csak hogy a legtöbb körzetben az ő jelöltjük áll a nyerésre, de még azt is pedzegették névtelenül ellenzéki politikusok, hogy
Dobrev Klára akár az első körben elnyerheti a miniszterelnök-jelöltek versenyében az 50 százalék plusz 1 szavazatnyi előnyt, és így a végső összellenzéki jelöltséget.
Az a Dobrev Klára, akit szinte az összes kutatócég a legelutasítottabb jelöltnek mér a közvélemény-kutatásai során. Még az ellenzéki szavazók körében is.
Hogy lehetséges ez? Mert kiderült, hogy
az előválasztáson nem a Fidesszel szemben legesélyesebb jelöltek fognak nyerni, hanem azon pártok jelöltjei, akik a leghatékonyabban képesek mozgósítani a saját szavazótáborukat.
Ebben pedig a Demokratikus Koalíció úgy tűnik, verhetetlen.
Gyurcsány Ferenc pártjának nagyon jól jött az előválasztás és az ellenzéki összefogás rendszere. Egyrészt a DK valamelyest át tudta törni azt az üvegplafont, amit a pártelnök miniszterelnökségének terhe megteremtett, másrészt pedig a politikai játszmák mestereként Gyurcsányék tudták a legjobban pozicionálni magukat az előválasztási és jelöltállítási folyamatok során.
Az MSZP és a Momentum kudarcos tárgyalásai során a DK, a legelképzelhetetlenebb forgatókönyvet valósította meg azzal, hogy széleskörű együttműködésbe kezdett a Jobbikkal, így rengeteg körzetben tudtak vidéken is olyan körzetekben nagy támogatású jelölteket állítani, ahol áprilisban is jó eséllyel indulhatnak a Fidesszel szemben.
Másrészt a DK kiválóan mérte fel a fentebb már említett tanulságot, hogy egy ilyen előválasztás során, amelyen rengeteg centrista, vagy bizonytalan (Dobrev Klárát elutasító) ellenzéki szavazó nem vesz részt, jó eséllyel tarolhat a legaktívabb és leginkább elkötelezett szavazói tömbje segítségével.
Ezt felismerve (és a részeredmények ismeretében), a rivális ellenzéki pártok össztüzet zúdítottak Dobrev Klárára, és gőzerővel elkezdték a vészhelyzeti mozgósítást.
Talán nem véletlen, hogy a részvételi arányt sikerült 600 ezer fölé tornászni az előválasztáson.
Ezen a ponton adódik a cikk elején említett dilemma, hogy az a több mint 600 ezer szavazó, aki aláírta a szükséges értéknyilatkozatot, mind komolyan gondolta-e, hogy 2022 áprilisában leszavaz Dobrev Klárára is akár, amennyiben ő nyeri el a miniszterelnök-jelöltséget. Ezt a dilemmát boncolgatta a Válasz online munkatársa, Stumpf András is, amikor a Facebookon közzétett posztjában boncolgatta, hogy nyilvánvalóan nem ígérheti meg, hogy jövőre az ellenzéki listára szavaz, hiszen nem tudja, hogy kik szerepelnek majd rajta, illetve mit fognak a következő fél évben tenni azok, akik akár vezetik azt a listát.
Felvetése nem alaptalan, gondoljuk csak a karlendítéses botrányba került jobbikos képviselőre, vagy az offshore-ozással vádolt DK-sra, de akár a zuglói Tóth Csaba esete is érdekes lehet ebből a szempontból.
Viszont joggal várhatná el a Demokratikus Koalíció és Dobrev Klára is, hogy ha az összefogás lényegét vállalták ők is azzal, hogy adott esetben beállnak Karácsony Gergely mögé teljes mellszélességgel, akkor bizony ennek fordítva is így kell lennie. Nyilván a legtöbben nem gondolták, hogy ez a forgatókönyv is megvalósulhat.
Persze messze még a vége, szerdán illetve a második előválasztási forduló után (ha lesz) akár okafogyottá is válhat a fenti eszmefuttatás. Meglátjuk.