A leggyakoribb megbetegedés a vírusos felső légúti fertőzés, melyet a köznyelv influenzának nevez. Az influenza klasszikus kórokozói az "A", "B" és "C" influenzavírusok, ezek közül az "A" típusú a legveszedelmesebb. Ez okozta 1918-ban a spanyolnáthaként ismert járványt, amely több mint 20 millió ember életét követelte. A "B" és "C" vírusok inkább csak helyi járványokat okoznak, és általában kevésbé súlyosak. Az influenza elleni védőoltás akkor lehet hatékony, ha azt az influenzajárvány előtti időszakban kapjuk meg.
A klasszikus influenzavírusok okozta járványok ritkábban fordulnak elő, a megbetegedés okozói gyakrabban más, influenzaszer? tüneteket produkáló vírusok, melyek száma jóval száz felett van. A vírusos megbetegedések legtöbbször cseppfertőzéssel (pl. tüsszentéssel, köhögéssel) terjednek.
Az influenza-tünetegyüttesre jellemző, hogy 1-3 napig tartó átmeneti rossz közérzet után hirtelen magas – 39°C feletti – láz keletkezik, amit gyengeség, szédülés, aluszékonyság, fejfájás, szemfájdalom, végtagfájdalom, hátfájdalom, torokfájás, köhögés kísér. Ritkábban hasi fájdalom, hasmenés, hányás is jelentkezhet. Szövődmény nélküli esetekben a láz 2-5 napig, a légúti tünetek 1 hétig tartanak. Ez alatt az idő alatt semmiképpen nem javasolt munkahelyre, nagyobb közösségekbe menni.
Az influenza kezelésénél a tünetek enyhítése, illetve a szervezet felerősítése játszik meghatározó szerepet. A láz a szervezet normális reakciója fertőzés esetén. Jelzi ugyanis, hogy az immunrendszer érzékelte a betolakodót, és intenzív támadást indított ellene. Azok a parányi vegyületek, amelyek a lázat létrehozzák, felelősek az izomfájdalmakért, gyengeségérzésért is. Nem véletlen, hogy ilyenkor saját szervezetünk is fekvésre, pihenésre késztet bennünket, hiszen vírusos fertőzés esetén a leghasznosabb terápia a pihenés, az ágynyugalom.
37 és 38°C közé eső hőemelkedés esetén még nincs szükség lázcsillapításra, ugyanis a megemelkedett hőmérsékletben a vírusok könynyebben elpusztulnak, az immunrendszer pedig nagyobb aktivitással képes működni. Lázról 38,5°C feletti testhőmérsékletnél beszélünk. Influenza esetén a magas láz miatt mindenképpen ajánlott a lázcsillapítás, mivel a magasabb hőmérséklet már kifejezetten rontja az immunrendszer hatékonyságát. 39–40°C közötti testhőmérsékletnél – amennyiben a lázcsillapító gyógyszerek hatástalanok – hűtőborogatás, illetve hűtőfürdő javasolt. Mindegyik lázcsillapító eljárással az a cél, hogy a testhőmérséklet 38,5°C alá csökkenjen.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél lényegesen gyorsabban szökik fel a láz, 39°C fölött lázgörcs jelentkezhet, mely az epilepsziához hasonló tünet? görcsrohammal jár. Ezért feltétlenül ajánlott az időben történő megfelelő lázcsillapítás. A leggyakoribb hiba, hogy a szülők nem megfelelő lázcsillapítót használnak. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek súlyához, életkorához igazítva, mindig frissítsük fel házi patikánkat a gyermekorvos tanácsai alapján. Amennyiben a lázat nem tudjuk egyik módszerrel sem 39°C alá vinni, vagy a láz mellett más tünetek (hányás; gyakori hasmenéses széklet; gyötrő, ugató köhögés) is fellépnek, azonnal forduljunk orvoshoz.
A hirtelen jelentkező magas lázat gyakran hidegrázás kísér, ilyenkor javasolt "jól beöltözni". Az izzadás a láz csökkenésének kísérője, ekkor már nem fontos a túlöltözés, testünk könnyebben párologtat. Ezáltal csökken a testhőmérséklet. Láz esetén a szervezet folyadékvesztése nagyobb, ezért bő folyadékbevitelről kell gondoskodni. Legjobb ilyenkor a nagy mennyiség? meleg tea fogyasztása.
A nehéz, zsíros ételek megterhelik a szervezetet, ezért ebben az időszakban inkább könnyen emészthető ételeket fogyasszunk. A tapasztalatok szerint a különféle vitaminok – különösen a C-vitamin – hatékonyan hozzájárulnak a gyógyuláshoz.
Az influenza gyakori tünete a produktív (köpettel járó) köhögés. Előfordul, hogy a nyák nehezen szakad fel, a köhögés kínzóvá válik. Ilyenkor rendkívül hatásosak különféle köptetők, nyákoldó készítmények – kapszula, tabletta, granulátum formájában patikákban vény nélkül beszerezhetők. Köptetőt, illetve orrcseppet 3-4 napon túl ne használjunk, mert a nyálkahártyát ingerli, ezáltal maga a készítmény hozza létre azokat a tüneteket, amelyek miatt azt használtuk. Náthás tünetek esetén ajánlatos különféle inhalációs cseppek (pl. Diapulmon) használata, kamillateás gőzölés. A torokfájást patikákban beszerezhető fertőtlenítő hatású szopogatós cukorkákkal enyhíthetjük.
Vírusos fertőzés esetén az antibiotikumok hatástalanok. Az antibiotikumoknak különféle mellékhatásai vannak, másrészt a nem megfelelő dózisban és ideig beszedett antibiotikum ellen a baktérium – mutációk révén – rezisztens törzseket képes kialakítani, amelyek már ellenállóak lesznek az adott antibiotikummal szemben. Ezért ha valóban szükség lesz a betegség későbbi szakaszában – szövődmény miatt – antibiotikumra, akkor már csak speciális, esetleg egy több kedvezőtlen mellékhatással bíró szer használ. Az orvosunk által felírt antibiotikumot az előírás szerint legalább 5 napon keresztül kell folyamatosan beszednünk, akkor is, ha előbb megszűnnek a tünetek. A baktériumok teljes elpusztításához a legtöbb antibiotikum esetében minimum 5 nap szükséges.
Amennyiben a fenti tanácsokat maradéktalanul betartjuk, számíthatunk arra, hogy a vírusos felső légúti megbetegedés néhány nap múlva, szövődmények nélkül megszűnik.
Az influenza elleni védőoltásról
Az influenza megelőzésének elsődleges módja az oltás. Minden ősszel, amikor a szakemberek már nagy biztonsággal meg tudják mondani, melyik fajta influenzavírus támadása várható, a gyárak elkészítik a vakcinát. Az influenzaoltás a 65 év alatti (beoltott) egészséges népesség 70-90 százalékában segít megelőzni a betegséget, illetve képes enyhíteni annak tüneteit. Az oltást – amely elölt kórokozókat tartalmaz – az influenzaszezon kezdetén, október közepe és november vége előtt tanácsos beadni. A fokozottan veszélyeztetettek számára az oltás ingyenes, a háziorvostól kell igényelni. A védőoltás javasolt időseknek, krónikus szív-, tüdő- és vesebetegeknek, asztmásoknak, cukorbetegeknek, a súlyosan vérszegényeknek, immunhiányos állapotúaknak, valamint szervátültetetteknek. Az idősek otthonában vagy az egészségügyben dolgozóknak különösen ajánlott beoltatni magukat.
2000. 11. 25. (IV/48)
