Bertalan Zoltán exállatorvos kisállattemetőt létesített Győrött a kilencvenes évek derekán. Zoltán ugyanis úgy érzi: tartozik ennyivel a szeretett négylábúaknak. A "vállalkozó" Grazból importálta a "licencet" – Amerikán kívül itt volt egyedül kis-állattemető világszerte. Az új szolgáltatás igen népszerű lett, a környékbeliek sorozatban élnek vele. Vannak, akik a kedvencek sírja mellé halottak napján jöttek ki emlékezni. Az "ügyfélkör" összetétele is kibővült: már nemcsak kutyát, macskát, hanem papagájt, tengerimalacot és vadászgörényt is itt temettetnek a gazdik. "Fura emberek vannak" – jegyzi meg az üzemeltető.
Az állattemetőben gyakorlatilag minden úgy zajlik, mint ahogy az a "humán" szertartások esetében megszokott. Azaz mégsem: habár az üzemeltető család katolikus, misét nem mondatnak az "elhunytért", de erre eddig még nem is volt igény. Viszont a mintegy ötperces, nettó tizenhatezres szertartás során méretre készített fakoporsót, csipke szemfedőt, csipke vagy tapétázott koporsóbelsőt, fejfát – persze nem keresztet –, valamint – ahogy Zoltán fogalmaz – "valami kis frappáns dolgot, például »Szerettünk«, »Hiányzol«" táblácskát kap az elhantolt állat, kivéve az apró hörcsögöket, ők kénytelenek m?anyag dobozban aludni az örök álmot, de ez a tulaj elmondása szerint ingyen van. A rövidre szabott megemlékezést a közismert természetbarát, Gerald Durell műveiből vett szemelvényekkel kezdik. Ezt követően Vivaldi-dallamokra temetik a négylábút, majd virágkoszorúval, mécsessel és anekdotázással áldoznak kedvencük emlékének. Az állattemető virágzó iparág: még legalább ketten-hárman művelik országszerte, és Zoltán több környékbeli ismerőse is fontolgatja, hogy követi a kisvállalkozó példáját.
2005. 11. 18. (IX/46)
