A szerző bevezetője azt ígéri, hogy nem fogja a szónoklatokat sem retorikai, sem lélektani szempontból elemezni, inkább pőrére csupaszítva, gúnytól, sőt szarkazmustól sem mentesen egyszerűen leleplezni. Ennek ellenére a könyvben mindvégig keveredik a korrekt nyelvi, retorikai látlelet és az erősen szubjektív, egyszersmind rendkívül szórakoztatóan megírt szurkálódás. "Anyám, ne hagyj el!" – írja egy helyen Orbánnak. – Azt mondtam, hogy a nagytőke készül kormányt alakítani mondatára, amely 2002 áprilisában hangzott el egy interjúban. A nagytőke, mint olyan, kormányt alakít. Vicces kép. Ül az asztalnál egymagában a nagytőke, és gyurmázgat. Alakul a kormány."
"Utálom az újbeszélt – vallja Király Gábor. – Amikor egy politikus alapcéljaként határozza meg, hogy választói rajongásának tárgyává váljon
A szeretet ugyanis kritikátlanná teszi az embereket. Akinek pedig szavait kritika nélkül fogadják el követői, az könynyen elvesztheti józan mértéktartását. Az már csak a követőinek akar megfelelni. Hol a tömeg céloz arra, mit szeretne, hol a politikus. És a kölcsönös megfelelési vágytól vezéreltetve egyre radikálisabbá válik mindkettő."
Ennek félelméből született meg ez a könyv. (Bolt Informatikai Kft., 2002.) (Sz. Zs.)
2002. 11. 29. (VI/48)
