Karácsonyi ünnepi kellékek a 19. századból (múzeumi fotó)
A karácsonyfa-díszítés tradíciója eleinte csak az arisztokrácia körében volt divat, majd hamarosan a módosabb polgárság is megkedvelte. Az ünnepi díszbe öltöztetett fára a reformkor idején gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, süteményeket, tojáshabból készített figurákat, papírdíszeket, aranyszínűre festett diót, almát, ritkábban szőlőt akasztottak.
A szaloncukor-készítés karácsony előtti össznépi családi munkának számított – meséli Rédey Judit, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa. Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte ezeket a selyempapírba, később sztaniolpapírba is beburkolt, nádcukorral és mézzel főzött golyócskákat, egyszer? cukorkaféleségeket, kakaós készítményeket. Hajdanvolt híres cukrászdákban is készítettek szalonczukkedlit, és inasok feladata volt a megrendelések házhoz szállítása. Az előző századfordulótól indult meg a szaloncukorkák gyári tömegtermelése.
A fogyasztói szokások máig változóban vannak. Szabó Károly, a CBA logisztikai, áruforgalmazási és raktárgazdálkodási igazgatója kérdésünkre elmondta, évek óta folyamatosan esik vissza a vásárlás mennyisége. Míg évekkel ezelőtt kilogrammszámra vitték a szaloncukrot az emberek, ma már húsz dekával is beérik. Az igény a jobb minőségű, drágább termékek irányában erősödött. Előszeretettel vásárolják például a Milka termékeket vagy a konzum jelleg? Sweetpoint cukorkát. Szabó meglátása szerint a szaloncukor-fogyasztás a nyugati tendenciákat fogja követni, szerinte hamarosan patikamérlegen fogják kimérni külön kis pultokon.
Szaloncukor házilag
2001. 12. 21. (V/51)
