Izgalmas arra gondolni, hogy az ember vonzódása az illatos anyagok felé milyen régi kelet?: bizonyíthatóan hatezer évvel ezelőtt készítettek először a Távol-Keleten különleges illatos anyagokat, az akkoriban legritkábban fellelhető, legegzotikusabb forrásanyagokból. És bár azóta számos illatanyagot felfedeztek, az igazi "orrok" (Franciaországban így nevezik a parfümkészítés mestereit) nem restellnek manapság az óceán túlsó végére, az esőerdők mélyére is elrepülni, hogy ott új, addig ismeretlen, szokatlan illatokat rejtsenek féltve őrzött "zsákjukba". A kiszemelt virág vagy levél levegőkörnyezetét perceken át egy harang alakú formába pumpálják, melynek finom illatmolekuláit aztán a leghíresebb svájci vagy francia laboratóriumokban egy speciális eszköz segítségével szűrik ki és konzerválják, egy majdan világhódító útjára induló parfüm új alapanyagának reményében.
A világon körülbelül 350 parfümkészítő nagymester fáradozik újabb és újabb illatkompozíciók összeállításán. És mivel ők értik a szakma csínját-bínját – legkevesebb hat évig tanulnak, és a kémiai szaktudáson túl 2-3 ezer illatanyagot is képesek megkülönböztetni –, bízhatunk benne, hogy az óriási kínálatban és az image-reklámok dömpingjében is megtalálhatjuk a saját egyéniségünkhöz illő parfümöt. Nem kizárt, hogy ez fáradságosabb és hosszabb hadművelet, mint az első kezünkbe kerülő női magazinban reklámozott új üdvöskét megvásárolni – mindenesetre jobban megéri, mint másnap azzal a tudattal ébredni, hogy hiába az új image-parfüm, mégsem lett belőlünk hódító sztár.
Ultramodern világunkban, mint a legtöbb fogyasztási cikknek, minden egyes parfümnek is megvan a saját image-e. Nem véletlen, hanem tudatos és sokat sejtető a névválasztás, a szín, a formadizájn, és nem utolsósorban maga az image-kampány, melyet sok esetben egy divatdiktátor vagy híres színésznők, színészek neve fémjelez.
Ezek azonban mind csak a parfüm születésének előhírnökei. A parfüm igazi világra jövetele, önálló élete és beteljesedése akkor kezdődik, amikor valaki észreveszi, kiválasztja a többi közül magának, és megkedveli. És minél többen megismerik és megkedvelik, annál ragyogóbb és fénylőbb siker? lesz, melyre évtizedek múltán is emlékeznek majd az emberek. Ilyenek például a Dior, Elizabeth Arden, Nina Ricci, Estée Lauder parfümházak kreációi, hogy csak a legnevesebbeket említsük.
Közös jellemvonásuk, hogy mint minden "igazi" parfüm – még a nehezebb, teltebb illatú is – mindig lebegőek, visszafogottak, nem tolakodók, nem uralják a környezetet. Különösen hivatalos események alkalmával érdemes arra figyelni, hogy parfümünk legyen könnyed és kevésbé feltűnő. Aranyszabály természetesen nem létezik, de meleg évszakokban inkább az eredeti, friss, pezsgő, virágos jellegűek, míg télen a nehezebb, úgynevezett orientális jelleg? parfümök a népszerűek. Mivel a parfümök felbontott állapotban fél éven túl már nem az igaziak, az illat kissé telítetté is válhat, nem érdemes még a kedvenc parfümünket sem nagy kiszerelésben megvenni. Ajánlottabb a 30 vagy 50 ml-es kiszerelés, még akkor is, ha arányosan kicsit drágább, pláne, hogy fél év után legtöbbünk amúgy is szereti felfrissíteni "illatgardróbját".
A 2001. évi őszi parfümszezon is tartogat új meglepetéseket, a jól bevált örökzöldek mellett. És ha valakinek kedve szottyan a borongós novembert egy új illattal felmelegíteni, ajánlom a nagyobb parfümériák, az Interparfüm, a Díva, vagy a Douglas kínálatában való böngészést.
2001. 11. 02. (V/44)
