A felnőtt lakosság kétharmada egyre szívesebben fogyaszt halat az elmúlt tíz évben,
állapította meg a GfK Piackutató Intézet felmérése 1997-ben. A halfogyasztás a
magasan képzettek, illetve a középkorúak között a leggyakoribb. Ezt a kategóriát
egészítik ki a magasabb jövedelemmel rendelkező személyek: a legmagasabb jövedelmi
kategóriában csaknem kétszer olyan gyakran esznek halat, mint a legalacsonyabb jövedelműek
körében. Csökkent a hal népszerűsége a kétezer lakosúnál kisebb településeken,
míg az 50 ezernél népesebb városokban, valamint Budapesten jelentősen növekedett.
Regionális térségre lebontva Dél-Dunántúlon szeretik a legjobban, az ország északi
részén pedig a legkevésbé a halat.
Természetesen az egészséges táplálkozásra törekvők sokkal inkább hívei a halnak,
mint akik azt szokták enni, amit éppen eléjük tesznek, vagy ami eszükbe jut. A
halfogyasztás gyakoriságában a legkevésbé az tükröződött egyébként, hogy a válaszadók
tudtak-e főzni vagy sem.
A halfogyasztás heti átlagos gyakorisága életkor szerint (válaszadók
százalékában).
| 1989 | 1997 | |
| 15–29 | 0,38 | 0,61 |
| 30–39 | 0,43 | 0,55 |
| 40–49 | 0,43 | 0,59 |
| 50–59 | 0,43 | 0,490 |
| 60 felett | 0,29 | 0,40 |
| országos átlag | 0,39 | 0,52 |
A hal kedveltsége iskolai végzettség szerint (válaszadók százalékában).
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
1998. 12. 31. (II/52)
