Ez egy véleménycikk.
Most sokan úgy érzik, ez túlzás? Cseppet sem. Macron az X-en külön ünnepi tüntetést hirdetett:
„Francia büszkeség, egyetemes üzenet. Ünnepeljük együtt az új szabadságot. Találkozunk március 8-án, a nemzetközi nőnapon!”
A kutatások szerint a franciák nyolcvan százaléka is támogatta a döntést. Jegyezzük fel azt is hogy Marine Le Pen is megszavazta a döntést, előtte el is mondta, hogy neki ezzel nincs problémája. Frakciója fele vele tartott.
Mindezt ünneplik és külön ünnepi gyűlést szerveznek erre az alkalomra. Ünneplik a halált. Ez teljesen más, mint a súlyos lelkiismereti válsággal küzdő, de szükségből abortuszt kérő tizenéves lány sokszor felrajzolt képe. Gyakran ezzel a képpel bombázzák az abortuszt ellenzőket. Hogy ők szégyelljék magukat. Hát nem. A francia eseményeket látva végre világos miről is van szó: ott büszkék, hogy engedélyük van ölni.
Persze, sajnos, nálunk is engedélyezett az abortusz. Remélem nem sokáig. Viszont nem vagyunk büszkék rá, alkotmányunk a magzati életet védi, meg kell a magzat szívhangját hallgatni a döntés előtt. Én erre vagyok büszke.
A dolgokat itt nem lehet relativizálni. Sok vitában részt vettem ez ügyben. Rengeteg különféle magyarázkodást hallottam. Sokan letagadják a valóságot ( azt, hogy a magzat már a fogantatástól külön génállománnyal rendelkező egyedi emberi élet, ez biológiai tény). Kevesen ezt beismerve is támogatják az abortuszt.
Azaz objektív tény, hogy a magzat kezdettől egy fejlődő emberi élet.
Ezért a „my body, my choice” kifejezésből az első egyszerűen egy hazugság: ott egy másik génállományú, sokszor más nemű emberi lény fejlődik. Az anya testében van, ami kétségkívül komoly feladat és felelősség ( task and responsibility).
A történelem egésze arról tanúskodik, hogy, ha útban voltak valakiknek más emberek, akkor dehumanizálták az útban levőket.
Ruandában pl. csótánynak nevezték őket. Itt is ez zajlik. Hiába tekintették az ellenséget csótánynak Ruandában, attól még emberek voltak. Hiába gondolják saját testüknek, egyik szervüknek a magzatot, attól az még egy fejlődő emberi élet. Ezt mindenki tudja, ez egy nyílt titok, csak sokan nem ismerik be. Esetünkben egy egész ország nem ismeri ezt be. Nemhogy nem ismeri be, hanem büszke rá és ünnepli. Sűrű sötétség lepi Párizst.
De nem mindenhol ünneplik még a halált. 2020-ban Donald Trump felszólalt a „Menet az életért” nevű hatalmas életpárti megmozduláson, néhány idézet:
„Ma mindannyian megértjük az örök igazságot: minden gyermek Isten drága és szent ajándéka. Együtt kell védenünk, ápolnunk és védenünk minden emberi élet méltóságát és szentségét.
Amikor meglátjuk a baba képét az anyaméhben, megpillantjuk Isten teremtésének fenségét….
megvétózok minden olyan jogszabályt, amely gyengíti az életpárti politikát, vagy amely az emberi életek elpusztítására ösztönöz. ……A meg nem született gyermekeknek soha nem volt erősebb védője a Fehér Házban.”
Donald Trump újra halad a győzelem felé és elnézve a párizsi eseményeket nagyon nagy szükség is van a győzelmére. A gonoszságnak az a sötét felhője, ami most a francia fővárosból felemelkedett, nagyon is ijesztő. Ha ennek jönne egy ellenfele, aki ráadásul még amerikai elnök is, az jó lenne.
Franciaország számára a morális kiút csakis a törvény visszavonása lehetne, ami képtelenségnek tűnik, így a sötét fellegek maradnak, nem tudni, meddig.
Itthon meg remélem, aktív influenszereink újra utcára vonulnak „Szörnyetegek Párizs utcáin” címmel, a francia döntés ellen tüntetve. Igazi gyerekvédelem lenne, talán én is elmennék.