Az utóbbi húsz évben riasztó mértéket öltött az evészavarok okozta megbetegedések száma. Ennek az is oka lehet, hogy nagy reklámot kapnak a különféle fogyókúrák, diéták, amelyek kaput nyithatnak ezekre a veszélyes betegségekre. Másfelől viszont a kóros soványság, a kóros falánkság és a kényszeres evés lelki problémákra vezethetők vissza, sokszor a depresszió "melléktermékeként" jelennek meg, és torz önképből táplálkoznak. Az első kettő betegségre az is jellemző, hogy a betegek életfelfogásában egy radikális változás áll elő, gondolkodásuk központjába az étkezés, a testsúly, a kalóriatáblázatok kerülnek. Irreálisan kezdik látni magukat, és egy olyan követelményrendszernek igyekeznek megfelelni, amelyet saját maguk, esetleg mások hoztak létre, és számukra teljesen elérhetetlen.
A kórós soványságba (anorexia) nagyon könnyen bele lehet csúszni az erőszakos fogyókúrával. Sok élsportoló és értelmiségi küzd ezzel a problémával. A legtöbb anorexiás az átlagnál intelligensebb, időszakonként hatalmas fizikai teljesítményre képes, ugyanakkor makacs, befolyásolhatatlan, családját zsarnokian elnyomó. A betegség első jelei az étkezési szokások megváltozásával jelentkeznek, először csak válogatni kezd, később már undorodik az ételtől. Rendkívül rövid idő alatt a beteg súlya 15 százalékot csökken, szélsőséges esetben 40-45 százalékot, az illető mindössze 25-30 kg-ot nyom, az életműködései pedig minimalizálódnak. Sajnálatos módon ez a betegség hosszú távon is nyomot hagyhat az ember életében. Túl a gyomor és bélrendszeri zavarokon, az érrendszeri szövődményeken, csontritkulást, nőknél meddőséget eredményezhet. Nagyon magas a halálozási arány!
A kórós falánkságot (buli-mia) sokszor a fogorvos veszi észre először, mert a sok hányás következtében a gyomorsav a fogzománcot és az ínyt is kikezdi. A bulimiás – hasonlóan az anorexiáshoz – igyekszik a saját maga által "belőtt" súlyt elérni, de akaraterő hiányában, elveszítve a kontrollt, időszakonként elképesztő zabálásba fog, majd közvetlenül ezután a mellékhelyiségben hánytatja magát. A fogazat romlása mellett a magas vízveszteség következtében kiszáradás, különböző vese- és húgyúti fertőzések, szívritmuszavarok léphetnek fel. Gyakoribb, mint az anorexia, de könnyebben gyógyítható.
A kényszeres evést – amely könnyen vezet kóros elhízáshoz (obesitashoz) – személyiség és/vagy kapcsolati zavarok feldolgozatlansága válthatja ki, ugyanakkor megtaláljuk a negatív testképet, a csökkent önértékelést és a hangulati labilitást is. Az elhízás hátterében gyakran érzelmi konfliktusok állnak, amelyet önjutalmazással old fel magában az ilyen ember. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem minden túlsúlyos embert érint, csak azokat, akik lelki problémáikat a falásba fojtják. Eléggé szomorú, de nem veszik hazánkban komolyan ezt a problémát, pedig rengeteg embert érint, és legalább annyira veszélyes, mint a már előbb említett másik kettő. Az obesitas szerepe a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek kialakulásában igen jelentős.
Azok az emberek, akik ilyen jelleg? problémákkal küzdenek, vagy a környezetükben észlelnek hasonló zavarokat, tartsák szem előtt: adott esetben minél hamarabb szakemberhez kell fordulni, mert a gyógyuláshoz elengedhetetlen a valódi okok feltárása és orvoslása.
(Források: Tringer László: A pszichiátria tankönyve; Patika Magazin; Pszichológia Online; Ványai Adrienn: Bulimia; Evészavar Ambulancia; Dr. Treuer Tamás: Az evészavarok kialakulása; Dr. Túry Ferenc: Az evés megváltozása a depresszióban)
2000. 12. 02. (IV/49)
