Frissítés: cikkünk megjelenése után a Facebook újra elérhetővé tette az eredeti bejegyzést és a fotót.

Ez egy véleménycikk.

John Laughland brit történész, az Oxfordi Helsinki Emberi Jogi Csoport elnökségi tagjának a The Tainted Source: The Undemocratic Origins of the European Idea (A romlott forrás: Az európai idea nem demokratikus eredete) című, 1997-ben megjelent könyvét azért lapoztam fel, mert közéleti vita támadt abból, lehet-e beszélni arról, hogy Adolf Hitler is „nagy európai vezetőként” lépett fel, amikor a náci utalom alatt egyesíteni akarta a kontinenst.

A vitához Kulifai Máté már elmondta publicisztikájában a lényeget, én annyit tettem hozzá egy korábbi cikkemet felidézve, hogy a harmincas évektől kezdve a nácik, az olasz fasiszták és több európai kollaboráns kormány képviselői részletes terveket készítettek Európa politikai és gazdasági integrációjáról.

Az 1937-es nürnbergi pártnapon Hitler például ezt mondta: „Talán minden más országnál jobban érdekel bennünket Európa. Nemzetünk, népünk, kultú­ránk és gazdaságunk az egyetemes európai közegből nőtt ki. Ezért ellenségei vagyunk minden olyan kísérletnek, ami viszályt és pusztítást próbál kelteni az európai népek családjában.” 

John Laughland könyvéből kiderül, hogy a német Európa-propaganda cáfolja azt a közkeletű nézetet, miszerint a nácik fanatikus nacionalisták lettek volna. Ellenkezőleg: alapvetően gyűlölték a nemzeti megosztottságot, és vonzódtak a nagy, monolitikus egységhez. Az önálló döntéseket a nácik éppúgy nem kedvelték országok, mint pártok, közösségek vagy egyének esetében. Gondolkodásuk központjában a faji kategóriák álltak, ami alapvetően határok feletti, nemzetközi doktrína. 

A faji gondolkodás nem tud mit kezdeni a szabadságjogokkal, amelyeket idegenkedve, irracionális vagy kifejezetten káros tényezőként tekint, szemben a „tudományos” fajelmélet kiszámítható válaszaival, amelyekkel állítása szerint meg tudták határozni egy embercsoport vagy nemzet viselkedését és reakcióit.

A nácik gazdasági szempontból elkerülhetetlennek tartották azt, hogy a fejlődés a nagyobb egységek irányába tart. A berlini külügyminisztérium egyik információs sajtókiadványa szerint „Időszerűtlen és elavult Európa megosztottsága, amelyet a kis nemzeti gazdaságok és kommunikációs rendszerek jelentenek. Lejárt a vízumok és útlevelek ideje. Az általános európai jólét elhozza majd minden tag jólétét és gazdasági biztonságát. … Európa egyesülése már elkerülhetetlen, amit a történelmi vastörvények diktálnak.”

A gazdasági élettér szükségességét Hitler már a háború előtt megfogalmazta. 1936-ban ezt mondta a Reichstagban: „Mennyi bajt tudna megspórolni az emberiség, különösen az európai népek, ha tiszteletben tartanák a természetes és nyilvánvaló élettereket … Az európai népek egy családot alkotnak a világban. Nincs sok értelme azt gondolni, hogy egy ilyen zsúfolt házban, mint Európa, a népek közössége hosszú időn keresztül fenn tudna tartani egymástól ennyire eltérő jogrendszerek sokaságát.” Hitler számára tehát a gazdasági egység feltételezte a jogrendszerek egyesítését, természetesen a Német Birodalom vezetésével.

Az oxfordi történész könyvében szerepel egy fotó, amely a nácik által Párizsben megrendezett propaganda kiállításon készült, amelynek mottója így szólt: „A Waffen SS Európáért harcol”.

Ezek a történelmi tények nem közölhetőek ma a Facebookon, kritikus említésük tiltást, korlátozást és további retorziókkal való fenyegetést von maga után. Fellebbezni nem lehet, ha nem értesz egyet a döntéssel, cinikusan annyit reagálnak: „Köszönjük a visszajelzést. Fel fogjuk használni a további döntések jobbá tételére.”

Úgy tűnik, igaza van Elon Musknak, aki szerint „példátlan indoktrináció” zajlik a közéletben. „Nagyon óvatosnak kell lennünk bármivel kapcsolatban, ami a teljesítményalapú társadalom ellen van, és a szólásszabadság visszaszorítása a következménye.” (Elon Musk)