Egyeseknek a bevásárlás a legnagyobb kihívás
"Megálltam egy utcai könyves stand mellett, és ahogy a kezembe vettem egy könyvet, hirtelen fordult egyet velem a világ. Olyan szédülést éreztem, mint amilyet azelőtt soha. Eltámolyogtam egy parkoló autóig, azon támaszkodtam, miközben az járt a fejemben, lehet, hogy szívinfarktusom van, mivel nagyon szorított a mellkasom. Azután elmúlt. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget egészen a következő rohamig, ami egy áruházba való belépésemkor lepett meg. Hirtelen ömleni kezdett rólam a víz, nem kaptam levegőt, a fél oldalam lezsibbadt, a két kézfejem merevgörcsben állt. Kitántorogtam az utcára, ahol egy padra rogytam, és éreztem, hogy baj van. Agorafóbiába torkollott a dolog, aminek következtében egy évig bent éltem a lakásban. Egy év kín, millió kivizsgálás, míg fény derült a pánikbetegségre. Miután megkaptam a gyógyszeremet, két hét múlva egyedül mentem bevásárolni. Aki tudta, min mentem keresztül, annak nem volt kétséges: ez azt jelentette, hogy meggyógyultam."
A fenti mondatok Répásy Ágnestől valók, aki maga is pánikbeteg volt, s aki látva mind a beteg-, mind az orvostársadalom tájékozatlanságát ez ügyben, elkészítette Pánikbetegség cím? dokumentumfilmjét, melyet a nézők a közelmúltban láthattak a Spektrum csatornán. A számtalan filmbéli eset igazolja, hogy a betegek nincsenek egyedül egyedinek hitt problémájukkal: a szorongásaik, kényszerképzeteik többnyire kezelhető, sok esetben gyógyítható tünetek, ezért semmiképp sem szabad feladni a kiútkeresést. A dokumentumfilmet áprilisban egyébként megismétlik.
A mindössze két évtizede azonosított pánikbetegség ismétlődő, súlyos szorongási rohamok formájában jelentkezik különböző vegetatív tünetekkel, leginkább légszomj, mellkasi fájdalom, zsibbadások, szédülés, hány-inger, izzadás, reszketés, erős szívdobogás, elgyengülés, moz-gásbénulás, intenzív halálfélelem, önkontroll elvesztésétől való félelem formájában. Szakemberek szerint amenynyiben a felsoroltakból legalább négy tünet egyszerre jelentkezik, biztos, hogy pánikbetegségről van szó. A beteg általában menekülési kényszert érez, ami agorafóbiához (vásárlásra való képtelenség) és elkerülő magatartáshoz vezethet. Becslések szerint agorafóbia a betegeknek közel felénél alakul ki. Sokaknak a tömegközlekedés is leküzdhetetlen kihívást jelent, sőt van, aki már a lakásából sem tud kimozdulni, mert amint átlépi a lakása küszöbét, jelentkezik nála a roham.
A krízisállapot gyakran éjszaka lepi meg a beteget, ezért sokszor nem is mer elaludni, de a nap bármely szakában is bekövetkezhet, akár többször is. A beteg életét ezért az újabb és újabb, kiszámíthatatlan rohamoktól való állandó rettegés jellemzi, s egyre inkább bezárkózik. Könnyen esik súlyos depresszióba, fél a haláltól, s ilyenkor az öngyilkosság gondolata kísérti. Sokakat végül leszázalékolnak, mások alkohol- vagy gyógyszerfüggőkké válnak.
Teljes tájékozatlanság
Az elmúlt évtizedek kutatásai megerősítették, hogy a pánikbetegség biokémiai okokra, az agyi anyagcsere-zavar következtében előálló szerotoin-hiányra vezethető viszsza, ez pedig gyógyszeresen pótolható. A tünetek ezáltal megszüntethetők, a betegség tehát kezelhető.
Bár a pánikbetegséget viszonylag nem régen ismerték fel, a kór napjainkra világméretű problémává vált. A dep-ressziósok különösen veszélyeztetettek, a nők körében pedig sokkalta gyakoribb ez a betegség, mint a férfiak között. Magyarországon körülbelül 250-300 ezerre becsülhető a pánikbetegek száma. Pontos adat nem tudható, hiszen sok esetben maga a beteg sincs tisztában azzal, hogy mitől szenved, sőt ha orvoshoz fordul, akkor sem mindig derül fény a betegségére. Sajnos a szakorvosok hajlamosak csak és kizárólag a testi tünetekre koncentrálni, aminek következtében a beteg minden elképzelhető vizsgálaton átesik, s persze minden lelete negatív. A sort a pszichiátriai vizsgálat zárja, sajnos ez is sokszor eredménytelen, s eztán jön a természetgyógyász, illetve minden elképzelhető kísérlet arra, hogy az illető megszabaduljon a rejtélyes eredet? roszszullétektől. Még a kilencvenes évek első felében is viszonylag kevés esélye volt egy pánikbetegnek arra, hogy a betegségét rövid időn belül felismerjék és kezeljék.
A rémületrohamok bárhol felléphetnek, többnyire rajtaütésszerűek, kiváltójuk a túlzott szorongás és a gyakori stressz folytán némelyeknél előálló hiányállapot. A tünetek azt jelzik, hogy az idegrendszer fokozottan működik, és arra összpontosítja erőit, hogy a stressz okozta krízis jeleit leküzdhesse – az ingerküszöb egyre alacsonyabb, míg olyan helyzetek is kiválthatnak magas fokú szorongást, amelyek normális esetben nem idéznek elő idegességet. Ez a szorongásos és kedélybetegség fokozatosan áll elő olyan feszültséget keltő helyzetek halmozódásából, mint a zsúfolt bevásárló helyek, pénzügyi nehézségek, családi kapcsolatokban lévő probléma, de egy hirtelen sorscsapás is kiválthatja.
Gyógyszer és más semmi?
A pánikbetegség korai felismerése kulcsfontosságú. A betegek legtöbbje először háziorvosát keresi fel, aki az idegi problémára többnyire nyugtatót ír fel. Ezáltal sok esetben idegcsillapítók kábulatában töltött esztendők előzik meg a szakszer? kezelést.
A betegség rövid idő alatt látványosan és véglegesen gyógyítható gyógyszeres kezeléssel, igaz a gyógyszer szedése hosszú évekig is eltarthat, de tünetmentesség már két hét után is elérhető. Ha valaki orvosi ellenőrzés mellett fokozatosan le is szokik a gyógyszerről, továbbra is mindig magánál kell azt hordania, mert a fenyegetettség folytonos, a roham bármikor meglepheti.
A filmben megszólalók egyöntetűen arról számolnak be: a folyamatos gyógyszerszedés mellett gyógyultnak érzik magukat. Azonban előfordul a gyógyulások között a rendezőnő szerint rendkívülinek számító eset is: egy, a pánikbetegségben igen előrehaladott állapotú húszéves lány az újszövetségi megtérés-élményhez kötötte teljes gyógyulását. Elmondása szerint két évig tartó betegség után már naponta többször érték ijesztő rohamok, rosszullétek az elképzelhető összes tünettel kísérve - még éjjelente is. Teljes halálfélelmet élt át, míg el nem jutott odáig, hogy teljesen föladja a küzdelmet. A keresztény közösséghez való csatlakozását és megtérését követően azt vette észre, hogy egyik napról a másikra teljesen elmaradtak a rohamok - immár kilenc év óta egyfolytában.
(Az érintettek orvosi segítséget kaphatnak Budapesten az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, valamint a SOTE Kútvölgyi Klinikai Tömb Pszichiátriai Klinikai Csoportjánál. Üzemel még pánikrendelés Budapesten, a II. kerület Tárogató utca 63-ban is.)
2001. 09. 21. (V/38)
