A gyerekszobában ne legyen televízió!
Egyáltalán nem mindegy, hogy öt éve ugyanazt a szőnyeget nézzük-e az előszobában, a gyerek ugyanazt az asztallapot látja-e tanulás közben – ha egyáltalán van állandó asztala, ahol tanulhat. A gyerekek tanulási térigénye minden életkorban más és más. Az iskolaévek múlásával a hangsúly egyre jobban átterelődik a játékokról a tananyag felé. Ennek mindig tükröződnie kell egy gyerekszobán: míg egy kisiskolásnak elég egy lehajtható asztal is, a nagyoknak hasznos lehet egy különálló tanulószoba. Megfelelő berendezéssel a legáltalánosabb lakás is egyedivé tehető, gyakran csupán a színek és kiegészítők változtatásával tudunk igazodni az életkorral változó igényekhez.
Bármennyi térrel tudunk is gazdálkodni, mindig a gyerekek igényeit tartsuk szem előtt, ne a sajátunkat. A gyerek személyisége legyen a meghatározó: nem erőltethetünk rá olyan ízlést, amely idegen tőle. Ahhoz, hogy szeressenek tanulni, fontos, hogy a saját ízlésviláguk szerint legyen a szobájuk – vagy akár csak a bútoraik – kialakítva. A használt színek legyenek kedvükre valók, válogathassák meg a kiegészítőket, rendezzék be maguknak a saját munkahelyüket. A berendezésnél korlátozódjunk a gyerekek valódi szükségeire; a teljes családi könyvtár elhelyezése segítségnek tűnhet a tanulásban, de nem biztos, hogy megfelelő hangulatot teremt. Ezért sokat segíthet egy-két praktikus kiegészítő (pl. parafatábla, mappák) vagy a textíliák ügyes megválasztása. Érdemes apró ötleteket megvalósítani: például falióra, tükör vagy térkép, polcok. Kiakaszthatjuk a gyerekek festményeit, beállíthatunk jópofa tárolódobozokat stb
Lakáskörülményeinktől függően mindig próbáljunk nyugodt, csendes zugot találni a tanulás számára, lehetőleg távol a tévétől, háztartási eszközöktől. Az elterjedt szokással ellentétben a gyerekszobában ne legyen televízió. Minél kevesebb dolog vonja el a figyelmet, annál könnyebben koncentrálunk és hatékonyabban tanulunk, dolgozunk. Ha lehetőségünk van külön szobára, az mindenképpen világos legyen, legyen természetes szellőzése, és csak a tanuláshoz szükséges kiegészítőkkel, bútorokkal rendezzük be. Ez különösen hasznos nagyobb diákoknál, vagy amikor egy gyerekszobán több testvér osztozik.
Legáltalánosabb esetben a gyerekekhez kapcsolódó tevékenységek egy szobában zajlanak. Az íróasztal elhelyezése itt nagyon lényeges: jó, ha külön kuckó alakítható ki, és a tankönyvek könnyen elérhetőek. Próbáljunk meg minél több természetes fényt biztosítani úgy, hogy kezükkel ne árnyékolják le az asztallapot, vagyis jobbkezesek számára balról jöjjön a fény. Az ablak közelsége nemcsak a fényviszonyok miatt kedvező, hanem pszichikai hatása is pozitív, ezért ne legyen túl magasan, hogy ki lehessen látni rajta. Ha erre nincs lehetőségünk, a mesterséges világítást gondosan tervezzük meg (például ne használjunk neont, a napfényhez hasonló hatást érjünk el), mert ennek hiánya maradandó károsodásokat okozhat. Tükröződjön a saját színviláguk, de arra figyeljünk, hogy a nagyon harsány színek elvonják a figyelmet, és zavarják a szemet. Például akad, aki télen sárga, nyáron pedig kék függönyöket tesz fel, tehát az évszakok hőmérsékleti viszonyaihoz igazodik.
Sok esetben csemetéink kénytelenek osztozni más funkciójú helyiségeken. Leginkább a nappaliban kapnak helyet, de előfordul, hogy a konyhába száműzik őket a tanulás idejére. Ez esetben a családnak is nagyobb áldozatot kell hoznia, hogy biztosítsák a megfelelő környezetet. Ilyen kényszermegoldásnál is alakítsunk ki számukra saját birodalmat: ha nem biztosítunk egy állandó helyet, a tanulás nem lesz kedvelt elfoglaltságuk, csak egy állandó vándorlásnak fog tűnni, és olyan érzésnek, hogy "mindig útban vagyok". Amennyire lehet, válasszuk le térben is a gyerekek területét: polcok, szekrények, rolók segítségével.
A mai oktatásban kulcsszerepet kapott a számítógép, főként a nagyobbak esetében. Amelyik háztartásban csak egy fellelhető, az semmiképpen ne a gyerek birodalmának legyen tartozéka, hacsak nem ő az egyedüli használója (pl. egyetemi évek alatt). Így ellenőrizhetőbbé válik annak használata.
Több gyerek esetén is törekedjünk tehát arra, hogy mindenkinek külön helyet biztosítsunk, ha másképp nem lehet, legalább saját holmijuk tárolása legyen független. Így mindenkinek lehetősége van saját kedvére kialakítani szűk környezetét, megteremteni saját kényelmét. Nem utolsósorban rászoktathatjuk őket az önállóságra, és a rendtartásban is jelentős eredményeket érhetünk el.
2005. 09. 23. (IX/38)
