Palotai Zs. Gábor az év tűzoltója Fotó: langlovagok.hu
– Hogyan lett az év tűzoltója?
– Valószínűleg a tűzoltási területen azért lettem én, mert tavaly november 1-jén volt a Szántóföldi úti vegyiüzem-raktár oltása, ahol én voltam a tűzoltásvezető. Száznegyvenkilenc tűzoltó volt a helyszínen, este 9-től hajnali 5-ig dolgoztunk. Ez az elismerés tulajdonképpen az összes fiúnak szólt. Persze a vezető felelőssége óriási, hiszen elsősorban ő felel a többiek életéért, és ő az, aki pillanatonként dönt a kockázat mértékéről. Mi általában a végsőkig elmegyünk, de természetesen egy tűzoltó kockázatvállalásának is van, kell hogy legyen határa.
– A filmeken a tűzoltók sokszor magányos akcióhősök
– Egy-egy film csak részben áll meg szakmailag. Mert mit keres a tűzoltó egy égő ház tetején? Az sem hiteles, amikor bemegy egy égő épületbe, és egyedül megváltja a világot: ilyen sincs, mert mindig párban dolgoznak. Ki segítene neki különben, ha bajba kerülne? Ha például az egyik a sugárcsövet tartja, kell egy másik, aki megmondja, merre irányítsa. A pár mindkét tagjának megvan a feladata – egymás nélkül könnyen veszélybe kerülhetnek. A bizalom kulcskérdés, az életünk függ egymástól, ez csapatmunka.
– Mindezt mekkora fizetségért?
– Állítom, hogy ezt a szakmát nem lehet megfizetni, csak tisztességesen díjazni. Egy tűzoltó kilencvenezer forintot kap nettó kezdő fizetésként. Mi 24-48 órás műszakban dolgozunk. A "vonulós" állomány mondhatni száz százaléka mellékállásban is dolgozik, tehát 24 órát lehúz itt, aztán a fennmaradó 48 órában biztonsági őrként, kőművesként, festőként, vízszerelőként dolgozik máshol. De miután tűzoltóként az életét teszi kockára, fontos lenne, hogy kipihent állapotban jöjjön szolgálatba.
– Ön nem túl fiatal egy ilyen kitüntetéshez?
– Harmincnégy éves leszek, tehát nem életm?díjat kaptam. Úgy gondolom, ha valaki egy adott munkakörben a csapatával együtt ér el sikereket, akkor másodlagos az életkora.
– Végzettség, családi indíttatás mennyire játszott szerepet a foglalkozásában?
– Diplomás tűzvédelmi mérnök vagyok, tizenöt éve szereltem fel tűzoltónak, és tizenegy éve teljesítek szolgálatot a Tűzoltó Csoportnál. Édesapám negyvenhárom évig dolgozott a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság kötelékében. Sok a "többgenerációs" tűzoltó itt, akinek apja, nagyapja is tűzoltó volt, de ez nem előfeltétele a szakmai sikernek. Persze engem is befolyásolt, hogy apám gyerekkoromtól bevitt a parancsnokságra, megismertem a munkáját, kollégáit.
– Párja nem félti?
– A kedvesem elfogad, mert látja, hogy szeretem ezt csinálni, tehát tudja, hogy nem volna jobb nekem, ha például könyvtáros lennék valahol. De mi többnyire akkor megyünk valahova, amikor a nagy baj már megtörtént. Persze vannak előreláthatatlan helyzetek. Egy palack felrobbanása például nem mindig kiszámítható, a legnagyobb óvatosság mellett sem. Igen veszélyes volt az említett Szántóföldi úti vegyianyagraktár-tűz is, ahol közel százféle vegyi anyag égett. Vagy két éve novemberben a Nyugati pályaudvar aluljárójában keletkezett tűznél akkora füst volt, hogy a metró szívó hatása miatt megjelent az Arany János utcánál is. Folyamatosan tanulunk az esetekből.
– Ha túlélik persze. Mennyi az átlagéletkor?
– Az állomány aránylag fiatal. A vonulósok többnyire ötvenévesen, korengedményyel elmennek nyugdíjba. Megérdemelten. Nem igazán várható el egy ötven- éves embertől, hogy a háztetőkön rohangáljon légzővel a hátán. A szakmában rengeteg a fiatal, a jelentkezési korhatár harmincöt év, és folyamatos az utánpótlás. Az igazi elhivatottság menet közben alakul ki, de másként nem is lehet megmaradni. Nem egy kolléga mondja azt, hogy ha megtehetné, akkor ingyen is csinálná.
– Félnek a tűzoltók?
– Én olyan tűzoltóval szeretek együtt dolgozni, aki bizonyos mértékig "fél". Mert nem vakmerő, hanem szakszer? és megfontoltan cselekvő tűzoltókra van szükség.
– Hétköznapi hősök valóban?
– Hősök – ez ma úgy hangzik, mint a sztárok, no akkor inkább nem. A tűzoltói munkát egyszerűen nem érdemes a civil foglalkozásokkal összehasonlítani.
– Hálásak a megmentettek?
– Mire egy káresemény után felépülnek, mi már nem vagyunk velük kapcsolatban, de kaptunk már köszönő levelet. "Papíron" egy műszaki mentés csak viszi a pénzt – az említett vegyianyagraktár-oltás például húszmilliós tételt jelentett –, a hozadékát pedig nehéz megítélni. Egy ember életét nem lehet forintban mérni, mint ahogy azt sem, hogy ha kiég egy lakás, és az oltás miatt a tűz nem terjed tovább más lakásokra, akkor ez mit jelent megmentett értékben.
2005. 11. 18. (IX/46)
