Givenchyt személyes – sajnos szomorú – emlékek kötik Magyarországhoz, ugyanis fiatalkori jó-barátja, Jean Pierre Pedrazzini 1956-ban a Paris Match fotóriportereként tudósított a forradalomról, mikor halálos lövést kapott. Hazaszállítása után már nem tudták megmenteni az életét. Givenchy akkortájt fogadta meg, hogy egyszer ellátogat abba az országba, ahol elveszítette barátját. Majdnem ötven év eltelte után beváltotta ígéretét. Ittjártakor méltatta a magyar csipke és a hímzés művészi színvonalát, mely – véleménye szerint – a 20. századi francia divatot is megihlette. "Budapest a második világháborúig híres volt eleganciájáról. Az utóbbi évtizedek mindezt eltörölték. Ezért egy olyan kiállítás, mely az ötvenes évektől a kilencvenes évekig átfogóan bemutatja a divat alakulását, egy kicsit üzenetet is hordoz a nagyvilág felé, hogy Budapestet újra számon kell tartani az európai nagyvárosok között!" – nyilatkozta a nagyszabású esemény előkészületeikor. E kiállítás részben tisztelgés is a filmvilág egyik legragyogóbb csillaga, Audrey Hepburn előtt, aki élete végéig viselte az elegancia és az egyszerűség megtestesítőjeként ismertté vált Hubert de Givenchy ruhakölteményeit. A Sabrina cím? filmben megálmodott ruha 1955-ben Oscar-díjat nyert a Legjobb Kosztüm kategóriájában. Híres kliensei közé tartozott még Grace Kelly, Jackie Kennedy, Greta Garbo, Maria Callas, Lauren Bacall, Elisa-beth Taylor, Sophia Loren, Ingrid Bergmann és Jane Fonda is. Számos francia és nemzetközi tervezői díj tulajdonosa; üzletei Buenos Airestől Rómáig, Zürichtől Tokióig a mai napig virágzóak, sőt a hatvanas évek elejére kialakult jellegzetesen elegáns, ünnepélyes Givenchy-stílus utat tört az avantgarde trendekbe is, bebizonyítva, hogy erős, maradandó tartóoszlopává vált az európai, sőt az egész világ divat-áramlatának.
A Givenchy-világ
Ruháit az exkluzivitás, az elegancia és mégis az egyszerűség jellemezi mind az anyagok kiválasztásában, mind a kivitelezésben. A tervezéstől a szabászatig, a divatbemutatóitól kezdve az illatkreációjáig a művészi ihletettség és rendkívül kifinomult ízlésvilág tükröződik alkotásaiban. Igen, tudatosan az alkotás szót kell említenünk, mert Givenchy a maga nemében művészi színvonalra emelte a tervezést és a szabászatot. Idegenkedett mindentől, ami profán, ami tucat; távol tartotta magát az "egyen" módiktól, melyek uniformizálni akarták az öltözködést. A Haute Couture élvonalának úttörőjeként már első bemutatóján, amit 1952-ben tartott meg, megnyitva ezzel saját szalonját Párizsban a rue Alfred de Vigny 8. szám alatt, azonnal megalapozta a maga időtlenségét és helyét a divat világában. Bemutatóinak azóta is színházi erejük van: tökéletesen megkomponálja modelljei hajstílusát, a ruhák nem mindennapi, nemes anyagait, a színpadi sminkek jellegzetes színeit; újra és újra készen állva arra, hogy összekapcsolja a tradíciót és modernitást, beburkolva modelljeit a jellegzetes Givenchy-illatfelhőbe. Soha nem törekedett arra, hogy nők milliói viseljék kreációit. Mindig is egyedit, a szó nemes értelmében vett különlegest akart, mely a hölgyeket, kicsit kimozdítva a hétköznapok forgatagából, megajándékozza egy számukra fontos és értékes pillanattal, hogy pár órára vagy percre részt vehessenek az élet ünnepi hangulatában. Vallja a mai napig is, hogy az öltözék és a hozzá illő parfüm kifejezi az egyéniséget, üzenetértéke van, sőt tiszteletadás a külvilág felé.
Törekvése – a kivételességre való igény – illataiban is hűen tükröződik, melyek mindig megelőzték korukat, és a divathóbortok kedvének ellenére kiapadhatatlanul mérföldkövekké váltak az illattörténelem krónikájában.
Ajánló
2002. 10. 25. (VI/43)
