Fizessen elő még az áremelés előtt a Hetekre és spóroljon velünk! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
Sok más emberhez hasonlóan a tudósokat is régóta foglalkoztatja, hogy vajon miből fakadnak az emberiség történelmét meghatározó nagy felfedezések és korszakalkotó művek, ahogyan az is, miért voltak képesek olyan személyek, mint Einstein, Newton, Mozart vagy éppen Leonardo saját korukat meghaladó teljesítményre – írja a Daily Mail nyomán az atv.hu.
Michael Pravica, a Las Vegas-i Nevadai Egyetem fizikaprofesszora mindezen kérdésekre egészen új irányból próbál választ adni azon elméletével, amit az úgynevezett hiperdimenzionalitásra alapozott, azaz arra a feltevésre, hogy az univerzumunk valójában több dimenzióból áll, mint az általunk, emberek által is érzékelt négy dimenzió, ami a magasság, a hosszúság, a szélesség és az idő.
„A puszta tény, hogy a négynél magasabb dimenziókat is el tudunk képzelni az elménkben vagy a matematikában, egy csodálatos ajándék, ami túlmutat a biológián”
– fogalmazott Pravica.
A klasszikus magyarázat szerint az emberi tudat szintje attól függ, hogy mennyi információ integrálódik az agy különböző részei között. Ez azt jelenti, hogy minél több újabb információ kapcsolódik és integrálódik, annál tudatosabbnak tartják az adott élőlényt. Pravica elmélete viszont kilép a neurológiai tudományok területéről, hogy inkább az elméleti fizika világában keresse a választ.
A Harvardon végzett fizikus szerint a fokozott tudatosság pillanataiban – így amikor álomállapotba kerülünk, vagy amikor agyunkat mélyen kreatív vagy intellektuális feladatokra használjuk –, a tudatunk mintegy túlléphet a fizikai dimenziónkon, és egy magasabb dimenziós síkba kapcsolódhat be. Ezekben a helyzetekben ugyanis tudatunk „szinkronizálódik” a rejtett dimenziókkal, és ennek köszönhetően néhány szempillantás alatt korábban elérhetetlennek tűnő inspirációk áradatához jut. Legalábbis így vélekedik a tudós, aki ezzel a példával szemlélteti az általa vallott szintátlépéses elméletet: „Képzeljük csak el, hogy kétdimenziós lények vagyunk, akik egy kétdimenziós világban élünk, mint egy képregénynek a szereplői. Tegyük fel, hogy egy gömb halad át felettünk. Ezt a gömböt először egy pontnak látnánk, amely egyre nagyobb és nagyobb körré nő, ahogy közeledik, majd fokozatosan összezsugorodik, amíg el nem tűnik a látóteréből. Fogalmunk sincs arról, hogy valójában egy háromdimenziós alakzatról van szó.”
A tudós szerint ha fizikailag nem is tudjuk megfigyelni ezeket a rejtett dimenziókat, a tudatunk időnként képessé válhat arra, hogy összeköttetésbe lépjen ezekkel és „megcsapolja” őket – írja a portál. Jóllehet a hiperdimenzionalitás széles körben elfogadott elmélet a fizikusok körében, a tudósok egy része elutasítja Pravica elképzelését, mert szerintük elmossa a tudomány és a spiritualitás közötti határokat. Pravica viszont reméli, hogy a jövőben a technológia fejlődése lehetővé teheti a rejtett dimenzióknak a fizikai vizsgálatát.