Szerb gyermek örül a lelőtt repülőgép szárnyán Fotó: Reuters
Derék magyar abszurdot látott, ki akkor nem pilledt bele a novemberi estébe. A büszkeségtől sugárzó diadalittas portré hőse Dani Zoltán, a kitüntetett magyar légvédelmis ugyanis a szerb hadsereg tisztjeként tette a valóban bravúrt.
Amit lelőtt, az ugye a mi szövetségesünk, az Egyesült Államok kincstári tulajdona volt, az ottani adófizetők pénzéből. A pilóta, akit majdnem megölt e mokány rekord, a messzi ország fiaként mégiscsak holmi népirtás, a világháború óta Európában páratlan tömegvérengzés okán repült a kérdéses rezsim légterébe. Nem mintha erről a Fókusz Extrában említés lett volna. Mi nézők, örülni voltunk ott. Kicsi, de erős nép vagyunk azért. Egy közülünk (one of us) még ott is sztárolt hős, ahol anyanyelvén, magyarul hallva szót az utcán most oda-odacsapnak páran. Mindegy, volt egy színes riport, meg kicsit fityiszt mutattunk az amiknak. Akik – ha rakétásunk pályatársai egyszer úgy gondolnák – gépet-embert egyedül kockáztatnának értünk. Hisz a szövetség kötelez.
2005. 11. 18. (IX/46)
