Élmény az aktívan együtt töltött idő
Bölcsődei gondozók között nem kevesen állítják azt, hogy a kisdedóvó szükséges
rossz, semmi egyéb. A gyerekek 2-3 éves korukig még nem különösebben érdeklődnek a
kortársak iránt, nem is játszanak együtt, és a reggeltől estig tartó összezártság,
az állandó idegen közeg nagyon megterhelő számukra mind idegileg, mind fizikailag. Ez
az életforma sajnos könnyen alapjául szolgálhat különféle, később jelentkező
magatartási zavaroknak is. Szülők egybehangzó tapasztalata szerint sokkal inkább beválik
a félnapos rendszer, amikor ebéd után hazaviszik a gyereket. (Ez az óvodára is igaz.)
A kicsik megfelelő testi-lelki fejlődéséhez, érzelmi biztonságérzetéhez nagy szükség
lenne arra, hogy legelső éveiket – legalább az első kettőt – meghitt otthoni környezet,
az anya folyamatos jelenléte, tehát egyfajta állandóság jellemezze. A gyerekek személyiségfejlődésében
meghatározó szerepet kap a szülőkkel kialakult kapcsolat minősége. A hangsúly a
legelső években az anya közelségén van, azután egyre inkább megfordul a helyzet, és
az apához való viszony válik elsődlegessé.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság által nemrégiben kiadott Fejlődéslélektan cím?
magazin egy olyan vizsgálat eredményeit közli, amely "kicsiny, de jelentős" összefüggést
tár fel a három év alattiak gyermekvigyázásban töltött ideje és a szegényes
anya-gyermek kapcsolat (interakció) között. Ez vonatkozik mind az anyának gyermeke iránt
megnyilvánuló érzékenységére – azaz hogy mennyire tud ráhangolódni a gyermekére
–, mind a gyermek anyjához való ragaszkodására. Végeredményben minél több időt
tölt a kisgyermek bölcsődében, annál kevésbé képes anyjával összehangolódni.
Amint azt a kutatók is hangsúlyozzák, természetesen a kisdedóvó önmagában nem
vezet kapcsolathiányhoz vagy rossz viszonyhoz, de mindenképpen megnehezíti a jó
kapcsolat kialakítását – különösen akkor, ha a gyereket csak vacsorázni és
aludni viszik haza.
Nemcsak az együttlét menynyisége, hanem a minősége is nagyon fontos a szülő–gyermek
viszony szempontjából (ez mellesleg a házasságnál is ugyanígy van). Minden nap rá
kell szánni egy meghatározott időt – persze a lehetőségeknek megfelelő mennyiséget
– az aktív együttlétre, amikor is a gyermek számára az a legfőbb élmény, hogy
megtapasztalhatja: most csak rá figyelnek.
1999. 11. 27. (III/47)
