Korunk bio-kultúrájában kétségtelenül egyre nagyobb keletje van az ásványvízfogyasztásnak.
Ez részben indokolt is, hiszen az ásvány- és gyógyvizek – melyekben hazánk
igencsak gazdag – számos egészségügyi problémánál gyógyhatásúak is lehetnek (például
emésztési nehézségek esetén), viszont a mértéktelen fogyasztás ebben az esetben is
gondokat okozhat.
Az ásványvizek között jelentős különbségek vannak azok ásványianyag- és
iontartalma, bizonyos anyagokkal dúsítottsága, szénsavassága tekintetében. Érdemes
tehát tanulmányozni az összetételüket feltüntető címkéket, mielőtt szinte
automatikusan raknánk bele a palackokat a bevásárlókocsinkba.
Az ásványi anyagoknak és fémeknek más-más élettani hatása van, mely az egyes
emberek egészségi állapotától függően egyaránt lehet kedvező vagy kedvezőtlen.
Így például kifejezetten ellenjavallt a nagy mennyiség? nátriumterhelés a szív- és
érrendszeri betegeknek, különösen a magas vérnyomással küszködőknek, illetve
egyes vesebetegségek esetén. Veseköves problémákat súlyosbíthat a kálcium, a magnézium,
a kálium, a foszfát és a bikarbonát bevitele. Csontrendszeri bántalmakban fontos ügyelni
a megfelelő kálcium-foszfát arányra. Az elfogyasztott kálium mennyisége sem közömbös
bizonyos szív- és vesebetegségekben. Gyomor- és emésztőszervi problémák esetén a
szénsav fogyasztása kerülendő. Tekintettel mindezekre, bölcs dolog szakorvos véleményét
figyelembe venni iyen panaszok esetén. Az ásványvíz kizárólagos fogyasztása azonban
– nyomelemekkel, ásványi anyagokkal dúsított élelmiszerek és multivitamin-tabletták
használatával együtt különösen – még az egészséges embereknél is a
szervezetnek az említett anyagokkal történő túltelítését, s így főként a keringési-
és kiválasztórendszer megterhelését okozhatja. Ezért a gyermekeknek, akik folyadékbevitelüket
nagyrészt vízből és kevésbé a szilárd táplálékokból fedezik, szintén nem tanácsos
kizárólag ásványvizet inniuk. Így általánosságban elmondható, hogy kedvezőbb a
szénsavmentes és alacsony ásványi anyag tartalmú ásványvizek fogyasztása. Várandós
anyáknak és csecsemőknek pedig – ételük elkészítésekor is – csak ilyenek
javasolhatók (többek között az Aqua "friss", az Óbudai gyémánt, a Pannon-Aqua,
a Bérc Aqua vagy a San Benedetto típusú ásványvizek).
Hasznos figyelembe venni, hogy az ásványvizek mikrobiológiai megfelelőségét csak a
palackozáskor ellenőrzik, így
– főként a nem szénsavasakban, de felbontás után a szénsavasakban is – könnyen
előfordulhat, hogy szobahőmérsékleten történő hoszabb tárolás során egyes baktériumok
elszaporodnak bennük.
Mindezek miatt kedvezőbb az egészségünkre nézve, ha az ásványvizek mellett, illetve
részben helyettük más italokkal is – csapvíz akár ízesítve, tea, gyümölcslé,
limonádé, tej – oltjuk a szomjunkat.
2000. 09. 02. (IV/36)
