A kétezres évek elején Brüsszelben dolgozott Magyarország nagyköveteként. Mi változott az uniós politikában az elmúlt két évtizedben?

Amikor egyszer Csou En laj-t a kínai kommunista párt fontos vezetőjét megkérdezték, hogy mi a véleménye az 1789. évi francia forradalomról, akkor azt válaszolta, hogy még kevés idő telt el ahhoz, hogy értékelést adjunk. Ennek fényében rendkívül óvatosan kell nyilatkozni amikor húsz éves uniós tagságunkról kérdeznek, vagy kérdeztek korábban is. Egy dolog változatlan. Mi hiszünk az európai egységben, a nemzetállamok Európájában. Nem hiszünk abban, hogy egy európai birodalmat kellene felépíteni. Erre ugyanis a történelemben számos kísérlet volt Nagy Károlytól kezdve, Napóleonon, Hitleren és Sztálinon keresztül. Mindenki dominanciája alá akarta gyűrni Európát. Mi a szabad nemzetek európai együttműködésében hiszünk, ahol egymást tiszteljük, nem akarunk leckét adni egymásnak, nincs központ és periféria és ahol az uniós intézmények is felismerik, hogy ők vannak a tagállamokért és nem a tagállamok az uniós intézményekért. Európa népeinek azért van szükségük az Unióra, hogy rajta keresztül erősebbé és versenyképesebbé válhassanak. Húsz év távlatából a legfontosabb különbség az, hogy most már elvi szinten is tudjuk, mit várunk el az európai építkezésben való részvételünktől.

Igazságügyi miniszteri pozíciója után lett európai parlamenti képviselő. Mennyiben más egy ilyen képviseleti munka, ahol egy nemzetek feletti szerv részeként dolgozik?

A munkámra most sem úgy tekintek, mint ami nemzeteken kívül vagy nemzetek felett áll. Az Európai Parlament (EP) egy sokszínű politikai agóra, ahol a nemzeti politikák összessége meg tud jelenni, részben hasonlítható a nemzeti parlamenthez. Az EP európai pártcsaládok találkozóhelye, ahol a nemzeti és az európai közös érdekek, az eltérő ideológiák csapnak össze. Az Európai Parlament egyfajta politikai iskola is, a nemzeti politikák ugyanis európai összefüggésekben jelennek meg. 

Az EP ugyanakkor nemcsak az ideológiák és nemzeti politikák ízvilágának bábeli zűrzavara, hanem Mózes elbeszéléséhez hasonlóan a nagyravágyás és az elbizakodottság rossz példája.

Az EP fő szövetségese a Bizottság, a tagállamokat képviselő Európai Tanácsot viszont rendszerint kritikával illeti. Az EP csak vonakodva hajlandó tudomásul venni, hogy a szerződések urai a tagállamok. Jómagam igyekszem a realitások talaján maradni és az EP túlzó törekvéseivel szemben állást foglalni, számomra az uniós szerződések urai a tagállamok és nem lenne jó az intézményi egyensúlyt ezzel szemben megbontani.  

Alkotmányjogászként hogyan értékeli a magyar és az európai uniós jog viszonyát? Korábban úgy fogalmazott, hogy miniszterként feladata volt, hogy „Magyarországnak az alkotmányos identitását védelmezzem idehaza és külföldön.” Most hogyan tudja ezt a küldetést ellátni?

Az uniós jog elsőbbsége megtörik a nemzeti alkotmányok azon rendelkezésein, amelyek a tagállamok alkotmányos, nemzeti identitását hivatottak védeni. A német és a magyar Alkotmánybíróságok határozatait magam is irányadónak tartom, az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti, alkotmányos identitását, hiszen saját maga is ennek köszönheti létét. Az EP Alkotmányügyi Bizottságában – amelynek tagja vagyok – ezen nézetemnek mindenkor hangot is adok. Arra tekintettel is fontos ez, hogy az Európai Unióról szóló szerződés  4. cikk (2) bekezdése az Unió kötelezettségévé teszi a tagállamok nemzeti, ti. alkotmányos identitásának a tiszteletben tartását.

Egy hihetetlenül izgalmas időszak elé nézünk ezen a téren a Német Alkotmánybíróság májusi határozata után.

„Volt nagykövetként is úgy látom, hogy a miniszterelnök nevét jegyzik az unióban, figyelnek a véleményére még akkor is, ha nem mindig értenek egyet vele.” – nyilatkozta korábban. Milyen most Orbán Viktor megítélése az unió intézményeinek falain belül?

A mai európai politikusok közül sokan a brüsszeli buborék senki által nem érthető nyelvezetén szólnak, ezért nem is vonzóak. Ezzel szemben Magyarország miniszterelnöke olyan karizmatikus politikus, aki nem szereti a bikkfanyelvet. Egyenesen és világosan fogalmaz, megjeleníti Közép-Európa hangját és szellemi, illetve kulturális identitását. Az önálló közép-európai hang komoly tekintélyt biztosít számára, ugyanakkor a politikai korrektségben nyilatkozó politikusok kritikáival is számolnia kell.

Korunk legtöbb európai politikusával és állami vezetőjével ellentétben, világos Európa víziója van.

Nem elkendőzni, hanem megoldani szeretné Európának azokat az égető problémáit, amelyek leginkább a népesedést, a versenyképességet és a védelempolitikát érintik. Ezenfelül komoly politikai eredménynek tartják a V4-es összefogást, ezáltal a közép-európai hang már nemcsak egy tagállam kulturális és szellemi összefüggésében értelmezendő, hanem egy konkrét regionális politikai tényező is Brüsszelben.

Miben látja az EU jövőjét? Nemzetállamok szövetsége vagy Európai Egyesült Államok? Ha erős nemzetek szövetsége marad/lesz, hogyan tud globális tényezőként fennmaradni?  

Nem attól lesz valaki globális szereplő, hogy Európai Egyesült Államokként jelenik meg a világpalettán. Hogy is tudnánk az EU-ból Európai Egyesült Államokat kreálni? Nincs közös nyelv és a kultúránk se fonódik mindig egységesen össze.  

Egy ilyen, belső kohézió nélküli „európai birodalom” eleve szétesésre lenne ítéltetve. Akik ebben hisznek, utópisztikus nézeteket vallanak, így eleve fenntartással fogadom.

Erős Franciaországra, Németországra, Magyarországra, Lengyelországra van szükség. Csak erős tagállamok együttműködése eredményezheti azt, hogy a világban tényezőként tekintsenek ránk. A történelem során Európa mindig is népek hazája volt, és most is csak így vívhatja ki méltó helyét a világban. Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése említi az Unió részéről a lényegi állami funkciók tiszteletét is, vita ennek kapcsán arról szükséges, hogy a mai integrációban mi is tekinthető ilyen funkciónak pontosan, ugyanis a Szerződés erről listát nem ad. Szükség van természetesen együttműködésre, de erre úgy tekintek, mint az üzleti életre. Ügyvédként eltöltött hosszú éveimből tudom, hogy a felek gyakran eltérő érték- és érdekrendszerrel érkeznek egy tárgyalásra, és a sikeres tranzakció létrejöttéhez a közös érdekek felismerésére és összehangolására van szükség, a felek saját jogainak és kötelezettségeinek védelme, egymás meghallgatása mellett. Ezek koordinációját kell, hogy végezzék az európai intézmények, de nincs szükség a tagállami akaratokkal szembemenő, oktrojált döntésekre. 

Mik az Unió legnagyobb kihívásai napjainkban?

Versenyképesség, versenyképesség és versenyképesség. Kevesebb ideológiai vita, nagyobb professzionalizmus, kevesebb jogszabály, nagyobb hatékonyság. Az Unió már sok olyan céldátumot kitűzött, amelyet később nem teljesített. Talán egyfajta tükörbe nézésre lenne szükség.

Rengeteg kritika érte az Európai Uniót, amiért nem hatékonyan kezelte a koronavírus-járványt. Ön hogyan értékelné az EU teljesítményét? És Magyarországét?

A járvány egy tanulságot mindenképpen világossá tett. A polgárok nem az Európai Uniótól várják el, hogy azonnal hatékony intézkedéséket vezessenek be, hanem a nemzeti kormányaiktól.

Az Európai Unió hetekig meg sem tudott szólalni; az volt az érzésem, mintha ő is angolosan távozott volna Európából.

Ezek tények, és a tények makacs dolgok. Valamennyien láthattuk, ahogyan a közegészségügyi válság közepette magukra hagyott olaszok elkeseredésükben uniós zászlókat égettek. Mikor pedig az EU ismét előmerészkedett, akkor - régi szokásához híven- nem a járvány enyhítésével vagy megoldásával összefüggő, hanem attól teljesen különböző kérdésekkel hozakodott elő.

Mennyire tartja szerencsésnek, hogy ezek után egy ilyen mértékű uniós gigahitelt fogadtak el, amely mögött kétségkívül a gazdasági megfontolások mellett politikai ambíciók is meghúzódnak?

Szükség van a tagállamok gazdaságának újraindításához pénzre. Az egyes tagállamok helyzete azonban nem azonos. Ezek is tények. Az Európai Tanácsban a tagállamok végül is elvi szinten meg tudtak állapodni a keretfeltételekben. De még vannak nyitott kérdések, így várjuk ki a folyamat végét.  

Rendre felmerülő vitás elem, hogy a jogállamisághoz kötnék az uniós költségvetés kifizetéseit. Még a hazai sajtóban is teljesen eltérően kommunikálták a költségvetéssel kapcsolatban elfogadott záródokumentum szövegét. Mi a helyzet a jogállamisággal? Miért van ennyire eltérő vélemény, kép a jogállamiságról a nyugat-európai, skandináv és a lengyel-magyar félben?

Az EU pénzügyi érdekeit védeni kell. Ebben teljes egyetértés van és erről lehet értelmes vitát folytatni. A parttalan jogállamisági kondícionalitás azonban politikai színezete révén elfogadhatatlan. Ma bármely országra rá tudnak bökni – elsősorban Közép-és Kelet Európai államok a célpontok – hogy veszélyben a jogállamiság. Elfogadhatatlan. Mindez az európai egységet veszélyezteti, a nyugat-kelet ellentétet jó lenne most már végleg a padláson hagyni.  Az európai egységesülés valamennyi európai nemzet alkotmányában és alkotmányjogi kultúrájában gyökerezik. Ez adja létét és éltető erejét.

A Nyugatnak tudomásul kell vennie, és el kell fogadnia, hogy az Unió - csakúgy, mint Európa - nemcsak az övé, nem sajátíthatja ki.

Az Unió minden tagállamé, régieké és újaké egyaránt.

Miért van ennyi eltérő vélemény? Az egyes geopolitikai csoportokba tartozó országok sajátos állami és kulturális karakteréből folyik a különbség – egyes országokban fő szempont a költségvetési fegyelem, más országokban a hatalommegosztás és az igazságszolgáltatás garanciarendszere, stb.

A 7-es cikk szerinti eljárás most hol tart Magyarországgal szemben? Miért nem sikerült mindezidáig lezárni azt? Valóban az alku tárgya volt a németekkel a legutóbbi nagy uniós tárgyalássorozat során?

Az eljárás átláthatatlan. A magyar kormány minden szükséges információt rendelkezésre bocsátott, ez alapján az eljárás lezárásáról a döntést meg lehetne hozni. De vannak olyan erők, amelyek az eljárás lebegtetésében érdekeltek.

A legtöbben szinte biztosra vették, hogy Ön lesz Magyarország következő uniós biztosa. Végül azonban eredményesen fúrták meg a jelölését. Akkor a Fidesz azt kommunikálta, hogy a bevándorláspártiak bosszúhadjárata volt az egész. Ön hogy látja? Mennyire lehetett erre számítani? Utólag hogyan értékeli a döntést?

Életem lezárt fejezete. Az életben előre tekintünk. Maradjunk abban, hogy Justizmord (súlyos bírói tévedés a vádlott rovására – a szerk.) történt.  

A szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős bizottsági pozíció jutott volna önnek, illetve jutott végül Magyarországnak. Ön szerint húzódhat bármi politikai szándék amögött, hogy egyelőre nem mozdultak előre a dolgok a balkáni bővítéssel? Mennyire jelentene Magyarország számára geopolitikai erősödést, a vele baráti viszonyt ápoló dél-keleti országok csatlakozása?

Kiváló uniós biztosunk van Várhelyi Olivér személyében és akinek a munkáját konkrét eredmények kísérték, kísérik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a Nyugat-Balkán országai közelebb kerüljenek az uniós tagsághoz. A nyugati közvéleményt kell meggyőzni elsősorban arról, hogy ezen országok uniós tagsága nélkül nem beszélhetünk Európa egységéről nem is beszélve a biztonsági kockázatokról.

Magyar képviselőként határon túli magyar kisebbségek védelmében is aktív lépéseket tesz. Hogy látja most a székely és más őshonos kisebbségek védelmében indított európai kezdeményezés helyzetét? Hogyan lehetne hatékonyan megvédeni a diszkriminációtól, gyűlöletbeszédektől a magyar kisebbségeket?

Ami a gyűlöletbeszédet illeti, a magyar jogszabályok világosak. A magyar Alaptörvény, a polgári törvénykönyv is elismeri a közösségek méltóságát és biztosítja a védelmi mechanizmusokat. Vannak büntetőjogi szankciók is. Ami pedig a kisebbségek európai szintű védelmét illeti, hivatkoznunk kell az ún. Minority Safepack-re. A szükséges aláírások összegyűltek, ma az Európai Bizottság térfelén a labda, hogy a szükséges kezdeményezéseket megtegye.

Hogyan látja a Fidesz helyzetét a Néppártban? Az Európai Parlamenti választások idején sok feszültség jött felszínre. Sikerült ezeket lecsendesíteni? Mennyiben változott a magyar kormánypárt megítélése az elmúlt hónapokban, évben?

A Néppárt egy nagy politikai család. Sokfajta nézet, vélemény ismeretes. A mi álláspontunkat sokan elismerik. Hivatkozhatunk olasz, francia, spanyol, szlovén stb. barátainkra. Jó lenne, ha a Néppárton belül értelmes vita folynék arról, hogy merre tovább Néppárt, melyek azok az értékeink, amelyek a közös alapot jelentik. Bár nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy ettől a közös értékalaptól a Néppárt kezd eltávolodni.

Júniusban egy videokonferencián úgy fogalmazott, hogy az Európai Uniónak meg kellene védenie a zsidó-keresztény gyökereit és értékeit. Egyelőre nem úgy látszik, hogy ebbe az irányba fordulna az európai közösség. Helyreállítható Európa fókusza?

Az európai életmód egy bonyolult fogalom. Ebbe tartoznak bele zsidó-keresztény gyökereink, a római jog, a humanizmus, a felvilágosodás, a polgári forradalmak és a politikai, gazdasági és kulturális jogaink.  Európaiságunkat megtagadni ugyanolyan botorság lenne, mint nemzeti hovatartozásunk jelentőségét alábecsülni. Ezeknek a hagyományos európai értékeknek és gyökereknek a tisztelete sajnos Nyugat-Európában jelenleg megkopóban van. Az európai életmód őrzői most leginkább a Visegrádi országok. Ők jelentik azt a reményt, hogy az európai értékek mentén szerveződő európai életmód Európa-szerte ismét felvirágozhat majd.