A hatalom két arca
A hatalom alapvető jelentőség? az emberi kapcsolatokban, jelen van a legapróbb
sejtektől – két ember együttműködésétől – a különböző társadalmi
szintekig. Rendet visz a káoszba, nélkülözhetetlen az emberek célirányos együttműködésének
biztosításában, tehát ebben az értelemben eszköz és nem cél.
Van azonban árnyoldala is. Előfordulhat, hogy az az ember, aki vezető pozícióba kerül,
elkezdi magát és szerepét túlértékelni a többiek rovására. Ez a hatalommal való
visszaéléshez vezet. Az ilyen vezető már elsősorban arra törekszik, hogy saját céljait
megvalósítsa, tekintélyét kiterjessze és azt minden áron fenntartsa. Eltűnik a
szeme elől, hogy kiemelt szerepét azért kapta, hogy a rábízott emberek érdekeit
szolgálja.
Az ilyen vezetők miatt a hatalom sokak számára a szabadság ellentétévé vált, pedig
a jó vezetés meghagyja az egyén személyi szabadságát. A kérdés tehát az, hogy
valaki helyesen gyakorolja-e jogait, vagy éppen viszszaél azokkal.
A pszichológiában a hatalomgyakorlás különböző formáit annak alapján különböztetik
meg, hogy az adott hatalmi pozíció milyen forrásból származik, és birtokosa milyen
eszközökre támaszkodik annak gyakorlásakor.
Kényszerítő hatalom
Ez a forma a büntetésre, súlyosabb esetben az erőszakra épül. A büntetés bizonyos
formái szükségszerűek, és pozitív hatást érhetnek el, ha megfelelő időben,
helyen és módon alkalmazzák azokat, ha céljuk a fegyelmezés, a megfelelő határok
megtanítása, pl. a gyermeknevelésben.
Vannak azonban olyan esetek is, amikor a büntetés nem más, mint fenyegetés, illetve erőszak.
Ilyenkor olyan viselkedés kikényszerítése a cél, amely az uralkodó személy akaratának
megfelel. Ez rövid távon rendkívül hatékony lehet, de hosszú távon önmagát aknázza
alá, mivel az emberek nem önként teljesítik ezeket a rendeleteket, hanem külső kényszerre.
Így, amint lazulni érzik a kontrollt, például nincs jelen ellenőrző személy,
azonnal ki akarnak törni az iga alól.
Jutalmazó hatalom
Erről a formáról akkor beszélhetünk, ha a felettesek beosztottjaikat jutalomban részesítik,
ami nem feltétlenül materiális természetű, lehet dicséret, elismerés is. Ha ez a
megerősítés őszinte, megérdemelt, akkor motiváló, serkentő hatású. Azonban ha
mechanikusan és túl gyakran alkalmazzák, akkor a jutalmazott személy elveszítheti érdeklődését
az adott tevékenység iránt, és csak külső ösztönzés hatására hajlandó tovább
végezni feladatát. Másrészt a visszaélés veszélye is fennáll, ha a jutalmazás
vagy dicséret célja megvesztegetés, vagy éppen hízelgés, manipulálás, a másik félrevezetése.
Legitim hatalom
Ez a forma azon alapul, hogy az alárendeltek jogosnak érzik feletteseik tekintélyét. A
társadalmi kapcsolatokban a hatalomgyakorlás jogossága sokféle forrásból eredhet. Épülhet
társadalmi normákra vagy hagyományokra. A demokráciában az arra rátermettnek tartott
személyek választás során kerülhetnek vezető pozíciókba, a legtöbb szervezetben
pedig a vezetőket kijelölés útján legitimizálják.
A visszaélés lehetőségeinek megelőzésére a legitimitás határait a különböző
helyzetekben más-más módon jelölik ki, pl. társadalmi normák által, munkaköri leírásokkal,
törvényes szabályozás alapján. Ezek a különböző korlátok azonban nem jelentenek
biztos garanciát. Aki meggyőzően tudja tekintélyét legitimnek elfogadtatni, erőteljes
befolyást gyakorolhat az emberek viselkedésére. Ezt mutatja be például Milgram ismert
kísérlete, melyben az emberek többségét rá tudták venni arra, hogy egy másik személynek
veszélyes mérték? áramütést adjanak. (Persze ebben a helyzetben nem került sor valódi
kínzásra, de ezt a résztvevők nem tudták.) Tehát itt egy társadalmilag elismert
egyetem kutatói olyan nagy legitim tekintéllyel rendelkeztek, hogy egy humanitárius értékeket
sokra tartó társadalomban is a kísérleti személyek többsége követte az abszurd
instrukciókat. Pedig nem állt fenn kényszerhelyzet, bármikor lehetőségük lett volna
abbahagyni az együttműködést.
Szakértői hatalom
Ez a bizonyos területen megszerzett többlettudásból ered. Azonban ezzel is vissza
lehet élni, ha a szakértő olyan területeken is szakértői tekintéllyel lép fel,
ahova már nem terjed ki a kompetenciája. Egy ehhez közel álló hatalmi forma az információk
birtoklásából ered, információs hatalomnak is nevezik.
Ebben az esetben a példakép tekintélyéről beszélünk, amely az emberek elfogadásán,
tiszteletén alapul. Az ilyen vezető sokak számára vonzó, nagyhatású személyiség,
aki azonosulási mintául szolgál. A vezetés szempontjából legkedvezőbb, ha a vezető
a hatalomnak ezzel a forrásával is rendelkezik. Az emberek önként követik, így akkor
is megvan a tekintélye, ha éppen nincs jelen.
Nyberg – egy a hatalom és szabadság viszonyával foglalkozó kutató – a bizalom és
szeretet szavakkal írja körül ezt a jelenséget. Sokaknak talán furcsa lehet első
pillantásra a hatalom és a szeretet fogalmának összekapcsolása, de ezek nem zárják
ki egymást. A szerző a szeretet fogalma alatt egy olyan kapcsolatformát ért, amelyre
az önkéntesség jellemző, így a vezető és követői között bizalomra épülő, szándékos
együttműködés jön létre, ez pedig a hatalom sikeres működése szempontjából
kulcsfontosságú.
A hatalom dinamikája
Hatalom a hatalom felett cím? könyvében Nyberg hangsúlyozza, hogy a hatalom működése
dinamikus folyamat, a vezetettek jóváhagyására, konszenzusára épül. Ha ezt a többség
visszavonja, alapjai meginognak. Ha továbbra is fenn próbálják tartani, nem marad más
eszköz, mint a fenyegetés, a kényszer, valamint a hazugság, az információkkal való
manipulálás. Nyberg szerint magában a sztori mesélésben is lényeges hatalom rejlik.
Az emberi kapcsolatokban működő hatalom tehát sohasem lehet abszolút, mindig
megvannak a maga korlátai. A vezetettek kezében is van hatalom, mégpedig jóváhagyásuk
vagy annak visszavonása, azaz engedelmeskednek-e feljebbvalóik akaratának, vagy nem.
Ilyen módon a konszenzus úgy tekinthető, mint hatalom a hatalom fölött.
Referens hatalom
A tekintélygyakorlás minden főbb területén, így a családban, az iskolában, a
munkahelyeken, a társadalmi életben is ez a forma a legcélravezetőbb. Általában együtt
jár más hatalmi forrásokkal (például szakértői hatalommal) is.
Legszembetűnőbb példái a közéletben és a szervezetekben azok az esetek, amikor fellép
egy nagyhatású vezető, akit tömegek követnek és fogadnak el példaképül. Ezt a
jelenséget a vezetéselméletekben pszichológusok és szociológusok a karizmatikus
vezető fogalmával írják le.
Több irányban is folytak már kutatások annak feltárására, mi a nagyhatású vezetők
sikerének a titka. Egyrészt igyekeztek tudományos magyarázatot találni ezekre a
jelenségekre, másrészt alkalmazni akarták ezeket az ismereteket vezetők kiválasztásában,
képzésében. Megpróbálták megtalálni azokat a demográfiai és személyiség-jellemzőket,
illetve viselkedésmódokat, amelyekkel ezek az emberek jellemezhetők. Ezek a vizsgálatok
ugyan sokban hozzájárultak olyan tréning-programok kidolgozásához, amelyek elősegítik
a vezetők hatékonyságának növelését, de a karizmatikus vezetők titkát nem sikerült
feltérképezni. Ahány nagy ember, annyiféle kép bontakozott ki. Hatásuk azonban közös:
emberek sokaságát tudják egy közös cél érdekében felsorakoztatni, a problémákat,
kritikus helyzeteket képesek újszerűen megoldani. Gazdasági szervezetekben ezért átalakító
vezetőként szokták jellemezni őket, mivel képesek szinte a semmiből vagy a csőd széléről
felvirágoztatni cégüket. Szemben a tradicionális vezetőkkel, akik a bejáratott,
megszokott utakon próbálnak boldogulni, ami addig jól is működik, amíg nem lép fel
kritikus helyzet.
A hatalomgyakorlás minden áttekintett formája szolgálhatja az emberek érdekeit, a hatékony
együttműködést, de minden esetben fennáll a visszaélés lehetősége is. Ezért az
emberi felelősség minden helyzetben, mindkét oldalon fontos, hogy mind a vezetők, mind
a vezetettek a legjobb lelkiismeretük szerint járjanak el.
(A szerző pszichológus)
1998. 12. 05. (II/49)
