"Már kinntartózkodásom ideje alatt megfontolt szándékom volt, hogy elkövessem
ezt a »rémtettet«, mármint, hogy megírjam ezt a könyvet" – vallja a szerző, aki
nem kis öniróniával a brit kultúra szerelmesének és anglománnak tartja magát. A
kezdő lökést az adta, hogy a téma iránt érdeklődők nem találtak a magyar könyvpiacon
olyan kiadványt, amely az idegenforgalmi látványosságokon kívül tartalmazná a brit
társadalom és kultúra szemléletes, olvasmányként is élvezetes leírását.
"Külön említést érdemel a demokrácia érvényrejutása a társadalom
mindennapjaiban – mondja a szerző –, ennek oka pedig főként a társadalom alulról
történő szerveződése. Ez szemben áll azzal a negatív értelemben vett atyáskodással,
amit például a magyar állampolgárok megszoktak. Ezt úgy értem, hogy ez a társadalom
egy individualista társadalom." Minden brit ember szinte erkölcsi kötelességeként
éli meg, hogy tartozzon valamiféle egyesületbe vagy civil szervezetbe. Ezek némelyike
olyan dolgokkal is foglalkozik, amelyet egy magyar állampolgár biztosan megmosolyogna,
ilyen például a Vonatnézők egyesülete. Az angolok meglepően könnyen kaphatók arra,
hogy közadakozásokban vagy karitatív megmozdulásokban vegyenek részt. Ez annyira
elterjedt gyakorlat itt, hogy ha két képeslap közül az egyik azért drágább, mert jótékony
célt szolgál, akkor természetes, hogy ezt vásárolják meg. Ez főként a puritán gyökerekre
és a bibliaismeretre vezethető vissza. A britek nem tekintik evidens dolognak a tömegközlekedési
eszközökön a bliccelést, az adócsalást és az ehhez hasonló kiskapuk keresését,
de egzisztenciális viszonyaikat tekintve ez nem meglepő. A bliccelést itt bizony keményen
büntetik.
A demokrácia működőképessége abban is lemérhető, hogy az információk könynyen
hozzáférhetők. Nagy-Britanniában nincs olyan eldugott önkormányzati hivatal, ahol a
bevándorlók ne találnák meg a jogaikról és kötelességeikről szóló brosúrákat.
A könyvtárak sem a kultúra szentélyei, ahol templomi csendben, lélegzetvisszafojtva
kellene áldozni a kultúra oltárán, hanem az aktív társadalmi élet színterei. A
munkanélküliek böngészhetik az internetes oldalak állásajánlatait, de még a
melegedő hajléktalanokat is szívesen látják itt.
A magánélet viszont szent és sérthetetlen, az angol házigazdának a "háza a vára".
Olyannyira, hogy még saját szüleit is csak előzetes telefonmegbeszélés esetén
hajlandó vendégül látni, szemben az itthoni gyakorlattal. Az egyén vagyoni helyzete
nem képezi beszédtéma tárgyát.
A brit sajtó színvonala rendkívül magas, a lapok többnyire tárgyilagosan tájékoztatnak
a közélet eseményeiről, a szakmai sajtó is igen magas színvonalú. Csak 1993-ban például
113 számítástechnikai lap volt a piacon.
Gedeon József, a kötet szerzője példaértékűnek tartja a brit társadalom
demokratikus berendezkedését, és szerinte itthon is szükség lenne olyan fokú szociális
érzékenységre, mint amilyet ott tapasztalt. Könyve azoknak is ajánlott, akik behatóbban
érdeklődnek a brit viszonyok iránt.
1999. 12. 18. (III/50)
