A vegetáriánus pulyka az igazi Fotó: MTI
Csak a húsipar vetületét tekintve különböző híresztelések kaptak már eddig is szárnyra – akárcsak az élelmiszeripar más területein –, egyik oldal szerint az unióba be sem tehetjük a lábunkat, nemhogy a termékeinket, a másik fél szerint pedig ők nem tehetik meg ugyanezt.
A kérdés tehát, hogy hol állunk mi az uniós elvárásokhoz képest.
Dr. Kiss László, a Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatója szerint hazánk a húsipar területén bizonyos területeken drákóibb az uniós követelményeknél, vannak viszont területek, ahol szigorításra szorul. Ennek megfelelően nem állíthatjuk, hogy mélyen az európai elvárások alatt teljesítenénk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mi csatlakozunk hozzájuk, és nem fordítva, így a figyelem a mi hibáinkra fordul, nem az övékre.
Az elmúlt évek botrányai után hazánkban is erőteljesebben korlátozták az állati takarmányok engedélyezett összetevőit, például hormonkészítmények, úgynevezett hozamnövelő (avagy "jószágnövelő") szerek kerültek így indexre, melyet üzemi és hatósági állatorvosi vizsgálatokkal igyekeznek a felügyelő szervek biztosítani. Az "állati doppingszerek" mellett kritikus pont még a húslisztek adagolása, melyeket a megfelelő minőségi követelményekkel, import esetén külön feltételekkel lehet csak belekeverni a takarmányba. Az antibiotikumok adagolása kapcsán elmondható, hogy ezek egy része szintén indexen van, az engedélyezettek adagolása pedig a lebomlási határidő figyelembe vételével állatorvosi hatáskörbe tartozik.
Dr. Kiss László elmondása szerint éppen egy olyan kódrendszer létrehozásán fáradoznak, amin a húsdarab – tegyük fel egy karaj – nyomon követhető a tenyésztőtől a kereskedelemig, jobb esetben akár már a fogyasztóig is.
A rendszer segítségével közzétehető lenne, hogy mit fogyasztott, hány éves volt az állat, ki volt a gazdája, és ehhez hasonló érdekes és nem kevésbé értékes információk. Mivel Ausztriában, ahol ilyen szint? rendszer működése ellenére is az elmúlt fél évben volt visszaélési botrány, nem látja a szakember abszolút kizárhatónak a csalást mint emberi tényezőt, de a rendszer kidolgozását ez nem teszi szükségtelenné.
A takarmányok helyzetének javulását célzó körlevél némely gyártónál nyitott kapukat döngetett, hiszen volt olyan cég is, aki már nemcsak ezeket a követelményeket teljesítette exportszállításai miatt, hanem baromfitakarmányában az állati eredet? öszszetevőket sem engedélyezte. A szabályzat szerint a takarmányon fel kell tüntetni minden esetben, hogy a tiltott hormonkészítményeket, antibiotikumokat nem tartalmazza, a húson azonban már nem köteles ezt megtenni a gyártó. Így a fogyasztók részéről újra felmerül a kérdés, hogyan bizonyosodhat meg erről. A fogyasztókat ezen felül több esetben már maga az a tény irritálja, hogy hús-, vérlisztet, esetleg szennyvízből nyert újrahasznosított anyagokat ehetett a leendő ebédje. Ugyan ezek szó szerint magas kitételeknek (133 °C, 3 bar, 30 percen át) kell megfeleljenek, a vásárlókat ez nem vigasztalja, hiszen a takarmány eredetén ez nem változtat. Az említett melléktermékek teljes kiküszö-bölésére még csak néhány gyártó állt rá, a fogyasztók tájékoztatására pedig többnyire ugyanők. A jelenlegi palettán a Gallicoop (Szarvas) és a Pannon Baromfi (Győr), amelyekről cikkünk írásakor konkrétan tudunk, hogy a takarmány összetevőiről tájékoztatják a csomagolt fagyasztott húskészítményeik vásárlóit, de bízunk benne, hogy előfordulnak mások is.
Az igazi megoldást ezen a téren a bioélelmiszerek jelentik egy szakember szerint, mivel ott rendkívül szigorúak a feltételek a takarmány összetétele, sőt származási helye szempontjából, azonban ott sem konkrét kitétel a húsliszt mellőzése, csak annak megfelelő minőségi foka. Mindemellett hazánk a bioélelmiszerek termelésére és exportjára nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a jövőben. A biohúsra hazai téren is vannak igények, valójában az árfekvésük korlátozza leginkább a fogyasztásukat. Az élelmiszerek fogyasztása területén azonban az elmúlt tíz évben fordult a kocka, ma már minőséget és nem feltétlenül menynyiséget várnak el a pénzükért a fogyasztók, így hosszú távon továbbra is az látszik teljes megoldásnak, ha a fogyasztók igényei alapján történő gyártás és ennek korrekt tájékoztatása együtt valósul meg.
2002. 09. 20. (VI/38)
