Nyitásra mentem, én voltam az első a halkan zúgó, morajló, fújó teremben, de öt perc elteltével a gyerekzsibongás már elnyomta ezeket a kísérleti laboratóriumra jellemző finom zajokat. Hirtelen telt ház lett, mintha ma nyitott volna először ez a csodapalota. Így megy ez minden nap, nyitástól zárásig a gyerekek játszanak, és észrevétlen tanulnak.
A bejárat mellett azonnal kezet foghatok magammal, egy gömbtükör által átfordított tükörképpel. Jópofa, nyújtogatom magamnak a kezem, játszom, kit érdekel most, hogy felnőtt vagyok vagy gyerek.
"Pókemberes!!!" – süvölt el mellettem egy termetesebb kisfiú. Abbahagyom a kézfogásosdit, és sietek a gyerek után, hol lehet a pókember. Meg is találom hamar, ő már öltözik, egy speciális overallt rángat magára, majd tiszta erővel nekirohan egy tépőzárral bevont falnak, majd feltapad rá. Rutinos, mert nagy sercegéssel le is tornázza magát hamar. Igazán kár, hogy a méretemben nincs overall.
Komolyabb területre lépek: német orvosok állították össze azt a zajcsomagot, melyet a fülzúgásban szenvedő betegek kénytelenek egy életen át hallgatni. Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy én arrébb állhatok, és magam mögött hagyhatom a monoton zajt. A reakcióidő-mérő szerkezetnél viszont "leszerepelek".
Egy fitt nagypapára figyelek fel, élénk tekintettel okítja az unokát: "olyan, mint a villám, tudod? Megkeresi a vezető anyagot, amper nincs benne
" A gyerek játszik a villámló üveggömbbel, közben tanul.
Találok valami olyat is, amit már tévévetélkedőkben is láttam: egy hullámos vasrúdon kell keresztülvezetnem egy gyűrűt, úgy, hogy nem érek hozzá. No lám, ebben jó vagyok. A teremben rábukkanok egy árusító pavilonra is, itt mindenféle huncut játékot lehet vásárolni, tényleg baráti áron. Az elárusítónő azt mondta, a varázstinta a sláger, amit nyugodtan egymás ruhájára lehet spriccelni, pár perc múlva ugyanis felszívódik. Én egy minifát vettem, amit ha az alján vízben áztatok 30 percig, akkor pár óra múlva virágot hajt.
Másfél óra simán elröpült, tudnék még maradni, de szorít az idő, na meg alig várom, hogy beáztathassam a csodafámat.
2004. 10. 22. (VIII/43)
