A szakképesítést adó tanfolyamok elvégzése, a diploma vagy az előrelépést
biztosító tudományos fokozat megszerzése a rendszerváltás óta anyagi okok miatt
nagyon sokak számára elérhetetlen lett. Néhány hetes tanfolyamok ára húsz-harmincezer
forint, az államilag elismert több féléves oktatás ára pedig félévenként
meghaladja a százezer forintot. Akinek a meglévő mellett újabb egyetemi vagy főiskolai
diplomára van szüksége, az már milliós nagyságrendben kénytelen fizetni azért,
hogy továbbjuthasson. Ezt sajnos sokan még akkor sem engedhetik meg maguknak, ha
munkahelyük átvállalja a költségek egy részét. Még inkább igaz ez a kisgyermekes
családokra, ahol a létfenntartási költségek előteremtésének feladata egy személyre
hárul.
Amikor a gyermekek előbb érkeznek a tervezett időpontnál, az anyukák a megnövekedett
anyagi terhek mellett sokszor lemondanak a továbbtanulásról, hogy ne kelljen még a
tanulmányok költségeit is előteremteni. Az említett rendelet lehetőséget ad arra,
hogy ne kelljen feladni az eredeti elképzeléseket, és gyermekek mellett is hozzá
lehessen jutni a képesítéshez, diplomához.
Sokan úgy érzik, hogy sem erejük, sem idejük gyerek mellett tanulni, mások viszont
pontosan a szülés után döbbennek rá, hogy a cumisüvegek, pelenkahegyek és bébiételek
világa, a játszótér meg a nyuszibusz fizikailag fárasztó ugyan, de intellektuálisan
nem annyira kielégítő napi tevékenység. Az ő számukra ez a rendelet óriási lehetőség
a kilépésre. Nyilván áldozatokat kell hozni az eredményért, összeszedett életvitelre
van szükség – ilyenkor derül ki, mennyi mindenre lehet időt szakítani, ha akarja az
ember –, és a vizsgaidőszakok alighanem a többi családtagot is meg fogják kicsit
terhelni, de megéri a küzdelem. Az otthon töltött évek alatt még mindig jóval könnyebb
megvalósítani a (tovább)tanulást, mint később, hosszú kiesés után, esetleg már
munka mellett. Szülés utáni depresszióra is gyógyír lehet a tanulással járó új környezet,
a monoton napi ritmus megtörése, más egyetemistákkal való találkozás, beszélgetés
a nem kisbabákkal kapcsolatos dolgokról.
A kismamák nemcsak azon nyernek, hogy nem kell kifizetniük a tanulmányaik tetemes költségét,
hanem azon is, hogy a tanulmányok elvégzése után egészen más minőségben állhatnak
munkába. Azok az édesanyák sincsenek bebiztosítva az álláskeresés fáradalmai
ellen, akik szeretnének főállású anyaként otthon maradni, hiszen bármikor előállhat
olyan helyzet – akár átmenetileg is –, amikor nekik is pénzkereset után kell nézniük.
Ilyenkor a képesítés meszszemenőkig befolyásolja az elhelyezkedési és kereseti
lehetőségeket. Manapság egyébként is sokat emlegetett jelenség az élethosszig tartó
tanulás, a "life long learning", ami a tudás folyamatos gondozását jelenti, akár
átképzés, akár továbbképzés formájában, s lassan elengedhetetlen feltétele
annak, hogy a mindenkori munkaerőpiacon versenyképesek tudjunk maradni.
2000. 10. 21. (IV/43)
