Szerb szomszédaink például január 6-án látnak neki az ünneplésnek szűk családi
körben. A gyerekeknek szánt ajándékokat a lakásban szétszórt szalma közé rejtik.
Az est fénypontja a csésznica nev? sütemény asztalra kerülése, melynek tésztájába
pénzdarabot sütnek.A pénzre ráharapó szerencsés megtaláló már annak is örülhet,
ha nem köt ki a fogászaton. Másik specialitásuk egyfajta fonott kalács, tetején jelképes
díszítéssel. A közepébe helyezett gyertyát "szenteste" gyújtják meg és fényénél
közösen énekelnek.
Hasonlóképpen Románia kisebb falvaiban sem annyira az év lezárása, sokkal inkább az
új év kezdete e jeles ünnep. Jellegzetesen román szokás a házról-házra járás és
a lakók énekkel való köszöntése – a kolindálás –, melyért pénz és sütemény
a fizetség (angol megfelelője: Christmas carols). A rokonok és barátok képeslapokon kívánnak
minden jót egymásnak az elkövetkezendő esztendőre.
A kommunizmus ideje alatt tilos volt vallási témájú lapokat küldeni. A párttitkár
gyanúját elkerülendő, még ünnepélyesen sem öltözködtek az emberek. Úgyszólván
semmi sem utalt a karácsonyra. A télapót kitolták december 31-re, és akkor ünnepelték.
Bár a félénkebb vallásosak nem mertek fát állítani 24-én, mert veszélybe
sodorhatták volna magukat, a székelyek ezt a napot már korábban is megünnepelték.
Igaz, teljes elsötétítés mellett. Manapság a karácsonyfát a Télapó hozza, akitől
az ajándékokat is várják. Az ajándékozást náluk is természetesen bőséges evés-ivás
előzi meg. Jellegzetes ételük a töltött káposzta és a jól feldagasztott diós kalács.
Északkeletre tőlünk, Lengyelországban, az egész rokonság a család valamelyik tagjánál
gyűlik össze 24-én este. A fenyőt közösen díszítik
föl papírfüzérekkel, üveggömbökkel, égőkkel.
Vacsora előtt a vendéglátó házigazda – előételként – körbekínál egy nagyobb
méret? ostyát, melyből mindenki mindenkivel tör egy darabot jókívánság-mondások
közepette. Az első csillag feljöttével azután elkezdődik a vacsora, általában
gomba- vagy céklalevessel. Hús nem szerepel az ételek között, viszont többféle módon
elkészített hal és gombakülönlegességek között válogathat a kedves rokon. Az
asztalon tizenkét fogásnak kell lennie, amit két eredetre vezetnek vissza, a tizenkét
apostol, illetve az év tizenkét hónapja szerint. A tradíció szerint mindent meg kell
kóstolni, különben a szerencséjével játszik a kedves vendég. Süteményük a "rácohe"
egyfajta kelttészta, amit serpenyőben sütnek és a tetejére porcukrot hintenek. A fogások
között előfordulhat mákos nudli mazsolával és porcukorral, vagy például gombás
fasírt. Apróbb dolgokban lehetnek eltérések az egyes megyékben, de nagy vonalakban
megegyeznek. Bár kívülállókat ilyenkor nem várnak, szeretettel látják köreikben a
házuk ajtaján bekopogtatókat. Mivel a karácsonyt a szeretet ünnepének tartják, a jókívánságok
mellett meg is bocsájtanak egymásnak, és fogadalmakat tesznek, mit hogyan fognak másként
csinálni az elkövetkezendő évben. Egyszóval szenteste még a legvadabb természet?
ember is megszelídül. A főétkezés alkalmával nem alkoholt, hanem egy speciális
aszalt gyümölcsökből készített kompótszer? italt fogyasztanak (kompot szus). A
vacsora után a ház ura meglepetést színlelve veszi észre a fa alatt a Mikulás által
odahelyezett ajándékokat. Az ajándékok kibontásakor hangos örömkiáltásokkal
fejezik ki csodálkozásukat, hogy a Mikulás hogy eltalálta mire vágytak éppen ebben
az évben. (Hiába, nem kezdő az öregúr.) Azután éjszakába nyúló beszélgetés során
borral koccintanak.
Tőlünk északra és nyugatabbra leginkább a pulykapopulációt fenyegeti apokaliptikus
vég így karácsony táján. Fogyasztják sütve, töltve, szószokkal és anélkül. Németországban
általában a hal és püspökkenyér társaságában találkozhatunk vele. Ez utóbbi bőségesen
tartalmaz gyümölcsöket, diót, mogyorót, mandulát. A lakást fagyönggyel és
magyallal díszítik, keletje van az adventi koszorúnak, és az úgynevezett karácsonyi
piramis gyertyának, amely egy piramisalakban összeállított kompozíció.
Svédországban Advent első napján kezdenek el készülni az ünnepre, amikor az utcákon
és a házakon megjelennek az első díszek, gyertyák, az ajtókon koszorúk.
Az ajándékozás már 23-án éjjel elkezdődik, amikor a gyerekek az ágy végére
akasztott zoknijukban apró meglepetéseket találnak. 24-én kezdik el díszíteni a fát.
Rengeteg édesség és gyümölcs kerül rá: narancs, dió, gyömbéres süteményemberke,
házikó, krepp-papírba csomagolt cukorkák, amelyeket január 13-án, Knut napján
fogyasztanak el, amikor zeneszó és tánc mellett "kitáncolják" a karácsonyt.
Jellegzetes étele a svéd karácsonynak a főtt disznósonka, melynek levébe kenyeret mártogatnak.
A karácsony első napjának délelőttjét a vacsora előkészítésével töltik. Régen
a család saját maga vágta a fát, és mindent, ami az asztalra került, a háziasszony
készített el. Ma már túlnyomórészt félkész, előre csomagolt süteményt és ételt
használnak. Míg az asszonyok főznek, a férfiak feldíszítik a fát. Reggelire csak
nagyon kevés ételt fogyasztanak, és legközelebb már csak három órakor esznek,
amikor is svédasztal várja a szűk családot a nappaliban. Hét óráig pihen a család,
a felnőttek meglátogatják és jókívánságokkal halmozzák el a szomszédokat. Hét
órakor egy gyertya fénye mellett a családfő felolvassa Máté evangéliumából Jézus
születésének történetét. A gyertyát elfújják, s mialatt a többiek – orrukig
sem látva – csendben ülnek a sötétben, az apa kioson a házból. A következő
pillanatban: Bang! Bang! Bang! – dörömbölés hallatszik az ajtón. (A csintalanabbak
ekkor rögtön néma újévi fogadkozásba kezdenek.) Amikor mindenki a bejárathoz
szalad, már a másik ajtón hallható Karácsony Apó kopogtatása. A felfordulásban észrevétlenül
csatlakozik újra hozzájuk az apa. Az összes gyertyát meggyújtják, és a feldíszített
fa körül énekelnek és táncolnak, míg végül az ajándékok szétosztása következik.
Reggel istentiszteletre mennek. Svédország alapvetően protestáns ország, így a
templomban is gyertyákat használnak díszítésként. A napot csendes családi körben töltik.
A tradicionális étel ilyenkor a Lutfisk, amely egy speciálisan elkészített tőkehal-étel.
A kőkeményre aszalt halat gondosan megfőzik szódabikarbónában, amíg átlátszó és
zselészer? lesz, majd retekszósszal leöntve fogyasztják. A betérő vendéget forralt
borral kínálják.
A gallok a karácsonyfát sok helyen már december közepén fölállítják, hogy már jó
előre örülhessenek. Díszítésként hóra emlékeztető vattapamacsokat, üveggömböket
és fa, illetve kerámiafigurákat tesznek rá. Speciális karácsonyi édességük az
Oreillette nev? piskótatészta, a kandírozott, csokiba mártott narancshéj, és a
Bouche de Noel, egy krémmel töltött piskótatekercs, tetején marcipándísszel. Az ünnepi
előétel a libamájpástétom, majd töltött pulyka, utána pedig sütemény- és csokoládékavalkád
következik. A szentestét szűk családi körben töltik, egyes esetekben az egyedülálló
rokonokkal. Az éj folyamán Karácsony Apó (Father Christmas) hozza titokban az ajándékokat,
amelyeket a gyerekek reggel, a fa alatt találhatnak meg. A franciák is – a
lengyelekhez hasonlóan – Jézus Krisztus születését ünneplik ezen a napon, ám az
ajándékokat Karácsony Apótól várják, aki – a napkeleti bölcsek dublőre és
kaszkadőreként – a kéményen keresztül érkezik. (Karcsúbbak előnyben.) Két változat
szerint szabadon választhatnak, hogy 24-én vagy 25-én ajándékozzák meg egymást. Karácsony
után egy kör alakú süteményt esznek, amely a gyermek Jézust meglátogató királyokra
utaló La garrette de Rois (A királyok süteménye) nevet kapta.
Angliában már jóval 24-e előtt kidekorálják az üzleteket. Nagy karácsonyfák kerülnek
az üzletekbe, a kirakatokban Karácsony Apók ücsörögnek. Az emberek baráti körben
Christmas carolokat énekelnek az utcán. A németekhez hasonlóan fagyönggyel és
magyallal díszítik a lakást, a bejárati ajtókon koszorú. Gyümölcsös, mogyorós süteményt
raknak a kandallópárkányra és tejet az éhes Télapónak, aki – mint állítják –
Grönlandról érkezik rénszarvas húzta szánon, a tetőn landol, és a kéményen
keresztül lopódzik a házba. 25-én reggel a gyerekek – érthetően – nagyon
izgatottak. Reménykedve szaladnak ellenőrizni, hogy Télapónak még mindig ugyanolyan jó-e
a memóriája. Jó szokásához híven Télapó most sem felejtkezett el róluk, és
gondoskodott meglepetésről, amit a kandallópárkányra kiakasztott zoknikba rejtett.
Ezen felül a fa alatt is találhatók ajándékok.
Tradicionális ebéd a töltött pulyka, és egy a gyümölcskenyérhez hasonló nagyon édes
sütemény, amelyet már október táján megsütnek, és marcipánnal bevonva eddig a
napig érlelnek. Karácsonyi pudingjuk gyümölcstortához hasonló meleg sütemény. Az
estét családi körben, játékkal töltik. A vacsoraasztalon egy nagy szaloncukorhoz
hasonló csomag van, amelyben egy papírkorona, egy kis m?anyag figura és egy vicc található.
Az este folyamán az egész ország egy játékban vesz részt, amikor is a rádióban
feltett kérdésre – miszerint kinek van a legszörny?bb vicce – az érintettek
betelefonálhatnak, és az egész ország füle hallatára elmondhatják azt.
Régi szokás a 26-i úgynevezett "boxing day", amikor a szolgáltatók (postás,
tejesember, újságos, szemetes) házról-házra járva fejezik ki jókívánságaikat,
amiért cserébe pénzt is kapnak. (Neve onnan eredeztethető, hogy régen a jókívánságokért
cserébe kapott összeget dobozba csomagolva adták át.)
A fa lebontásával az új évig várnak. Az angolokra jellemző, hogy rengeteg képeslapot
küldenek az ismerősöknek. Ily módon előfordulhat, hogy egy-egy család akár 100-150
képeslapot is elküld, attól függően, hogy mennyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel bírnak.
1998. 12. 12. (II/50)
